Keresés


Elérhetőség

Hercegnő védelmi program

E-mail: horvathorsolya87@citromail.hu

Call me maybe

2014.04.07 20:12

El sem hinnétek, hogy mennyi kérdést tud feltenni egy gyerek tök cikis témában, amire nehéz válaszolni. Azt hinnétek, hogy csak a babagyártással kapcsolatos kérdéseknél és a halál utáni élet megvitatásánál szorul a hurok a nyakatok körül, de nem :) Nekem az az alapelvem a srácokkal, hogy mindenre próbálok válaszolni, amit megkérdeznek, még akkor is, ha legszívesebben nem tenném. Ilyenek a családozós kérdések is....amikor látod, hogy nem bírod egy poénnal elütni. Sokat kérdeznek a szüleimről, amiről nekem egyébként nagyon nehéz beszélni, gyereknyelven is. Ma megláttuk Dani kishugát, viccesen: Jani hugit :) Nagyon édes. Dani teljesen felvillanyozódott és jött is a kérdés alvás után: "Érted ki jön ma oviba?" Magyaráztam, hogy már felnőtt vagyok és egyedül közlekedek. Jött az újabb kör: "Van családod?" Persze, van anyukám. "És gyereked van?" Mondtam, hogy nincs. Erre egy ne tudjátok meg milyen rosszalló pillantás jött Danitól, mintha ez nem lenne helyén való. Aztán gondoltam jön a poén: "Nekem Ti vagytok a gyerekeim." Hát Dani szerint ez nem volt vicces, mert a rosszalló pillantás mellé még a fejét is csóválta (nagyon édi volt amúgy). Aztán ezen elkezdtem gondolkozni....

No nem kell megijedni, nem kell nekem itthonra még gyerek. Én éretlen vagyok még rá, tudom és kész. Szerintem azért nem olyan könnyű gyereket nevelni a mai világban, és higgyétek el van rálátásom a kérdésre. Szóval Dani rátapintott egy problémára a kérdéseivel...

Nem a gyerekvállalás a lényeg, hanem a motiváció. Én egy nagyon kiegyensúlyozott életet élek, tökéletes BIZTONSÁGBAN. Na ez azt jelenti, hogy minden lehető sérülést kivédek, amit egy fiú okozhat. Hogy adjam ki a gyenge pontjaimat valakinek? Nem. Hogy meg merjem mutatni a nem olyan kemény csajt is? Nem (köszönet Tominak). Hogy kiadjam a kezemből az irányítást, ezáltal ki legyek téve egy másik ember akaratának? Nem. Hogy rés legyen a pajzson? Nem.

De ezt így nem lehet csinálni. Szeretnék én is bizonyos dolgokat, bizonyos érzéseket átélni, amit egy ember csak egy párkapcsolat során élhet meg, de túlságosan féltem magam. A legrosszabb forgatókönyvek...Tudom, tudom, túl fiatal vagyok, hogy így leírjam ezt a dolgot. De genetikailag szarul megy, nem tehetek róla, így könnyebb más dolgokra koncentrálni, amihez nem kell másik ember.

Nekem az eszem van csak meg ehhez a dologhoz. Ne értsétek félre, ha választani lehetne szépség és ész közt, akkor is az észt választanám, csak ez valahogy nem elég. Ésszel nem tudok érezni, pedig sok érzés van bennem alapvetően. Más a srácokkal, tökre nem kell feszélyeznem magam semmi miatt. De ha meg egy fiúval beszélek, akkor az jut először eszembe, hogy tutira utál, és épp arra gondol, hogy milyen ronda vagyok.

Mivel jó hétvégét zártunk, két jó hétvégét is, amely erősítette az egomat, így arra gondoltam, ha már ilyen piszkosul nagy mázlim van az életben mindennel, akkor ezzel miért ne lenne? Nem hiszek a true love storyban, mert eddig mindegyik true blood story lett (by Móki). Viszont ha már ennyire öntudatos tudok lenni a magam dolgában, akkor ezt miért ne tudnám kezelni? Miért ne gondolhatnám, hogy nem is vagyok olyan csúnya. Vagy hogy egyik-másik fiúnak még az is feltűnik, hogy elég gyors a gondolkodásom. Vagy az is lehet, hogy értékelnék azt, hogy ilyen gazdag a fantáziám. Dávid azt mondja nekem, hogyha én feljebb helyezem magam magamban, akkor más is feljebb emel magában. Ezen is sokat gondolkoztam....

És arra jutottam, hogy képes vagyok már hajlandóságot mutatni egy kapcsolat felé. Nem mondom azt, hogyha van valaki, aki kiválaszt engem, akkor nem fog vért izzadni, azt fog. Csak nem leszek talán olyan zárt, próbálok megnyílni. Persze ez idő, meg türelem meg energiabefektetés. Ennyit senki nem vállalna be :) De azt tudom mondani, hogy az én kezem ki van nyújtva, csak meg kell fogni...:)