Keresés


Elérhetőség

Hercegnő védelmi program

E-mail: horvathorsolya87@citromail.hu

Visszatérő vasárnapok

2014.01.12 20:22

Mókuskerékben élünk. Napról napra ugyanazoknak a kötelezettségeknek teszünk eleget. Dolgozunk, mert valamiből élni is kell. Foglalkozunk a barátokkal, időt szentelünk a családunknak. Ha visszatekintünk a hétre vagy az elmúlt hetekre felfedezzük az egyformaságokat. Hétfőtől péntekig nagy általánosságban húzzuk az igát, vannak, akik hétvégén is. Főzünk, mosunk, takarítunk. Programokon veszünk részt. Esetleg sportolunk is. Vannak olyan kötelezettségeink, amiket önként vállalunk, örömmel teszünk. Nekem is számtalan ilyen van. De igazán, ha elérkezik a vasárnap, akad egy kis időnk megállni, akár csak egy percre is, és visszanézni a hétre, vajon hová jutottunk hét nap alatt. Magam is így vagyok ezzel...A hétköznapjaim a munka és edzések jegyében telnek. Péntek és szombat este a szórakozásé: Füge, Kárpit, Udvarrom. De eljön a vasárnap, amikor át tudom gondolni, hogy honnan jöttem és hová tartok. A biztonság, amikor egy kis időre megáll az élet, és csak én vagyok a gondolataimmal, önmagammal...Igen, kellenek a visszatérő vasárnapok...

 

Mindig egyformák ezek a napok. Dolgozom estefelé, átgondolom a következő hetem, melyik nap mi fog történni.A munkán túl mi az, amit még tudok vállalni. Mikor megyek edzeni, szépülni. Ha nagy szerencsénk van, még Mókival is tudunk időt eltölteni, Beszélünk mi szinte minden nap, de az nem ugyanaz. A vasárnap a rendezés napja, rendezem a napjaim, a programjaim ls a gondolataim. Egy nap, amit mindenkinek jól kellene használnia. Van egy nap, amikor együtt tudok lenni magammal, befelé figyelni. Általában pihenni, filmet nézni is szoktam. Ma egy számomra kedves kis történetet néztem: Anna a zöld oromból. Szeretem ezt a filmet, teljesen vasárnapi kikapcsolódás.

De emellett van időm gondolkodni. Tegnap este kis időre bementem mulatni. Voltam Fügében, semmi extra, Pupival beszélgettem a legtöbbet. Nem szoktam mostanában betérni Udvarromba, de elég sűrű hetem volt, kedvetlen is voltam, így tudtam, hogy jó lesz ez. Geri beszélgetett velem, és ettől olyan jókedvű lettem, hogy szélesvásznú mosollyal jöttem el tőlük :) Persze pont akkor csörgött a telefonom, amikor beszédbe elegyedtünk, de ez így volt megírva. Ez csak ilyen plátói dolog részemről, nagyon kedves meg nyitott és jó érzés ránézni. Pont így a jó és így az elég.

Egészen vicces, hogy előző nap Niki kérdezgette ki tetszik nekem. Olyan könnyű volt Geri nevét mondani, teljesen eltereltem a figyelmet a valós helyzetről ezzel. Nem mertem megmondani/kiadni az igazat. Móki képben van, neki is épp elég volt elmondani a csúf igazságot. Egyébként vicces volt, mert teljesen ellentétes neveket mondtunk ki, neki kik és nekem kik. Attiról igazat mondtam. Meg Marciról is (bár itt kicsit csaltam).

Tehát még jó, hogy pénteken volt erről szó, mert kicsit szókimondóbb szombat elé néztünk. Márkkal beszélgettünk egy kicsit, én mindig megkérdezem hogy van a barátnője, ez udvariassági kérdés. Nem titok, hogy nem szimpatikus nekem. Akkor elkezdte mondani, hogy ritkábban tudnak találkozni, és erről beszélt néhány mondatot. Mondtam, hogy sajnálom, de szerinte én ennek örülök. Annyira pipa lettem, mert nem kedvelem azt a lányt, de nem akarnám, hogy Márk boldogtalan legyen. Ha neki így a jó, akkor jó, nem nekem kell kiválasztani kivel legyen :)

Már hetek óta nagyon rosszul éreztem magam Viktor jelenlétében. Egyszer nagyon feltűnően kibeszélt, és azóta feszélyez, ha találkozunk. No most megeredt a nyelvem és tisztáztuk a dolgokat. Móki ezt érteni fogja, ugyanazt mondta Viktor, mint ő is nekem: fordított helyzetben megértenéd....Próbáltam diplomatikus lenni: fordított helyzetben hagyjuk mi lenne. Nagyon örülök, hogy megbeszéltük ezt az egészet.

Igazából addigra már annyira fel voltam vértezve, hogy nem tudtam magamban tartani tovább, amit megtudtam hetekkel ezelőtt, még bőven az óévben, és Márk elé álltam. Ő kis aranyos volt, mint mindig, és szerinte én is az voltam. De nem voltam az, dühös voltam. Mindegy, nem értette mit akartam elmondani, hallotta a szavakat, de nem hallott meg igazán. Viktornak is elmagyaráztam ezt az egészet, Márk ott volt, amikor nem voltam jól. Amikor Tomival küszködtünk a vége felé, meg mikor elment. Én ezért hálás vagyok neki, nagyon is az. Nagyon közel áll hozzám.

Na mindegy, a visszatérő vasárnapok rendelkezésemre állnak ezt is végiggondolni. Nem mertem elmondani Nikinek és Márknak sem azt az igazat, amit kimondhattam volna. Vagyis Nikinek nem mondtam ki azt a nevet. Márknak elmondtam, amit gondoltam, csak nem hallotta meg. Tényleg kicsit messzire mentem. De nem tudom befogni néha a nagy számat. Jó, oké, gyakran nem tudom befogni.

De ma eljutottam egy másik felfedezésre is. Tomin túl vagyok. Már nagyon keveset gondolok rá. Néha beleolvasok a blogjába, hogy tudjam éppen hol tart, de már csak emlékek kötnek hozzá, érzések nem. Emberségből szeretném, ha jól menne a sora, de ennyi.

Rajta még nem vagyok túl. Nem érzelmileg, hanem dühöt érzek. Olyan mérges vagyok rá. Emellett sajnálom őt. De Mókit kell idézzem: van akinek elég a csokifagyi is.

Szeretem a vasárnapokat. Kifújni az eheti gőzt és ezzel együtt érezni a következő hét előszelét. Minden embernek szüksége lenne arra az időre, amit magával tölt el. Én csak ajánlani tudom, szép vasárnapot mindenkinek :)