Hát eljött a nap...A nap, amikor egy időszak lezárul, és elkezdődik egy új időszámítás. Amikor már komoly felnőttként kellene tudatosan építenem a jövőmet, és el kellene hitetnem a környezetemmel, hogy a jó úton járok. Volt egy fogadalmam egy hősről, aki a maga nyakatekert módján meg is érkezett. Voltak nehéz döntések, ahol magamat választottam. Volt nyitottság a falaim nélkül, amit nagyon nehezen, de betartottam. Volt egy alku is, egy alku,amely megváltoztathatta volna az életem. De ez csak a 29. életévem, és mindjárt elkezdődik a harmincadik. A nagy rohanás közepette megosztok veletek egy titkos listát. Egy varázslatos álomlista, amelyet a gyertyák elfújásánál kívánnék magamnak....
Elsőként arra gondolnék, hogy erőt szeretnék, ez most nagyon jól jönne. Erőt a közeljövőre, nagy szükségem lesz rá. A főnököm is megmondta, hogy nem tudom tartani magam a végtelenségig, és egyszer eljön az a pont, amikor kiborul a bili. Még tartogatom a dolgot, így fel tudom készíteni a többieket. Próbálom ezt viccesen előadni, de látom, amikor az igaz emberek rám néznek, ott van a nagy szomorúság a szemükben. Arra gondoltam, ha erősnek mutatom magam, könnyebb lesz nekik is. Van, amikor magam előtt is nagyon nehéz elütni ezt egy poénnal, de nagyon rossz látni azt a szomorúságot. A szívem szakad belé, amikor úgy néznek rám, de tartom magam. Van egy beszélgetés, amit még nem tudok elképzelni, ezt nem lehet jól csinálni, és ott fog elszakadni a cérna, de ott nagyon.
Szeretnék virágokat, fehér rózsákat. Annyira vágytam egy szép rózsacsokorra. Ez olyan női dolog, nagyon rég kaptam virágot valakitől. Pontosan tudom kitől szeretném kapni, ez benne a titok mindenki számára :)
Szeretnék egy koronát, ez nem egy titkolt vágyam. Szeretném magam csak egy napra hercegnőnek érezni, ha már mindig azzal foglalkozok, hogy védem magam. Az a korona segítene nekem csak egy napra megláttatni azt veletek, ami igazán vagyok.
Szerettem volna egy herceget is, aki egyszer csak eljön értem és megment. Néha nem tudok olyan erős lenni, mint amennyire szeretnék. Most sem tudok, ha a kapusra gondolok. Elszorul a szívem, mert tudom, hogy mást mond az eszem. Szerettem volna egy napot, amikor hercegnő lehetek, az övé...De nincs nap, amikor ne jutna eszembe, hogy akkorát álmodtam, amit nem kaphatok meg. Szerettem volna erre napra okosabb lenni, elmozdulni valamerre, vagy csak egyáltalán tudni, hogy szeretve vagyok. Érzem én, csak nem tudom igazi-e, vagy csak egy olyan láng a fejembe, amit ha elfújnék, akkor én is a füsttel szállnék. Ez nagyon nehéz. Szerettem volna, ha meglep.
Szerettem volna viszont látni valakit, aki egykor nagyon fontos volt nekem. Megkértem erre, de mivel a világ valamelyik másik felén van, elképzelhetetlen számomra, hogy a napom részévé tud válni. Azért gondolok rá és nagyon hiányzik. Akármi is történt közöttünk, számomra mindig különleges marad.
De leginkább talán azt szeretném, ha a színes gyertyáim sosem égnének el. Ha a magamba fektetett hitem csak erősebbé tudna válni, és megtalálnám azt az uta(zás)t, amit nekem írtak meg. Ha tovább tudnék álmodni, még akkor is, ha túl merészek a látott képek, és senki nem hisz bennük.
Azt hiszem ez lenne a lehgfontosabb gyertyám magamnak. Élni az álmot, és nem csak álmodni a világot :)