Nem fogom nagy dobra verni ezt a bejegyzést, talán ki is törlöm innen. De el kell mondanom, amiképp el tudom, hogy mi a véleményem Rólad meg a módszereidről. Végtére is Te volnál az Isten, és én ajánlottam Neked egy alkut. Tudom, hogy hallottad, hallanod kellett, mert ilyesmit nem ígérek meg csak úgy. Nem részletezném mit adtál meg, és mit vettél el tőlem. Tudjuk mi azt ketten, Te és én. Azt is tudjuk, hogy nem alkottál tökéletessé, csak egy emberré, persze kell a szenvedés is, egyébként nem lehetnék ezen a világon. Ez a mi dolgunk, a Tiéd és az enyém. És nem nagyon értem hogyan tehetted ezt velem....
Sok egyezségünk volt már, és én igyekeztem beváltani a rám eső részt. Tudom, hogy nem mindig sikerült. Azt is tudom, hogy lehetnék sokkal jobb ember is, mint amit sikerül magamból kihoznom. Sokat adtál, engedted, hogy mindig a magam ura legyek, akármi történik. Segítettél megugrani az akadályokat. És bár nekem mindig csak egy hitre volt szükségem, a saját magamban valóra, mégis néha, amikor elgyengültem, szóltam hozzád.
Tán az volt a baj, hogy nem dicsőítettelek, amikor boldog voltam? Nem, valóban nem, csak hálás voltam, ahogyan most is vagyok. De pontosan tudtad, mit ajánlottam neked újévkor. A szavamat adtam, hogy a szerelem eléréséért lebontom önként az engem mindenkitől megvédő falaimat, és megtanulok bízni másokban, hogy ne csak létezzek, hanem élhessek is. Cserébe kapok valakit, akit szerethetek. Ez volt az egyezség, a szülinapomig. Olyan könnyedén ideadtad Tomit, és tisztában vagy azzal, hogy mindent megtettem érte, de nem ment.
Bevallom feladtam azon a napon, amikor a buli volt. Láttam milyen, és annyira megrtörtté váltam, hogy azonnal tudtam, hogy tovább kell mennem. Jóllehet gyenge voltam és feladtam. Elkönyveltem, hogy nem teszel csodát velem 2 hónap alatt. Ehhez képest kaptam már aznap egy királyfit. Nem tehetted ezt véletlenül, hogy úgy ért hozzám, úgy ölelt át mint egy hercegnőt szokás, és én minden falamat áttörve egyből ezt hagytam. Te tudod mennyire óvatos vagyok, és milyen hosszú időre van szükségem ahhoz, hogy csak így hagyjam ezeket a dolgokat.
Elviseltem a terhet, az egész pakkot, úgy, ahogyan van. Vívódtam, kínlódtam, de rá kellett jönnöm, hogy nem véletlen, amit tettél. Adtál egy másik felet nekem. Egy olyan felet, ami ellen a magam módján küzdöttem, és rettentően féltem. Az egyetlen helyzet, amikor elhagy a hitem, ha fiúkról van szó. Mivel a szülinapom előtt kaptam, és így alakítottad ahogyan, hát hagytam magam. Most pedig szeretem.
Csak tudod azt nem értem, hogy minek tettél ki minket egy ilyen gyötrő kínnak? Legalább Őt kímélted volna meg! Haragszom, nagyon haragszom Rád. Mintha ezer darabra cincálnál szét. Pedig esküt tettem Neked. Mindent megtettem volna, megváltoztam volna. Komolyan vettem volna, ott lettem volna mindig, gondolkodás nélkül fogtam volna a kezét, felkészültem rá. Erre az egészre, és Te is tudod, hogy mennyire nem könnyű nekem elköteleződni ezen a szinten valaki mellett. De ezen nem is kellett gondolkodnom. Ezt az egyet kértem, mindennél jobban szerettem volna, tudtam, hogy sikerülne, ez egyszer tényleg hittem magamban.
Azt is tudod, mit ígértem, ha nem engeded ezt nekem. Visszaépítem a falakat, és esküszöm, hogy soha rá nem nézek többet ilyen szemmel senkire. Nem kell más. Remélem az a szenvedés, amit ezzel okoztál, legalább hosszú távon Neki javára válik. Éreztem, hogy ott kell hagynom. Miatta megteszem, de szégyeld el magad, hogy ezt tetted velünk. Hogyan üthettél ekkora lyukat a mellkasomon? Hogyan fogok tudni mosolyogva ránézni, amikor nem áll el a könnyem? Pedig tudod, hogy csak akkor csordul ki így, ha nagyon fáj valami.
Nyilván más emberek sokkal nagyobb szenvedést élnek át, mint mi. Tudod csalódtam benned. Te vagy a mindenható, de mégsem kíméltél meg minket. Ha már engem nem is, legalább Őt védhetted volna. Vagy ez is túl nagy kérés lett volna? Nyertél, belátom. Alkalmatlan vagyok a szerelemre és arra, hogy viszont szeressenek, és boldogságban élhessek. De akkor mondd meg mit akarsz tőlem? Mi a szándékod velem? Megteremtettél, hogy gyötörhess? Ennyit tudtál felmutatni? Rendben hát gyötörj, de Őt ne! Nem érsz annyit, hogy ne tudjak innen is felállni! Nem lesz nap, amikor ne gondolnék rá, és arra, hogy legyen boldog, ezt az egyet nem veheted el tőlem. Még Te sem.
Tudod hiába döngöntél ezzel a földbe, nem vagy akkora jelentősségű, hogy miattad adjam fel, csakis az ő boldogsága érdekében megyek el. Nem az volt a baj, hogy én nem hittem magamban. Te nem hittél bennem. Rosszul tetted. Mégsem vagy tévedhetetlen...
De ha már leckét kellett vennem Tőled, akkor itt van az én leckém neked:
www.youtube.com/watch?v=Np8YRaj4Zes