Sokszor leírtam már, mostanában valahogy nagyon kifordultam önmagamból. Mindent ráérzésből és ösztönből teszek. Nem gondolom egyáltalán végig látszólag a szavaimat és a tetteimet. Pedig van benne némi logika, mindenben. Csak nem az, amit mindenki meg tudna emészteni. Talán kicsit elfáradtam, esetleg ez egy "kerek szülinaphoz kapcsolódó butaság", vagy egyszerűen megvadultam és csak menni akarok, de érzem mennem kell bele sok olyasmibe, ami csak úgy belülről jön. Még mindig tudom, hogy mit és miért és hogyan, csak rá kellett jönnöm, hogy jobban meg kell ezt azért gondolnom. A napok alatt folyamatosan változnak a dolgok bennem és körülöttem is. Hiába ébredt fel a farkas, mégsem mehet amerre akar...
Minden döntésem mögött áll egy átgondolt terv vagy ok. Mindig céllal indulok egy úton. Nem volt ez másképp a fősulival sem. Ott volt a cél, és ez a suli csak egy kis lépcsőfok számomra hozzá. Kitaláltam és megcsinálom, ez vagyok én. Az idő nekem nagy ellenségem. Ahogy telik az idő fogy a farkas ereje is, táplálkoznia kell, hogy tovább tudjon menni. Nekem elvágták bizonyos értelemben az energiabevitel lehetőségét, és ezáltal már csak kínlódok egy újabb papírfecniért, aminek az igazi értelmét most nem látom. Persze nem mondom, hogy a semmiért megyek az úton, mert sok dolog összeállt bennem, főleg így a második évben, amit eddig nem is láttam.
Leadtam a szakdolgozatom. Annyira sok feszültség gyűlt fel bennem, hogy legszívesebben én is üvöltenék az ájszakában egy hegy tetején bele a sötétbe, akkor talán kicsit megnyugodnék. Látom ám, még két szint van előttem, és itt a vége. Nincs olyan opció, hogy nem csinálom meg. Nagyon jól esett megszabadulni tőle.
Tomi még mindig fejtörést okoz nekem. Vasárnap találkozunk. Ezt sokan nem értik, hogy most hogyan van. Ösztönből mentem ebbe a történetbe is, csak a megérzéseim irányítottak, és nagyon hosszú volt a bizalom és az akarat útja. Pusztán az nem hagyta a farkast bennem nyugodni, hogy nem egyedül vagyok, hanem valakivel. De ugyanakkor én nő is vagyok, nem csak farkas, és nem éreztem nőnek mellette magamat, csak kelléknek bizonyos szinten. Mindemellett én nagyon szeretem, nem győzöm hangsúlyozni, és vérszerződésünk van, hogy egy falka maradunk, amíg csak élünk. Csak nem egy párként. Ma megint nagyon nő voltam mellette és ő pedig nagyon férfi. Ezek ritka pillanatok. Az írás számomra menedék, művészet és önkifejezés. Ő bíztat engem arra, hogy nőjjem ki magam és merjek nagyot álmodni. Ezt nem értem benne. Amikor kóválygok az erdőben, és kellene nekem, hogy mellettem legyen, nincs ott. Viszont amikor egy kicsit sebzett farkasként gyengébbé válok, akkor ő az első, aki megvéd mindentől, és meggyógyít. Mondtam ma neki, hogy ebben az oldalban, ebben a blogban benne rejlik az egész közös életünk, aminek sok részét egymással töltöttük el.
A problémával kapcsolatban azt kell mondjam, hogy teljes mértékben a farkas vezetett. Nem nagyon értem ezt a vonzalmat. Vagyis de, pontosan tudom miért ütött szöget a fejembe. Azt is tudom, hogy nem érdekelhetne. Abszolút az ösztönök vezetnek, izgalmas és veszélyes és érdekes. Tudni akarom a titkát. Olyan, mint egy vadászat. Viszont van az a vad, amit nem érdemes kergetni. Nagyon megütheti a bokáját velem, és ezt nem szeretném, mert jó volt hozzám, és én is jó akarok lenni hozzá. A probléma megfogadta a tanácsom, és igyekszik távol maradni tőlem, és nagyon jól teszi, mert én nagyon nehezen tudom magam korlátozni. Tudom azt is, hogyha csak egyszer beszélgetnék el vele komolyabban, akkor igazán magamat adnám. Tomi tudna mesélni arról, hogy az őszinteségem kimondásával olyan vagyok, mint egy tornádó mások életében. A probléma is nagyon veszélyes nekem, főleg, hogy most eléggé meggyengültem ezen a szinten.
Egy farkas mindig szabadlelkű, de tudatos is. Mindig egyedül van, de sosincs igazán egyedül. Mindig mérlegel a cselekedetei előtt, nagyon óvatos, de néha belecsúszik ő is hibákba. Mindig útra kel és sokszor van magára utalva. De hiába gyenge, hiába fáradt, mindig önmagától indul tovább. Mert érzi, hogy ezt kell tennie...
Zene: Izlandon forgatott klip <3