Keresés


Elérhetőség

Hercegnő védelmi program

E-mail: horvathorsolya87@citromail.hu

Tökéletes hibák 2.

2013.12.27 21:04

Bocsi a fél bejegyzésért...Amikor írtam pont belépett Petra a két kicsivel. Ugyanis épp gyulai pihenőmet töltöm az unokahugaimmal. Tehát a tökéletesség. Azt vallom a szó szokványos értelmében nincs tökéletes, nem létezik. Olyan van, amit a mi szemünkön keresztül tökéletesnek hiszünk vagy annak akarjuk látni. Élő példa erre Sárika és Anna. Tudom, hogy nem hibátlanok, mégis az én szememben közel állnak a tökéleteshez. Szerintem egy ember a hibáival együtt lehet tökéletes egy másik ember számára...

 

 

Beszélni kezdtem a megfelelési vágyról. Ti is érzitek nem? Megfelelni: otthon, párkapcsolatban, házasságban, munkahelyen, rokonságban, szomszédságban, edzésen, barátságban...stb. Mindehol megfelelni, de mi van azzal, hogy önmagamnak megfelelek-e? Nem elég az, amit elvárnak tőlem. Mert mindenki elvár valamit, én is elvárok dolgokat másoktól. Megválaszolom a kérdést: nem felelek meg saját magamnak. A társadalom olyan téziseket ver az emberbe, hogy bizonyos elvárásoknak sosem tud megfelelni. Mivel nem tudok megfelelni, nem teljesítek egy feladatot sikeresen, ezért az önbizalmam leépül szépen lassan. Nézzünk egy példát: otthagy a barátom (volt ilyen, lehet is még). Ő fontos nekem, és persze nem jó amikor ez vagy az nem felelt meg velem kapcsolatban. Akkor jön a Nünükém és megy lejjebb az önbizalmam. Persze ideális esetben úgy körítjük: Én mindent megpróbáltam, de nem volt elég, nem passzoltunk, ha dühös vagyok még hozzáteszem, hogy Ő volt a hülye :)

Bennem nagyon erős a megfelelési kényszer. Otthon: Anyának. Munka: Andinak, kollegáknak, szülőknek, srácoknak. Magánélet: hagyjuk is. Mókika felé is van, mert olykor felmerül a kérdés: ehhez vajon mit fog szólni? Az Ő véleménye tudjátok, nekem szent, mindig átgondolom a tanácsait. Akkor érzem, hogy megfelelek magamnak is, amikor minden rendben, mindenki azt kapja tőlem, amit elvárt. Persze vannak helyzetek, amikor elborul az agyam, és hülyeség, aminek meg kell feleljek. De olyankor a közelebb állóknak megmondom a frankót, sokszor durván. A távolabbi személyekkel meg diplomatikus vagyok.

Sokáig lehetne a tökéletességre törekvést bontogatni, de akárhogy nézem nem vagyok hibátlan, sőt...Meg kell tanulni túllépni a maximalizmuson, perfekcionizmuson, mert ez eteti a Nünükémet.

Hogy ne tűnjek Grincsnek (Móki szokta mondani), íme néhány tökéletes pillanat a karácsonyban az én szememen keresztül: az a bizonyos ajtócsukódás, a bögrém, Sári, Anna, Mikivel családozás, Petrával beszélgetés, Petivel Civezés, pihentető alvás, Móki MFC sms-e.

Javaslat: Ne akarjatok tökéletesnek lenni és megfelelni :) Jha, és több kérdést kaptam itt egy-egy témával kapcsolatban, szóval kérdezzetek nyugodtan :)