Volt már úgy veletek, hogy abba az időszakba léptetek, amikor tornyosulnak a vállatokon a terhek? Ezt is meg kell oldani, ott is jól kell teljesíteni, amott is helyt kell állni. Nekem ez a május ilyen lesz. A boldog szülinap...ami úgy tűnik most, hogy sosem jön el. Egy hónap van vissza, és a vizsgaidősuck közepén egy boldog harmincassá válok. Hahaha...Valószínűleg nem ez lesz életem legjobb napja, de legalább kapok egy koronát, a kollégáim megígérték. Próbálok nagyon laza lenni, de egyáltalán nem vagyok az. Ha még nem lenne elég gondom, csinálok is magamnak. Napról napra létezem most, próbálom visszafogni a kitöréseimet. Ahogy Sia énekli...Lengeni fogok a csillárról, úgy fogok élni, mintha a holnap nem léteznie, repülni fogok, mint a madár át az éjszakán...
Legszívesebben tombolnék. Pont most beszéltük Mókival, hogyha vége mindennek, akkor egyszerűen kell egy olyan buli, egy olyan este, amikor kiadhatom azt a sok elfojtást, ami most van bennem. Nagyon nagyon visszafogom magam most mindenhol. Persze ez nem látszik mindig, mert teljesen nem tudom elrejteni, aki vagyok. Ez sokszor elég nagy baj.
Ha csak egyszer megmondhatnám mindenkinek, amit gondolok, és szabadon tehetném, amit szeretnék, akkor sok ember nem kedvelne, de annyira szabad volnék, mintha egy tündérmesében ébrednék. Olyan volnék mint egy vonat, ami végigszáguld sebesen mindenen. csakhogy a száguldó vonatok előbb utóbb kisiklanak, én is tudom.
Tomin sokat gondolkoztam mióta szétmentünk. Ő olyan nekem, mint egy volt férj lehet. Mindig a részem lesz, a családom is, mondhatom így. Még mindig nagyon kötődöm hozzá, várom, hogy lássam, és ha valami bajom van,akkor ő az elsők közt van akinek szólok. Ez meg milyen kapcsolat? Olyan Orsi féle. Nincs eleje meg vége, csak megy az útján. De ez nem az égő szerelemről szól, hanem ez attól sokkal mélyebb. Tisztelet és szeretet van köztünk. Tényleg olyan, mintha a családom lenne.
Mindennek ellenére persze nekem ez nem elég. Mert engem hajt a vérem, nekem kell, hogy nőként lássanak. Nagy hirtelenségemben meg is feledkeztem rengeteg etikai normáról. De nem gondokkozok, csak megyek, mint egy tank. Mint a kisgyerek a boltba, ami tetszik, azt leveszi a polcról ész nélkül. Nem baj, erre is találtam egy megoldást, kipakoltam a kosarat. Akármilyen nehéz volt ott hagyni, ami tetszik. Nem magam miatt tettem, nekem nincs veszélyérzetem, semmi. Hanem miatta, tiszteletből. Persze, nem tettem volna meg akárkiért, ez is jelent valamit. Mindegy, ez legyen már az én nyomorultságom. Jelen állapotomban nagyon nehéz elfojtanom, de megteszem. Ez is csak egy új tégla bennem, vele az első, egy muszáj dolog.
Nagyon nehéz, tényleg. Ez a napról napra ébredés, ez borzasztó. Olyan mintha saját magamat nyomnám le a víz alá. " De én kitartok a drága életem árán is, nem fogok lenézni, nem fogom kinyitni a szemeimet."...Erre a kis időre már talán elég lesz ez a taktika, aztán felvirrad egy szebb holnap.
Pont így éezem magam, minden szava ott van. Szabad akarok lenni. Ezt adjátok meg nekem valahogy, valamiképp.
www.youtube.com/watch?v=2b6Ocj0-bAQ