Itt az ideje átgondolni pár dolgot. Jelen helyzetemben csak egy dolgot tehetek. A sok tanács és látószög, jóindulat és támogatás összerendezésére le kell hántanom a rétegeket, és egy kicsit kívülről nézni, ami mostanában történik. Kicsit felpörögtek a dolgok. Teljesen felborítottam mindent, amit eddig az utamnak hittem. Mintha egy nagyot kanyarodott volna az egész történet. Emberek állnak az út két szélén, akik néha felbukkanak és talán lecseszerintve is, de ott figyelnek és terelgetnek. Vannak, akik kísérnek és folyton ott vannak, ha megbotlok. Meg vannak elszáradt növények, amik között keresem a szép virágokat. Ami megijeszt, az a köd, a tudat, hogy nem tudom hová is tartok. Viszont mindezzel együtt mégis nyugodt vagyok, aggasztóan nyugodt...
Ha egy kicsit jobban megnézem a dolgokat, mióta újra találkoztunk egy mérföldkőnél egy erdei remetével, azóta azt érzem, hogy élek. Pontosan kirántott onnan, ahol nem voltam jó helyen. Mivel körülöttem mindig mindenki eltűnik egy ponton az erdőbe, és gyakorta egyedül maradok, fel sem merült, hogy ennyire bízni tudok még emberekben.Tudtam, hogy akármerre megyek, ott van a háttérben, és vigyázni fog rám, mert szeret engem. A maga módján nagyon szeret, ebben teljesen biztos vagyok. Ott volt, amikor féltem, ott volt, amikor szomorú voltam, és rengeteg szép napot és sok mosolyt köszönhetek neki. Ma gondolkoztam ezen, bennem csak jó érzés és nagyon mély szeretet van felé.Örülök, hogy van, és támogatni fogom abban, amit szeretne elérni, mert neki is van kiútja az erdőből :) A legnagyobb tisztelettel ott fogok állni mellette, ha szüksége lesz rá. De ő nagyon erős.
A köd felé sétálgatva megtorpanok, de nem félek, inkább teljesen meg vagyok nyugodva. Ezt tegnap részleteztem két erdőjárónak is. Dönteni kellett, hogy melyik erdei csapást választom, és én magamat választottam. Igazán ez egy nagy döntés volt. Nem hirtelen hoztam meg, de felszabadított, hogy megtettem. Sokszor eszembe jut mi lesz majd ezután, de nem izgulok. Egy erdőben rengeteg érdekes dolog van, és ha nyitott szemmel járok egyszer csak rábukkanok a helyre, ahol most kicsit lennem kell.
Az erdő azért nem mindig csodás. Este, amikor lemegy a Nap, és beköszönt az éjszaka, akkor elég félelmetes tud lenni időnként. Az erdő rémei jönnek a békésen alvókhoz és rájuk hozzák a frászt. Nem is szeretek egyedül lenni benne. Mert igaz sokan nem hisznek ebben, de az erdőben járnak szellemek, amik el akarnak mondani valamit. Ez a szituáció megbénít és megijeszt. Pedig nem bántanak.
Az erdő pedig nyugodt, váltja a színeit. Néha meglepően színpompás, máskor kivirul és mindent virágba borít maga körül. Néha szürke és sötét, a benne lévő utak homályosak és kietlenek. De legtöbbször van benne élet, és talán ez a legfontosabb :)
www.youtube.com/watch?v=s0B27CH4vow