Mindenkinek van stresszesebb időszaka. Amikor összecsapnak egy kicsit a fejünk felett a hullámok. Csak jönnek folyamatosan a kívánságok, az elvárások, a nyomás, és az idő mégis ólomlábakon halad. Egy probléma megoldása után kapunk másik hármat. Viola küldött nekem tegnap egy üzenetet: " Azért kaptad ezt az életet, mert elég erős vagy, hogy megéld." Én nagyon igyekszem nem megfulladni a vízben, hanem hattyúként könnyedén átszelni, de hiába tárogatom a szárnyaimat folyamatosan, annyian próbálnak kapaszkodni belé, hogy nem tudok még repülni.
Eseménydús időszakon vagyok túl. Nagyon az utolsó energiáimat használom fel arra, hogy teljesítsek. Rettenetesen ki vagyok merülve. Ez az áprilisi és májusi időszak sokat kivett belőlem minden téren. Igyekszem visszafogni azt a belső feszültséget, amit érzek, de nem nagyon tudom. Sok embert megbántok, de nem tudok megfelelni mindenkinek, nem tudok helyt állni mindenhol, ehhez kevés vagyok.
Rágják a fülemet bizonyos emberek, nem is az enyémet, hanem anyáét, és haragszanak, amiért nincs időm mostanában. Az ember arra szakít időt, amire akar. Nekem elég sok kötelezettségem van, alig vagyok itthon. Csak pörgetném magam azon, hogy mit nem teljesítettem még, és nem tudnék felszabadultan ott üldögélni veletek sehol. Valószínűleg én vagyok túl gyenge és nem tudom megállni a helyemet úgy, ahogyan kellene. Ám ha talán inkább megértenétek, hogy még csak pár hét, és egyenesbe jövök, nem pedig megjegyzéseket tennétek, akkor sokat segítenétek és támogatnátok. Ezzel pontosan oda lökdöstök vissza, ahonnan egyszer már kimásztam. Nem szeretnék újra injekciókat kapni, így is már rezeg a léc.
Volt egy pont, amikor Mókival leültünk beszélgetni Tomival kapcsolatban. Sokszor említettem, hogy beletette a bogarat a fülembe, hogy nem fogom ezt bírni. Igaza volt, akkor is éreztem, csak reménykedtem. Tudom, hogy én nem vagyok egy egyszerű eset, de ő sem az. Teljesen másképp látunk mindent. Most egy igazi naív kis libának érzem magam vele kapcsolatban. Szeretném leszögezni, hogy már nem szeretem szerelemmel, és elmúlt teljesen, hogy férfiként nézzek rá. Ugyanakkor a puszta tény dühít, hogy megint felépítettem egy házat azért, hogy más csak úgy beleköltözzön. Én küzdöttem erőn felül, tettem gerendát gerendára, bizakodtam és megalkottam. Mindezt azért, hogy eljöjjön egy pont, amikor más csak úgy beleköltözhet és nézheti gondtalanul a panorámát. Nem féltékeny vagyok, csak mérges. Én annyit küzdöttem az utóbbi időszakban, vért izzadtam, és úgy érzem nem térült meg. Biztosan van ez valamiért, és nem ő volt az az ember, akivel lennem kellett. Csak bosszant, hogy én még egy nagy lendületet vettem, hogy beleálljak ebbe a kapcsolatba, és nem sikerült. És most ugyanaz a gyenge csaj vagyok, mint amikor ennek neki indultam. Az időm pedig kevesebb, mint egy hét múlva lejár.
Bizonyos szempontból ez az idő túl gyorsan telik. Megküzdöttél, lassan megméretsz és lehet, hogy elbuksz. Ha igazak a pletykák csütörtökön egy kegyelmet nem ismerő tanár fog szigorlatoztatni. Nem tudok magolni, bár azt beszélik ez az elvárás, szóról szóra minden. Én mindig igyekeztem józan paraszti észjárásból tudást bemutatni. Nem tudom mit fogok tenni, ha ez ide kevés lesz. Próbálom a stresszforrásokat minimálisra csökkenteni e téren. Ne mondjátok,, hogy tanuljak, nem tudok. Csak túlélni tudok, momentán ez a legtöbb, amit ki tudok hozni magamból.
Egy valamim van, amivel most épp tökéletesen boldog és nyugodt tudok lenni, és Ő a Probléma. Már annyira bonyolult lett ez az egész, hogy teljesen elvesztettem az irányítást. Nagyon félek. Amit nem tudok kordában tartani, az bizonytalanságot okoz. Nem tudom mi történt, de a legmélyebben rétegekig jutott, ahol nálam csak 1-2 ember fordult eddig meg, ezáltal a kés is elég mélyre szaladna. Egy fekete hattyúként elúsztam előtte, és már tudom, hogy összezavartam a tó addigi tökéletes vizét. Csak az történt, hogy a hattyú már nem akar tó nélkül lenni. Ez az a tó, ami olyan biztoságot ad, hogy tudja, nem süllyedne el rajta, ebben 100%ig biztos vagyok. Bár mint tudjuk a tó létezhet hattyúk nélkül, de a hattyú nem létezik víz nélkül. Alapvetően nagyon nehéz ez a szituáció, több sebből vérzik. Tomi külön még beparáztatott a Problémával kapcsolatban most pénteken, amiket mondott, attól megijedtem. Eddig sem voltam magabiztos, így meg már főleg nem. Minden nehézség ellenére sem cserélném el. Az igazi probléma az, hogy ez az ember valamiképp tökéletes nekem, és érzem, én sosem tudnék tökéletes lenni neki. Sokkal jobbat kívánnék neki, mint ami én vagyok. Ésszel reménykedek, de mi végre? Szívvel viszont látom, hogy ez akárhogyis nézzük a hattyúk tava.
Igen, nyilvánvalóan nem tudok kecsesen úszni a vízen, egyre nehezebb most. Elhagyom a tollaimat és tartok tőle, hogy nem tudok már repülni. Szem előtt tartom: "Azért kaptad ezt az életet, mert elég erős vagy, hogy megéld."