Keresés


Elérhetőség

Hercegnő védelmi program

E-mail: horvathorsolya87@citromail.hu

Színek

2014.06.23 21:33

Úgy érzem rossz világba születtem. Úgy érzem, mintha az én kezemben is lenne varázslat, színes világ. Ebben a színes világban pedig mindenki más is színes, ha varázsolok. És én mindig varázsolok, mert képtelen lennék elviselni másképp a napokat és az embereket. Könnyebb ha varázsolok, elővarázsolok a fejemben egy kis világot, ahol mindenki jó, ahol kedvesek és boldogok az emberek. Abban a világban én is boldog vagyok, mert tudok még hinni a jóban. Aztán rájövök, hogy nem élhetek kábulatban egy életen át, és be kell csuknom a kezemet időnként. Ezzel együtt kinyílik a szemem, és amiket ilyenkor meglátok, azt valójában nem akarom látni. Azt a sok rosszat, amit emberek visznek magukban, magukkal, és ettől már nem is színesek igazán, csak szürke bábok, akik nem tudnak színeket látni már. Ahogy nézem őket, érzem rossz helyen vagyok közöttük, én másmilyen vagyok. Jól vagy rosszul ezt nem tudom, csak azt látom, hogy egy varázslat sosem tarthat örökké. 

Úgy érzem elvesztettem egy színt. Egy olyan színt, ami egy kis életet vert belém hosszú idő óta. Aztán kicsit jobban körbenéztem, és nem is csak egy szín halványult el. Csak kinyitottam a kezemet. Hosszú idő óta először nyitottam ki, aztán varázsoltam. Varázsoltam magamnak megint egy képet a fejembe, egy számomra tökéletes képet. Szerettem azt a képet, minden nap szinte néztem azt a képet. Aztán néhány szín fakult. De mostanra vannak olyan színek, amik teljesen eltűntek a képről.

Mondják túl érzékeny vagyok, túl komolyan veszek dolgokat. De ahhoz, hogy képes legyek színeket látni, nagyon kell koncentrálnom, hogy hihessek a jóban.  Ebben az életben egy dolog visz előre: a remény. A remény, hogy jobb lesz. A remény, hogy megoldódnak a dolgok, hogy jön a fordulat. 

Az én fejemben egy tündérmese van. A gyerekeim fejében is tündérmese van. Ők megtanítottak tündérmesét látni. Néha bánom, hogy a valóság helyett én is a tündérmesét választottam. De ugyanakkor örülök is, mert varázsolni jó. Ez a srácoknál jól bejön, ők értik és érzik mikor nyitott a kezem és mikor zárt. Akkor megtanítanak újra kinyitni, hogy megint lássak színeket.

A felnőttekkel viszont nem működik. Varázsolok és színesek, megadom a lehetőséget, hogy velem lássák, hogy milyen szép színesek. Aztán kifakulnak a színek, és már nem is látom igazán a képet. Inkább szürkék akarnak lenni? Miért? Tudom én, hogy csak egy sima ember vagyok másoknak, és sokan tojnak arra, amit én gondolok róluk. Ezért nem is látják igazán, amikor a fejembe elvarázsolom őket.

Én sose akarok szürke színű lenni. Egyszer régen azt mondta a Szőke, hogy az a baj velem, hogy feketében és fehérben gondolkozok. Valami vagy rossz vagy jó, és nincsen átmenet, nincsen szürke szín. Én örülök, hogy ilyen vagyok, valami igenis vagy jó vagy rossz, a többi meg töltelék és vetítés. Szóval már ő is tudta, hogy nem látom a szürkét. 

Kettes. Ezt a számot mondta el nekem Emese. Segítő. Érzem is magamba ezt a leküzdhetetlen vágyat, hogy más is úgy lássa magát, ahogy én látom őt. Többnek. Lehet, hogy Apa miatt is így van ez. Segítő...Nem is akarok Apáról írni most. De jó példa arra, hogy becsukta a kezemet, pedig őt is színesnek varázsoltam a fejemben.

Kicsit elvont lett ez a bejegyzés, kérdezzetek nyugodtan. És igen, nem vagyok normális, sosem leszek az :) Nem is szeretnék normális lenni, színes szeretnék maradni, itt bent. Szeretném ha ti is színesek maradnátok nekem, itt bent. Tudom, hogy sokan többet értek, sokkal többet, mint amit mutattok. Nem tévedhetek ekkorát, az nem lehet. A tündérmesékben mindig a jó nyer :)