Éreztétek már azt, hogy ismertek valakit relatívan hosszú ideje, de nem is tudjátok milyen igazából? Szerintem nagyon felületesek vagyunk, meg egocentrikusak is. Sokszor nincs idő, nincs türelem, nincs kitartás, nincs akarat bennünk, hogy megismerjünk másokat. Én rengeteg ismerősömről azt sem tudom milyen ember. Tudom ki, mert egy iskolába jártunk. Tudom ki,mert régen együtt játszottunk. Tudom ki, mert mellettünk lakik. Tudom ki, mert a rokonom. Tudom ki, mert felületesen képes voltam megismerni :) Ez az igazság. Elég szomorú, hogy színvakságban élünk. Nézem én, csak nem látom. És ezzel együtt az én színeimet sem látjátok (tisztelet a kivételnek, tehát Mókinak), mert nem is engedem, hogy lássátok, és ezt nem csinálom túl jól. Ez a nagy akarat: megfelelni mindenkinek, na ez a keresztem. Mondhatnám, hogy nem érdekel ki it gondol, de ez nem lenne igaz....Ám tegnap véletlen megfeledkeztem erről az erős tartásról/elvárásról önmagam felé...
Tegnap alapítványi bál volt az oviban. Én voltam a zenefelelős. Nagyon jó volt a táncos fellépés is, FELSZABADULTAM. Na ez egy annyira ritka pillanat az életemben, ami tényleg szinte sosincs. Sose bírom elengedni magam, mindig tele vagyok kétellyel meg szorongással. Ugyanakkor a későbbiekben is tök jól éreztem magam este. El is feledkeztem óvónéni mivoltomról (mert amúgy ennek a foglalkozásnak nagyon meg kell felelni emberileg). Aztán mulattam, meg üvöltöttem a rockzenéket meg ráztam a fejem és léggitároztam is :P Valószínűleg ezzel nem a nagybetűs nőt testesítem meg. Tudjátok, amit mindenki elvár: tiptop smink, csinos ruha, rendezet haj, meg ilyenek. Jhaaaa, és nem is ittam szinte semmit. Szóval ezt tök magamtól. Most meg is veregettem a vállamat.
Ami nagyon meglepő volt, hogy odjöttek hozzám a Kaméleonos anyukák, hogy csak úgy táncolnak ha én is megyek velük meg milyen jó nézni engem meg milyen szexi. Én persze nem is bírtam reagálni..így csak annyit kérdeztem, sokat ittak-e már :) De annyira aranyosak voltak, mert komolyan mondták. Ez nekem nagyon jól esett, Egy fiútól is jól esik az ilyesmi, de most mindenki tudja, hogy a nők meg milyen kritikusak egymással. Szóval baromira szép és csinos felnőtt nők ilyet mondanak nekem...vállveregetés megint és egy nagy köszönöm nekik.
Alapvetően azt gondolom, hogy minden ember kerek egész egyedül is. Hiszen nem úgy születünk, hogy életképtelenek lennénk pár nélkül. Hiszen tudom mit várnak néhányan tőlem. Azt kellene gondolnom, hogy arra születünk, hogy családunk legyen, de nézzetek körül egy kicsit ebben a világban. Hogyan mehetnék oda valakivel egy templomba megígérni, hogy mindig ott leszek. És ha nem? És ha 10 év múlva teljesen mást akarunk a világba elérni és nem tudunk megegyezni? A másik kedvencem a gyerekszülés téma. Szerintem nagyon bátor az, aki erre a világra gyereket szül. Én óvónéniként mindent megkapok a munkámban a gyerekektől, ami ezt az űrt kitölti. Jó, tudom, teljesen más a saját gyerek. De én meg nem vagyok arra felkészülve, hogy elkötelezzem magam, feladjak dolgokat ezért. És nem is kell még itt tartanom :)
A jó hír, hogy megyek szépen visszafelé az "eredeti állapothoz". Amikor még menő és vagány voltam, és elégedett voltam magammal ahogyan vagyok. Ezek belső döntések. Hát igyekszem. A színek meg ott vannak, csak bele kell nézni embertársaink szemébe.