Vannak azok a napok, amikor nagyon jól vagyok, és mosolygós dolgok történnek velem. Aztán vannak azok is, amelyeken kissé magamba fordulok, és csak bámulok ki a fejemből. Amikor túl fáradt, túl derűs, túl zárkózott vagyok, olyan jó, hogy van több hely is, ahová elvonulhatok az általam nem kíván világrészek elöl... Füge, Kárpit, Udvarrom, ezek mind mind olyan helyek, amik adnak nekem egy kis plusszt a napjaimhoz. A hálózat csapdájában mindig van egy kedves szó, vagy egy megértő összenézés, vagy egy együttérző mosoly, ami mind mind hozzájárul az én életemhez...
Nagyon kemény héten vagyok túl. Tényleg arról szólt a hét, hogy dolgoztam, ettem, fürödtem és aludtam. Nagyon elfáradtam fejben. Ahogy közeledett a péntek, már alig vártam, hogy végre egy kicsit bemehessek és kiengedjem a fáradt gőzt. Mielőtt bárki is félreértené, itt nem az alkoholról van szó, hanem arról, hogyha bemegyek a Fügébe, teljesen otthon érzem magam már. Ismerek mindenkit, a hétvégéim szerves része ez a kikapcsolódás. Egyszerűen csak kikapcsol és ez nagyon jó érzés....
Történt ma, hogy az Udvarromban bámultam ki a fejemből a koktélom mellől. Kicsit tompa este volt, mert már nagyon fáradt voltam. Hamar haza is jöttem, már 8ra. De ahogy ott néztem magam elé, elkapott az Udvarromban szokásos hév az írásra. Olyan rég írtam arról, hogy miért is olyan fontosak nekem ezek a helyek. Az utóbbi időben átalakultak a nézeteim. Bámultam a pultot. Arra gondoltam, hogy milyen szépen megcsinálták ezt a helyet, és a fából készült pulton is minden kis tökéletlenség a helyén van. Egy általam csillagnak ítélt kis fa "hiba" körül a fa erezete körkörösen futott, mint az évgyűrűk. Aztán átfordítottam a gondolatmenetet magamra...A csillag alakú jel én vagyok, és az erezett körök azok a rétegek, amik körbevesznek engem. Ilyen réteg az Udvarrom is (ha már ezt hoztam példának). Olyan jófajta emberek vannak ott, mindig mosolyognak és nem csak a munkájuk miatt. Akárkivel beszéltem eddig közülük mind számomra szimpatikus értékrenddel, sokrétű érdeklődéssel rendelkező szuper emberke. Diát külön kiemelem, mert amennyire másmilyennek képzeltem, annyira nem is eltérő tőlem. Akármiről tudok vele beszélni, valahogy a rossz napjaimon is meg tud nyugtatni néhány szavával. Geri igazán kedves és nyitott, bár meg tudna tanítani ilyen nyitottnak és előzékenynek lenni...Dávid meg mindig mosolyog, rám néz , és máris fülig ér az én szám is.Nagyon jót hoznak ki belőlem, én érzem magamon. Egészen érdekes, hogy a hely is mennyire megihlet, nagyon sok írásom, ötletem születik ott.
Kárpitban megint más az élet. Folyamatosan pörögnek a dolgok, a gyorsaság és a lendület jellemző mindenkire. Egészen másik énemet képes kihozni a milliő. Az utóbbi isőben Viktorral voltak fenntartásaim, de szerencsére megbeszéltük, és azóta egyáltalán nem stresszelek azon, hogy mit gondol rólam. Tök jó minden, az eddigiekhez képest sokat beszélünk, felszabadult lettem mellette is. Bizonyos napokon Lillával is nagyon jól el tudok beszélgetni, bár ez talán mindkettőnk hangulatától függ (inkább az enyémtől). Márk meg egy arany gyerek, ezt mindenki tudja. A mottója felém, hogy tökmindegy mi van, csak legyek boldog, nagyon jó, hogy sokat bíNincs már olyan mély lelki kapcsolatunk mint pár hónapja, de még mindig rendben van minden, már amikor nem jön rám a bolondóra, de le a kalappal előtte, tényleg :)
És Füge...a harmadik otthon...a lakás és az ovi után. Nincs is rá jobb szó, tényleg otthonosan, komfortosan érzem ott magam. Hát ők aztán tényleg sokmindent láttak már belőlem. Talán a gyűrűk közül ők állnak a legközelebb hozzám. Láttak Tomival rengetegszer, a jobb időszakunkban, látták, amikor szétváltunk. Látták a szorongó, zárkózott Orsit meg a "mindenki tesó" stádiumot is. Ismerik bennem az erőt meg a gyengeséget is egy-egy dolog iránt. Az abszolút favorit még mindig Attika, nagyon szeretem. Marci, az meg Marci, szavak sincsenek a nem létező kapcsolatunkra, de már fel is adtam a megfejtést. Nincs olyan, akivel ne tudnék néhány mondatot váltani, a pultos lányok igazán kedvesek. A fügések nekem nagyon családiasak, lehet ezt az "otthon" érzés váltja ki belőlem.
Valószínűleg az emberek többsége nem azzal dicsekedne a világnak, hogy három kocsmát is a saját részeként említhet. De nekem rengeteget segítenek ők ott együtt. Mióta megismertem őket sokat hozzátettek ahhoz, tudtukon kívül, hogy én most itt tartsak az énképemmel. Sokkal több lett az önbizalmam, sokkal nyitottabbá váltam, szókimondóbbá, bátrabbá. Mindegyiküktől kaptam valami útravalót, amit egyszer kamatoztathatok majd az életben. A hálózat hatalmas, és ez a három kocsma csak a töredéke a jó kis emberek gyülekezetének. Akárhogy is legyen én itt jól érzem magam,erősebbnek, úgy érzem van egy...kettő...három biztos pont Mókin kívül, ahová mindig elvonulhatok a világom elől. Javaslom raboskodjatok velem, és próbáljátok ki milyen az élet a hálózat csapdájában:)