Keresés


Elérhetőség

Hercegnő védelmi program

E-mail: horvathorsolya87@citromail.hu

Tükröm, tükröm...

2014.02.16 21:26

Éreztétek már úgy, hogy amikor a tükör előtt álltok, valaki más néz vissza rátok? Egy olyan valaki, aki hasonlít rád, de mégsem te vagy. Ott állsz, és nem érted miért így nézel ki. Miért így vagy kisminkelve, miért ez a ruha van rajtad, miért így áll a hajad, egyáltalán ki ez itt? Én már éreztem ilyet, mostanában nagyon is sokszor. Hosszú idő volt, mire megértettem, hogy azért nézek ki így, mert mások ezt várták tőlem, és nagyon meg akartam nekik felelni. De amíg ezt nem tudtam, a Hófehérkében látott varázstükör előtt állva azt kérdezgettem: Tükröm, tükröm mondd meg nékem, ki vagy te a tükröcskémben?

És a tükör aképp válaszolt: Úrnőm te tettél ilyenné. Igaza is volt. Ez az aminek meg akartam felelni. Mert ez a megfelelni akarás nem múlik el sehogyan sem. Nincs olyan, hogy nem érdekel ki mit gondol. Mindig van olyan, akinek érdekel a véleménye. Legtöbbször Mókié, de hát ő család. Rajta túl is sokfelé meg akarok felelni. Ez belülről jön már kiskorom óta. Pedig nem hajcsárkodtak velem sose a szüleim. Ha egyest is kaptam, Anya csak azt mondta, majd kijavítom és kész. 

Csak már itt álldigálok egy felnőtt életbe, és nem tudom, hogy a kapott egyeseket (vagy tizenegyeseket), hogyan lehet semmissé tenni. Belül ugyanolyan maradtam. Szerencsére :) Csak kívülről fordultam ki önmagamból. Ez is a fiúknak köszönhető, mert mindegyik másképp szereti ha viselem a hajam, másféle ruhák tetszenek rajtam. Persze, ebben is meg akartam felelni, mert a mai világban a falakról, a tvből, az emberekből az ordít, hogy minél szebb, műbb, másabb kell legyél ahhoz, hogy emberszámba vegyenek. A "Hahó, én a tornacsukás csaj vagyok a gettó széléről, de legalább önmagam vagyok" nem jött be. De mindazonáltal mégis az szerettem lenni. De amilyen meg most vagyok néha, az sem jön be. Az szerettem lenni, aki a fiúkkal focizott, meg kettő copfba fonta a haját, minden színes cuccához a színes tornacipőit hordta. Jó tudom, nem vagyok már 16, csak 26 évesen sem akarok szoknyába járni (kivéve ha valakit megtisztelni akarok ezzel), vagy kifesteni magam többször (nem szeretnék az lenni, akit smink nélkül betegnek néznek, inkabb az, akinek azt mondják, hogy tök jó, hogy kivételesen kifestetted magad), meg gyilkolásra kifejlesztett cipőkben idegesítően kopácsolni.

Szerintem a kevesebb sokszor tényleg több. Még akkor is, ha egyedül halok meg, mert ezzel a szemlélettel élek. Na és megint témánál vagyunk, mert a világ tapasztaltabb fele szerint úgy kerek az élet ha férjhez megyünk meg családunk van. Csakhogy ez már a XXI. század, és én nem akarok férjet azért, mert ezt kell! csinálni a társadalom szerint, és gyereket se akarok szülni, mert ketyeg az óra meg ilyen hasonló epés megjegyzések jönnek szembe. Nem is akarok senkivel se lefeküdni azért, mert ez ösztön, ahogy az "okosok" gondolják. Ez ösztön az állatoknál. Az emberek azon generációjának, akiknek van egy cseppnyi eszük és értékrendjük, azok számára ez igény, és megfelelő körülmények közt bizonyos lehetőségekkel élnek. Én majd akkor, ha olyan emberrel találkozok, aki megérdemli. Addig meg lehet prűdezni nyugodtan :) Tudom, hogy rám kell mondani valamit, amiért nem állok kötélnek.

Beszélgettem egy volt barátommal ma. Így öt év távlatából bocsánatot kért azért, amiért leértékelt. Valamint közölte a felismerést, hogy itt "ő volt a fasz". Nekem meg fülig ért a szám, hogy ezt ki bírta mondani. Nagyon büszke voltam rá. Meg magamra is, mert abban az élethelyzetben, amikor, ahogyan összekerültünk mindent megtettem a legjobb tudásom szerint, hogy működjön a kapcsolat, de teljesen másmilyenek voltunk/vagyunk. Igazából ez döbbentett rá arra a tényre, hogy igenis jó voltam úgy is (önmagamnak mindenképp). Barna hajjal és fiús ruhákban is az voltam, aki lenni akartam. Ma a tükörben azt a lányt láttam újra, és ettől igazán jó kedvem lett.

Ti is önmagatokat látjátok vagy azt, amilyennek mások akarnak látni? Kérdezzétek meg a saját varázstükrötöket :)