Ismeritek azt a fojtogató érzést, amikor mér annyira felgyülemlett a sok feszültség és kín bennetek, hogy ki kell kapcsolnotok és szabaddá kell válnotok? Én nagyomn jól ismerem. Nehezen mennek a napok és én is nehezen megyek előre. Egyszerűen el kellett mennem a négy napból csak egy napot feltöltődni, így én Siófokot választottam. Kellett valami, ami eloltja a tüzet, és ez nálam teljes mértékben a sok víz. Nem állítom, hogy eloltotta, de csillapította. A hullámokat nézve a saját hullámzásaimat láttam, a hullámokat szelve pedig összeállt a fejemben minden, ami eddig csak örvényként kavargott. A mélység útvesztője én magam voltam, de annyi minden történt, hogy sikerült új erőre kapni, és új terveket szövögetni is...
Már az egész út nagyon jól indult, amikor 10 órakor sikerült véletlen extra adag Mai Tait bevinni a szervezetembe. Igazából véletlenül behívtak egy helyre inni, és mivel jófejek voltunk, így ők is azok voltak, és sok koktélt kaptunk. Nem igazán ezt terveztem így reggelre, de ha mér így alakult, hát nem mondtam ellent. Gyúval rengeteget sétáltunk, kerestem a vízközeli helyeket, a partot.
Mikor már végre megérinthettem a vizet, akkor megnyugodtam egy kicsit, le is ültünk a partra. Nem is beszélgettünk igazán sokat, inkább elmélkedtünk mindketten. Nem tudom Gyú mire gondolt, de én átfuttattam az agyamon jelen helyezetem. Ez olyan, mint egy szémítógépes rendszer, folyamatosan fut az agyamban mit hogyan kellene tegyek, hogyan célszerű. De most más volt. Tényleg higgadtan sikerült átértékelni a nyomasztó dolgokat.
Tomi...Ott vagyunk, ahol a part szakad. Öribarik, de sose hagyjuk el egymást. Megesküdtünk. De engem ez még mindig nagyon zavar, hogy én nő is vagyok, és mellette nem lehetek az. Borzasztóan rendszerfüggő, míg én a szabadság harcosa vagyok. Oda megyek, ahova fújja a csónakomat a szél. Holnap találkozni fogunk. Ezen már nem is merengtem, hogy mi lesz vagy nem lesz. Ugyanis mindenben én döntök, ő így szeretné, mert így majd nekem nagyon jó lesz, de nem jó. Igenis legyen határozottabb, ha én kellek, akkor küzdjön, ha meg nem kellek, akkor mondja azt. Nem akarok mindig én lenni a fej, nekem kell az, hogy megmentsenek, csak néha, de kell. Most sok dolgot felsorolhatnék, hogy vele kapcsolatban miért is olyan zavaros a víz, de nem teszem, ezt mi tudjuk. Hát szurkoljatok...
A probléma meg már nagyon hiányzik nekem. A lassú víz partot mos taktikán voltam. De hát eltelt már három nap és se híre se hamva a partnak, amit lassan moshatnék. Ez egy végtelenül egyszerű dolog. Tisztességesen kell játszanom, a szavamat adtam, így nem mesélem el az igazat neki arról, amit gondolok. Már a szándék eleve nem tisztességes. Nem tudom ezt hogy oldom majd meg. Én olyan vagyok, mint egy árvíz, és nem apadok, hanem dagályt hozok. Most apadni kell, de hogy? Hogyan tarthatnám magamban és játszhatnám tovább a szerepem? Ez nem lesz könnyű.
Ma a szerencse csillaga mosolygott rám. Nagyon olcsón megebédeltem, mert a koktélozás után egy nagyon jó kis akcióba kerültem. Felmerült bennem egy ötlet mostanában, hajózni szeretnék. Most egyelőre ezt a témát nem bontanám ki még bővebben, idővel leírom. Elég az hozzá, ha már ott voltam a hajóállomáson, hát rákérdeztem mennyibe kerül egy kis hajókázás. Mit ad isten? Hát mondta a Mahartos hölgy, hogy ingyen indul egy hajó 10 percen belül. Persze, hogy felültem. Olyan, de olyan szabaddá váltam,ilyen nagyon régen nem történt. A víz és az ég találkozása csillapította a tüzet. Rögtön tudtam mit kell tennem. Ez is a terv része. A tervé, amit még nem mondhatok el.
Később a vonaton találkoztunk egy emberrel, aki hajózással foglalkozik. A történet és a körülmények nem olyan érdekesek, a lényeg, hogy szóba elegyedtünk egy matrózzal, aki mesélt kicsit a folyami hajózásról. Sajnáltam, hogy nem előbb kezdtünk társalogni, mert biztosan még rengeteg infot tudott mondani. Nem lehet véletlen, hogy pont ma szólított meg. Tettem neki egy szívességet, és cserébe ő is jó tanácsot adott. Indulnak az agytekervények nálam.
A véletlenek sora nem érhetett itt véget. Egy ember huszárbajuszba és Goofys cipőben a metrón azt mondta merjünk nagyot álmodni. A helyzet nagyon groteszk volt, de igaza van. Miért is ne csinélhatnám azt, amit kitaláltam magamnak? Tudom, ez megint a tűz, de elegendő víz mellett a parton, vagy azon túl ez lenyugszik bennem.
Szeretném jól csinálni a dolgaimat. Élvezni azt, amerre visz a víz. Nem megfulladni, hanem hagyni, hogy ringassanak a hullámok. A part mindig itt lesz nekem, és onnan integethettek utánam :) Mert a vér nem válik vízzé...