Sajnos sok dolog elromlik életünk során. Elrontott dolgozatok,, szavak, élethelyzetek. Néha csak rosszkor rosszul választunk. Mi magunk idézzük elő a romlást. A dolgokat sokkal könnyebb kidobni, és újra cserélni, mint megjavítani. Ez jelen helyzetben nem csak az emberi kapcsolatokra igaz (de gáz, hogy ez a trend), hanem a modern technológia csodáira is. Én a megjavítás híve vagyok, de be kell látni egyszer, hogy semmi sem tart örökké, így a kapcsolatom se tartott a végtelenségig a régi laptopommal. Mint öntudatos felnőtt nő, gondoltam megoldom egyedül, és vettem egy új gépet...De mint utóbb kiderült nem csak én hittem azt magamról, hogy nem vagyok elég okos egy megbízható gép vásárlásához, hanem valóban csak egy sötét felhő vagyok a Microsoft egén...
Talán a névtelen gép szerencsétleséggel jár. Az első gépem, amit nem kereszteltem el. Így hamar el is romlott, egy hónap használat után. Aztán javítás alatt állt egy további hónapot. Most szintén egy hónapja élvezzük egymás társaságát, és egy apró hiba megint felütötte fejét, ami elég nagy bosszúságot okozott.
Na ez egy tipikusan olyan pillanat, amikor olyan jó lenne, ha ott lenne egy hős, és elmondaná hogyan kell elektronikai cikkeket vásárolni. Úgy éreztem magam, mint Dorothy az Ózban. Akármit mondtak csak tátott szájjal bámultam, meg próbáltam úgy tenni, mintha érteném miről beszélgetünk...Jó igen, a régit jobban szerettem.
Egy kedves hősnő felajánlotta, hogy lízingel egy hőst, aki megjavítja a gépem hétvégén, így rövid időre el kell válnom a megnyugtató billentyűzetemtől. Jelen helyzetemben a válás nem olyan könnyű, mert szerintem lenne miről írnom a hétvégén. Kicsit izgulok egy találkozás miatt.
Mostanában olyan nagyon sokat kell választanom régi és új dolgok közül. Van, ahol egyértelmű a válasz, de a legtöbbször hosszas agyalás előzi meg a döntéseket. De egyszer mindent el kell dönteni, nem lóghat a levegőben. Egy kedves ismerősöm azt mondta, hogy egy döntésen sokat agyalni, az energiát vesz el tőlem, leköti azt, amit másra is fordíthatnék, és ebben nagyon igaza volt. A gépen nem is gondolkoztam sokáig. Tudtam, hogy az új lesz a nyerő, aztán meg mennyi baj van vele. Ismerkedési fázisban vagyunk egymással, de ha a Microsoft logo ölni tudna, akkor már halott lennék szerintem.
Nem tudom ki hogy van vele, de én ragaszkodom a régi dolgokhoz, nehezen változtatok általában. Csak akkor lépek ténylegesen, amikor eljön egy utolsó utáni csepp, amit már nem tudok megbeszélni senkivel, magammal sem. A problémákat oldjuk meg, hisz minden problémának van legalább egy megoldása. De be kell látnom, hogy a gépek elavulnak, már nem azt adják egy idő után, amit szeretnénk. Talán az emberi érzések is elavulttá válhatnak? Egy kapcsolat is annyira el tud idegenedni, hogy csak az egyik fél akarja életben tartani?
Mindig mindenben dönteni kell, és a döntés felelősséggel és következménnyel jár. A kimondott szavak, a ködbe veszett vallomások, a régihez való ragaszkodás, a nyitás egy új dolog felé. Higgyétek el nem olyan könnyű. Nagyon nehéz jól dönteni, mert abban a pillanatban nem tudhatjuk, amikor meghozzuk, csak utána derül ki, hogy mi vagyunk a felhő vagy mi vagyunk a napfény...akár a Microsoft egén.
Hello Bill Gates, goodbye!
www.youtube.com/watch?v=uDxDW9jEjHg&list=PLa6Uy9FmBR9FI4IHtO5kcN3TcHKQTXpT4&index=14
Ui: Ez nem az új gépemről szólt ;)