Az idő az a megfoghatatlan tényező, amely minden nap befolyással van az életünkre. Olykor a kezünkre játszik, begyógyítja vagy kezeli a sebeinket, megszépíti a múltat, várakozzással telivé teszi a jövőt. Máskor felel az elkésett szavakért és ki nem mondott gondolatokért, igazi ellenség, amely a megállíthatatlan folyásával ellenünk dolgozik. Én már álltam mindkét oldalon, most épp a múlását szeretném nagyon. Bár gyorsíthatnám a napokat, a heteket. Tegnap mégis arra gondoltam, hogy az idő mennyi dolgot el tud dönteni az életemben. Talán inkább mégis azt szeretném, hogy teljen el ez a kis szakasz céltalanul, majd meglátjuk alapon. Reménykedem, hogy az idő majd bölcsebbé tesz...
Tegnap itt volt Tomi. Nagyon nem vártam ezt a találkozást, mert nem tudtam mit akarok, hogy akarom. Borzasztóan sértette ez a barát szó a fülemet, jobban az önbecsülésemet. Kinyilvánítottam nem tetszésemet, elég szépen. Mondta is, hogy a tőmondatokból érezte a törődést, nagyon helyes, épp így akartam. Tudta is mi a baj. Szeretem, hogy okos, nagyon jól tudja mikor mi zajlik. Nagyon érdekes a hozzá fűződő viszonyom. Ez nem egy tüzes, lángoló szerelem, de nagyon mély érzelem. Amikor vele beszélgetek, akkor úgy érzem, hogy őszinte lehetek, akkor is, ha nem értünk egyet valamiben. El is mondtam mi bánt és azt is, hogy ő nekem egy olyan személy, akiért átgondolnám a jövőmet, jobban mondva újragondolnám. Ilyet sosem mondtam senkinek. Ő azt felelte, hogy egy ember miatt nem érdemes feladni a terveket, de ez nem feladás részemről, csak újratervezés...és érte érdemes is szerintem. Sokáig nem értettem, hogy mi ez az egész közöttünk, már harmadjára kötünk ki egymás mellett harminc évünk alatt. Állítólag én vagyok a NŐ, erre most is ráerősített, hogy még mindig, és mégsem megyünk előre. Azt is el tudtam mondani, hogy mi volt az a pont, ami elbizonytalanított vele kapcsolatban. Remélem gondolkodik majd erről. Nagyon tetszett, hogy bíztat az írással kapcsolatban. Tudja, hogy ez fontos nekem, és támogat is, hogy kezdjek ezzel a "tehetséggel" valamit. Nagyon jó volt úgy elaludni, hogy átölelt. Tudvalevő, hogy nagyon rossz alvó vagyok, nehezen alszok el, sokszor felébredek, és most olyan kipihenten ébredtem, mint már nagyon régen. Biztonságban éreztem magam. Most megint azt gondolom, hogy ezt a fiút én nagyon tudnám szeretni. Kicsit ezt a dolgot szeretném az időre bízni. Nekem Ő egy szempont a döntéseim meghozatalában, ezt sosem titkoltam. Meg ugye megesküdtünk, hogy emberileg mindig együtt leszünk, nem lesz több olyan, hogy elválunk.
A problémán is segít az idő. Meg fog ez oldódni nagyon hamar. Nem is találkoztunk most, és arra gondoltam, hogy az elkerülő stratégiát választom. Szerdától volt ideje írni nekem. De néma csend honol, és ez nem esik annyira jól. Ez egy fellángolás volt csak, valószínűleg az is csak az én részemről. Még mindig izgalmasnak tartom, de inkább távol tartom magam tőle. Rohadt bonyolult kis játék lenne, igen, tudom, pont az én asztalom, de nem. Gondolkozzunk racionálisan. A szánalmas kis vigaszt csak az nyújtja, hogy akarata ellenére gondol rám szerintem, mert hallja a nevemet.
Egyre több munka és tennivaló, tanulnivaló halmozódik fel előttem. Nincs kedvem semmihez, de muszáj megcsinálni mindent idejében. Ebben a négy napban most egyáltalán nem hiányzott az ovi...nagyon nem. De úgy vagyok vele, hogy most volt lehetőségem feltöltődni, kicsit lazítani a végső állomás előtt. Államvizsga...De várom, remélem álomvizsga lesz. Az lesz, jót húzok, megvédem a Tolsztoj terjedelmű szakdolgozatomat és kész is vagyok. Időben. Terv szerint.
Aztán jöhet a megérdemelt nyár. Szeretném nagyon kipihenni magamat. Szeretnék tengerpartra menni, de még nem jött szembe a lehetőség. Időben megérkezik az is.
A percek pedig csak peregnek tovább. A döntéseim nagyban függnek az idő múlásától. Nemsokára előttetek is nyilvánvalóvá válik milyen utak rajzolódtak ki bennem. Addig kénytelen vagyok bízni egy folyton múló, kiszámíthatatlan társban, aki remélem jó szolgálatot tesz nekem. Az időben...