"Segíts magadon, és az Isten is megsegít!" Sokszor hallottam ezt a mondást, és bár nem vagyok Istenhívő (de nem is tagadom a létezését), lehet benne valami. Itt állok egy szál magam az életben. Engem Anyukám arra nevelt, hogy a jég hátán is megéljek, akkor is, ha csak magamra számíthatok. Ezt olyan jól visszaigazolta az életem, hogy azokat a dolgokat, amiket elvileg másokkal lehetne megosztani, azokat én bezártam egy kis kalitkába. Nem vagyok sem gyenge, sem nyitott, mert ha mégis, akkor valamilyen rejtélyes oknál fogva egyből kiáll a hátamból a kés. Bizalmatlan vagyok? Igen, nagyon. De tegnap, amikor megittam a kabala Geris innit, akkor megint valami jó történt velem, olyannyira, hogy kinyílt a kalitka ajtaja....
Tegnap a szokásos kis hétvégi programom volt. Már ki voltam hegyezve a kabala innivalóra, mert tudtam, hogy szerencsét hoz. Aztán jött egy nem várt fordulat a belső világomba....
Elindultam Kárpitba, Márknak főztem enni, meg sütöttem is neki. Annyira szeretem őt, mindenki tudja, hogy mennyit segített nekem, amikor Tomi azt csinálta, amit. Sosem felejtem el, amit akkor tett értem. Fogta a kezemet a legrosszabb pillanatokban. Persze, Móki is, de azért mégis csak más egy lány meg egy fiú. Nagyon boldoggá váltam attól, hogy jót tettem vele, hogy örült a vacsinak. Visszahozzuk ezt a főzős rendszert.
Így ekkora boldogságban elmentem udvarromba, ahol megkaptam a Geris innit Geritől :) Egyéb iránt Boldog Szülinapot Geri! Aztán felhívtam Sárikát, mert neki tegnap volt a szülinapja. Egy kicsit tudtam vele beszélgetni. Egy éves lett a mi Sárink, éljen soká még :) Megbeszéltem Sárival, hogy én mit ajándékozok neki, tehát teljesen képben van a kislány. Petra szerint különleges kötődésem van Sárihoz, ami több annál, hogy esetleg én leszek a keresztanyja. Felelősséget érzek iránta, és azt szeretném, ha a szülein kívül rám is számíthatna. Szerintem rengeteget lehet tőle tanulni, hiába csak egy éves. Én az ovisaimtól is rengeteget tanulok, emberséget, empátiát és elfogadást főleg. Nem tudnék egy okot mondani arra, hogy miért érzem ezt iránta. Petra szerint az angyala vagyok. Angyal...ezt a szót Márk is mondta nekem pár napja, sőt, tegnap is. Nem vagyok én angyal, de aki jót tett velem, annak lekötelezve érzem magam egy életre, bármikor számíthat rám.
Nagyon nehéz leírni mi történt velem tegnap, keresem a megfelelő szavakat. Megittam a kabala innit. Aztán Dáviddal elkezdtem beszélgetni. Nagyon nagyon rég nem beszélgettem így senkivel. Hogy így, igaz? Nehezen tudom jellemezni, amit éreztem: felszabadultság, biztonság, nyitottság, őszinteség. Szerintem Dávid nem is tudja, hogy mennyire másképp ismert most engem meg, mint a többi ember a világon. Nem tudom, hogy a kabala inni, vagy a személye, vagy a körülmények, vagy akármi hozta ki ezt az állapotot, de én is meglepődtem, hogy milyen kendőzetlen válaszokat adtam azokra a kérdésekre, amikre általában ezt felelem: Erről nem beszélünk. Nagyon furcsa volt. Nem éreztem falakat magamban, nem adtam kitérő válaszokat, csak olyan nagyon tökéletes volt az egész. Egyáltalán nem féltem attól, hogyha nyílt vagyok, és kimondom amit gondolok, akkor majd elítél, vagy rosszat gondol. Sose szoktam ilyen felszabadult lenni. Meg is köszöntem neki, hogy beszélgetett velem. Ne gondoljatok most ebbe bele semmi félreérthető dolgot, a beszélgetésnek az emberi mivolta a meghatározó. Szerintem mindketten kicsit feltöltődtünk ettől. Nagyon hasonlítunk bizonyos dolgokban, ikrek jegy, tartsunk össze. Azért emelem piedesztálra, mert pontosan erre vágytam. Hogy valaki áttörje és áttöresse a falakat. Köszönöm Dávid :)
Tanulság: próbáljátok ti is ki a kabala innit, amit Geri csinál ;) No de a tényleges konklúzió: A Hercegnő Védelmi Program újabb szintjére léptem. Ügyes voltál Orsi :) Vállveregetés.