Az ember mindig tervez, de minek? Hiszen mindig Isten végez. Én a tervek megszállottja vagyok. Szeretem, ha vannak fix célok, szeretem, ha van hová eljutni. De mi van akkor, amikor nem akarsz eljutni sehová? Egyszerűen csak nem akarsz felelősséget, csak létezni, élni és bulizni, tenni, ami jól esik? Ha azt tehetném, ami jól esik, jelenleg nem fejlődnék igazán, inkább csak bele lennék a világomba. Bár az elmúlt egy hétben sok dolog napvilágot látott. Például kiderült ki az igaz, és ki a hamis, vagy ki igazabb, mint hittem. Ki az, akivel csak áltatom magam, és ki az, aki teljesen újszerű helyzetet teremtett, ami napról napra izgalmasabb. Hát igen, van az út, meg van sok másik...
Kiderült végre egy titok. Nem volt mindenki elragadtatva az egyedfejlődésemtől, de én meg vagyok nyugodva. Sok sok nyugtalan perc előzte meg ezt a dolgot. Az ember mindig mérlegel egy komoly döntés előtt. Ez valójában csak kifutó a semmibe. Volt egy megdöbbentő reakció, bár tudtam, hogy rokonlélek Ildi, de mégis. Ott azért tört az én szívem is, mondjuk tört már korábban Niki végett. De én próbálom nyomni a keményet, igyekszem mutatni, hogy a szavam a javamra fog szolgálni. Meg még ott az a sok ember, akinek ez az információ inkább szomorúságot okozott, és nem békét. A Főni szerint jön az a pont, amikor nekem is ki kell adni magam. Én tudom melyik lesz az a pont, és fogalmam sincs hogyan fogok azokra a kérdésekre válaszolni, illetve azzal a tudattal tovább létezni. Azt sem tudom, hogyan legyen ez kerek egész. De ebben a helyzetben nincs más út, csak a tisztaság útja, és tudják, érzik. Szóval nekem az lesz a legkeményebb, ott fog kiborulni a bili, és ott igyekszem majd a szavakat megtalálni. De ezen most nem merengek még, akkor nagyon rossz állapotba kerülnék.
Ha már ezt is leküzdöttem, és túl vagyok a szakdolgozat és záróvizsga adta örömökön, akkor jöhet az igazi út, amire rá kell lépnem. Melyik lesz az, nem tudom. Sosem hittem, hogy ennyi út lehetséges, persze tudtam, hogy egy problémát többféleképp meg lehet oldani, de ekkora szabadságot sosem éreztem. Fogalmam sincs mi lesz, de nem is izgatom magam ezen, mert jönni fog, aminek el kell jönnie.
Kreatív írás. Ez egy nagy szög a fejemben. Mikor ezt a fülest megkaptam a kis superman pólós szuperhősömtől, akkor nem tudtam vele mit kezdeni, de egyre inkább tetszik a gondolat. Csak nem érzem magam elég tehetségesnek, nincs hozzá önbizalmam. Végülis csak egy mezei csaj vagyok, aki odakullog a semmiből egy hercegnő védelmi bloggal. Ahol a szavak csak úgy vannak egymás után, ömlik ki a kezem alól. Ugyanakkor gondolom nem nagy szám egy online napló. Ilyet mindenki tud, miért pont én volnék, aki jobb vagy több? Nagyon félek attól, hogy Viki kinevetne ezzel az egésszel.
Folyamatosan gondolkozok ezen a szombati napon, vagyis szombati napokon. Van egy út, itt van, ezt akartam, és most a magaménak is tudhatom, de mire megyek vele? Ugyanakkor ott egy másik út, ami nem is igazán út. De megdöbbentő volt, ami nem történt. Eleve a helyzet nap, mint nap. Nekem zavarbaejtően izgalmas, így kicsit aggódom egyes szombatok miatt. Mert a hülye is látja, hogy viselkedek. Ez a mai is nagyon égő volt. De az út...ez egy másik, pedig én már választottam, csak valószínűleg nem a tutit. De ki tudja?...
Hiszen mindig ember tervez.