Keresés


Elérhetőség

Hercegnő védelmi program

E-mail: horvathorsolya87@citromail.hu

Balatoni strandolás

2014.06.18 19:08

Bár itt ülhetnétek velem a Balaton parton a hintaágyban. De nem beszélgetnénk, csak néznénk ki a fejünkből, ahogy most én csinálom. Mintha másik élet lenne itt. Megszűniik a világ összes gondja. Nincs munka, nincs nyomás, nincs senki. És én így most jól érzem magam. Sokan nem értik mi a jó abban, ha valaki egyedül nyaral. De garantálom, hogyha életet cserélnénk értenétek miért jó időt tölteni saját magunkkal. Kicsit le lehet tenni a mindennapi gondokat, és azt a végtelen agyalást, ami az én fejemben van, itt át tudom alakítani valami pozitívra...

Arra jutottam, hogy sosem lesz belőlem normális ember. Én mindig a kamionosok csapatát fogom támogatni (Móki nemröhög:P). De tényleg. Mindig utálni fogom a szép ruhát és a magassarkút. Sose fogom szeretni az erős sminket, mert úgy érzem magam vele, mint egy emo. Sose leszek vékony és szép sem. Ezek mind olyan dolgok, amiket ti várnátok el tőlem. De itt az én verzióm: Én ha szép ruhát veszek fel, akkor azzal megtisztelek valakit. Ha kifestem magam, akkor valaki olyannal találkozok, aki fontos nekem. Végsősoron, ha félreteszik a fiúk ezt a plasztikmániát, akkor észrevehetik, hogy a plasztik, amikor reggel felkel, kócos a haja és rendezetlen a maszkja és büdös a szája (vagy ami a szájára emlékeztet....kacsacsőr és társai). Legalább belőlem azt látjátok, ahogy reggel is kinézek. Nem szeretek fésülködni. És nem szeretem a rosé fröccsöt (viszont attól fejre állok), hanem a whiskeyt szeretem. És nem tudom ki az a Justin Bieber (így kell leírni?), de azt tudom, hogy kikből áll a Cure. És rendesen eszek, akkor is, ha emiatt 10 évvel kevesebbet élek.

Tudom, hogy nem olyan normális dolog egy blogban élni a világomat, de inkább Jackson, mint az a sok ember, akik olyan sok hülyeséget összebeszélnek, hogy zeng a fejem tőlük. Nekem azt tanították, hogy nem kell sok barát, de aki van az igazi legyen. Nem is tudom milyen, ha van az embernek barátja. Nekem nagy mázlim van, mert Tesóm van. Móki pontosan elég a bizalmasok tekintetében. Annyiszor nyúltam mellé másokkal, akik nem is voltak valódiak. Van sok nagyon jó ismerősöm, közeliek, akiket szeretek. 

Van egy nagyon jó állásom, ahová szeretek bejárni dolgozni. Ott vannak a srácok, mintha egy másik családom lenne ott. Fantasztikus gyerekek, mindenre megtanítottak, amit magamtól már nem tudtam volna elsajátítani. Sokan irigyelnek a munkám miatt. Hosszú a nyári szünet, és nem kell felnőttekkel dolgozni. De ez ettől sokkal több, és én nagyon büszke vagyok arra, amit csinálok. Szerintem egész jól megy. 

A fiúkkal meg az a helyzet, hogy nem az én pályám. Fogadtunk az Istennel és ő nyert, de ez nem volt fair. Megígértem, hogy nyitottabb leszek, és az is leszek, betartom a szavamat. De a fiúk azok csak fiúk, nem kell nagy jelentősséget tulajdonítani nekik. Ha elkéri a számunkat és találkozni fogunk, de mégsem hív fel, akkor nem akar felhívni és látni :) Na a kedves gesztusokat nem tudom helyén kezelni. Ölelések, puszik stb. De van az a helyzet, amikor fel tudok oldódni, csak ez még nem most van. Akit rég ismerek, azzal könnyebb, pl Mikihez hozzá vagyok tartozva. Ő olyan mint egy bátyóka. Vele kapcsolatban is megértettem már, hogy amit elintézhettünk volna egy röhögéssel is, az miért lett ekkora cirkusz. Sajnálom, hogy akkor a Szőkét választottam. És ha meg már Szőke, még mindig mérges vagyok. Utálok mérges lenni, mérgesen élni. De nem tudom megbocsátani a dolgokat, ezt a legutóbbit meg nagyon nem. Mindent űberelt, pedig az összes hülyeséget toleráltam addig. Még nem találtam ki, hogy hogyan fogom megvédeni magam, de majd akkor kiderül. Hozzám nem jöhet már vissza :) 

Szóval nem tudom mit tartogat a jövő, de most és itt jó nekem, és nem is nagyon érdekel más jelenleg :)