Keresés


Elérhetőség

Hercegnő védelmi program

E-mail: horvathorsolya87@citromail.hu

Mostanság

2014.06.07 19:22

Vajon más is így nézi kifelé a világot, mint én? Van bennem egy önkép, meg vannak azok a dolgok, amikért különlegesnek szeretem érezni magam. Nem jobbnak vagy rosszabbnak, mint másik ember, ez a különlegesség az enyém. Talán különc vagyok. Nehezen nyitok, nehezen bízok igazán. Hiszek abban, hogy az álmaim, amikor alszok, segítenek nekem előrébb lépni. Hiszek abban, hogy az álmaim, amikor ébren vagyok, elérhetőek  és reálisak. Történik valami velem az utóbbi időben, amibe eddig kapaszkodtam, hogy ne kelljen tovább lépni, azok a pillérek mind eltörtek. Kiesett a Szőke, kiesett Gergő, megoldódtak múltbéli konfliktusok, és Móki segített az apás dolgokban. Mintha fel kellene készülnöm a további életre, és ezért elvevődtek olyan dolgok, amik a biztos talajt adták, hogy legyen helye az újnak. De nem jött még az új. Nem vagyok türelmetlen, inkább csak kíváncsi  meg azért óvatos is...

Nem is akarom leírni, hogy mi történt a héten. Stresszeltem sokat magam a munka miatt. Valószínűleg így sikerült ennyire megbetegítenem magam: beteg lélek= beteg test, ebben is hiszek. A hangom még mindig olyan, mint egy bluesénekesé. Jha és begyulladt az egyik szemem is. Akár a Karib tenger kalóza is lehetnék...

De azért volt jó is. Elballagtak a nagyok. Több dolog miatt is nagyon nehéz volt ezt végigcsinálni. Nem akarok hazudni, vágom a centit, hogy végre elmehessek egy kicsit. Még négy nap munka és utána megyek a Balatonra, kell az a csend, az az idő csak magammal.

Éjszaka Bogi megmutatta álmomban az utat Izland felé. Arról álmodtam, hogy egy szobában álltam egyedül, ahol nagy ablakok voltak. Az ablak másik oldalán meg tenger volt. Vagyis tenger alatti világ. Láttam úszni bálnákat :) Szürke bálnákat. Volt a szobában egy csapóajtó, és Bogi állt mosolyogva a másik oldalán. Így nem is féltem, hanem bementem az ajtón hozzá. Akkor átalakult a tenger egy vonatsínné, amin bent állt egy kicsi színes vonat. Felszálltunk rá, és ott voltak a srácok :) Együtt utaztunk a vonaton, és közben mindenfélét láttunk. Szóval el kell utazzak, jó az irány, megerősítettek. A gyerekek mindig tudják mi a helyes.

Voltam lánybúcsún. Jól sikerült. Jobban sokkal, mint vártam. Igaz, nem jutottunk el sehová, de én nem bántam. Hiányoztak már Edináék. Jött a nagy bejelentés is, amin egy kicsit sokkot kaptam. Aztán Heni is mondott dolgokat, hát azon is sokkot kaptam. Mondtam is nekik, hogy milyen felnőttek lettek, én meg még mindig ugyanaz a tróger vagyok, mint 13 éve. Jó, oké, nekem az élet egy másik oldala van nagyon felmenő ágban. Abszolút előttem van az a kép, amin Heni, Edi és Noémi menyasszonyi ruhában vannak én meg állok fekete garbóban. Idén lesz mindhármuk esküvője én meg állokmég mindig a fekete garbóban :) Örülök nekik, tényleg, és minden tiszteletem, hogy el mernek köteleződni valaki mellett hivatalosan is. Beszélgettünk a jegyesoktatásról is. Templomi esküvő,huhh...Én sose tenném, nem én lennék az. De majd biztos szépek lesznek, várom már, hogy lássam. Csak még nem tudtam feldogozni. 

Pár centi még, és végre pihenhetek. Nyáron történnie kell valaminek végre, valami jónak, valami újnak. Addig meg ezek mennek meg a bárányfelhők, és  pálcikaemberek :)