Keresés


Elérhetőség

Hercegnő védelmi program

E-mail: horvathorsolya87@citromail.hu

You may say I'm a dreamer...

2014.08.23 20:38

Írhatnék arról, hogy mi minden történt a nyáron, de inkább arról szeretnék írni, hogy felébredtem egy álomból. Felébredtem, és nagyon rossz volt. Egy bizonyos szinten elindult az újratervezés. Elképzeltem, hogy mennyire sikeres és boldog is lehetnék, aztán felvillant a kis lámpa a fejemben, hogy már most sikeres és szerencsés vagyok. Viszont mégsem elég valahogy. Ez nem jó dolog, mert az emberek nagyravágyása mindig rosszul végződik. Újra terveztem "üdv a valóságban " világnézettel. Muszáj volt. Végül is milyen ember az, aki álomvilágban él, a semmire várva? Aztán történt valami, ami miatt úgy gondolom, hogy talán nem is csináltam rosszul. Talán az álmaimmal teremtem a valóságot és nem a valóság zúzza szét az álmaimat...

Egy ember annyi mindent elképzel az életről, amikor még fiatal. Én nem akarom elveszteni a hit képességét. Szeretek álmodozni, szeretek úgy felkelni és lefeküdni, hogy tudom honnan jöttem és hová tartok. Sikeres vagyok. Vannak olyan álmaim, amik már megvalósultak, vagy mindent megmozgattam azért hogy célt érjek. Minden, ami csak rajtam múlik, az már itt van a kezemben. A munkámat imádom, és a srácok fantasztikusak, a főnököm olyan, mintha egy másik anyukám is lenne, hisz bennem és motivál. Jó pedagógus vagyok, mert megtanítom a gyerekeket álmodni és hinni. Nem minden változik arannyá a kezeim között, de sok a drágakő körülöttem. Kitaláltam, hogy bálnákat szeretnék látni, és nem egészen két hónap múlva Izlandon leszek emiatt. Jó ember szeretnék lenni, ezért próbálok segíteni másoknak.

Tudjátok vannak dolgok, amit egyszerűen csak tudok, nincs oka, nincs eredete, nincs magyarázata, csak tudom. Tudom, hogy egyszer óvodavezető leszek. Tudom, hogy van itt még dolgom, ebben a világban. Tudom, hogy Móki még sokáig itt lesz velem. Tudom, hogy a kereszlányomból csodálatos felnőtt lesz, aki gyönyörű és kedves. Tudom, hogy egy napon autóbalesetem lesz. Tudom, hogyha egyszer terhes leszek, iker babáim lesznek. Badarságok, igaz? De én mégis biztos vagyok mindben.

Tudni véltem, hogy ki lesz a férjem. Láttam egy közös jövőt. Nincs magyarázat arra, hogy miért. Csak tudtam. Vannak gondjaim a kapcsolat alakítással. Régebben nem akartam senkit, mert attól féltem, hogy olyan lesz, mint Apa. A lányok olyat választanak, mint az apukájuk. Aztán meg attól féltem, hogy olyan rosszul választok majd, mint Anya. Aztán persze láttam sokféle kapcsolatot, olyat is, aminek én is a része voltam. És tudjátok mit? Még inkább arra jutottam, hogy nem akarok olyanokat. A boldogan élünk, míg meg nem halunk fehér holló ritkasága mellett rengeteg rosszféle kimenetelű szakítást, elválást is láttam. Egyszerűen nem érte meg annyi boldogság esélyének megadása, ha tripla annyi szenvedés jön utána. Most is így gondolom. De van egy valaki, akinél ez nem érdekelne. Minden reggel úgy keltem fel és úgy feküdtem le, hogy tudom ki lesz a férjem, és boldogan élünk,ha ő is képes lesz álmodni a valóságot és nem a valóság által lezúzni az álmokat. Aztán találkoztunk mostanában még egyszer. Nem akarok beszélni róla, de elengedtem ezt az álmot, és mintha egy darabot törtem volna ki magamból.

Nagy levegő pár nap önsajnálat után, és egy éjszakai álom. Azt álmodtam, hogy meg kellett házasodnom valaki mással, és ő is ott volt. A szertartás felénél elment, és mindenki kérdezgette tőlem, hogy miért. Álmomban azt mondtam, hogy azért, mert szeret engem, de nem elég erős elmondani, és nem tudta végignézni. Mindenki kinevetett álmomban. Aztán a következő kép az volt, hogy betörte egy kirakat üvegét dühében/fájdalmában. Ez még inkább arra sarkallt, hogy újra tervezzem az elképzeléseim, valaki mással. Megint eltelt pár nap, már éppen rákészültem, hogy rálépjek egy új irányzat útjára...amikor egyik éjjel Apával álmodtam.

Régen sokat álmodtam róla, de csak a rossz dolgokról. Arról álmodtam, hogy mennyit iszik, és kiabál, és mennyire félek tőle. Az egyetlen ember volt, akitől féltem. Régebben egyszer segített rajtam álmomban, ami után meghalt 3 évvel. Akkor álmomban egy mondattal megváltoztatta a gondolkodásomat pozitív irányba. Nos megint volt egy ilyesmi jelenés álmomban. Ott volt, és csak egy mondatra emlékszem:"Ha nem mersz nagyot álmodni, akkor nemhogy a Vénuszig, de még a Holdig sem jutsz." 

John Lennon elénekelte: "You may say I'm a dreamer, but not the only one...". Szerintetek megéri álmodni a valóságot, vagy csak a valóság létezik és felesleges álmodni?