Szerettek főzni és sütni? Gyakran álltok a konyhában? Rutinból, kötelességből vagy szenvedélyből főztök? Alaposan átgondojátok mit tesztek az ételetekbe? Én ritkán főzök. Olykor kötelességből, máskor csak kitalálom mit szeretnék enni és elkészítem. Amiben nem vagyok biztos, annak megnézem a receptjét. Elmegyek bevásárolni, én választom ki mi kerüljön a lábasba. Összeállítom és fűszerezem. Majd megsütöm, megfőzöm. Hogy hogyan sikerül? Lényegtelen, mert megesszük, amit főztünk. Elkönyveljük, hogy hiába mi alkottuk, elronthattuk vagy épp túl sokat raktunk ebből vagy abból, az is lehet, hogy a produktum az elképzelthez közelít vagy túlszárnyal rajta...
Minden főzés egy történet. Döntések sorozata, ami elvezet minket valahová. Eldöntjük a célt, kiválasztjuk az alapanyagokat, megítéljük mikor és hogyan állítjuk össze az ételt, mérjük a fűszerek arányát, beállítjuk a hőfokot, várunk a végeredményre, és együtt élünk tovább a tudattal, hogy jól csináltuk-e. Nagyon egyszerű, igaz? A lehetőségünk az egész folyamat során megvan a döntésre: A célunk útközben változhat vagy új célok is kerülhetnek mellé. Az alapanyagot nem biztos, hogy megfelelelő szempontok alapján választjuk, ami szép kívül, rohadhat belül. Meg kell találnunk a megfelelő időt és módot, teli van hibalehetőséggel. Elsózzuk, borsozzuk. Túlsütjük, nyers marad- jó-e a hőfok, van-e türelmünk kivárni? Majd megkóstoljuk, amit főztünk, és a sikerünkkel vagy a kudarcunkkal megyünk tovább.
Szeretek célokat kitűzni, mindig vannak céljaim. Célok nélkül szerintem értelmetlen az élet. Kiválasztom az alapanyagokat...szeretek vásárolni ételt is. Megnézegetni, válogatni.Móki szerint egyes alapanyagokat rosszul választok ki. A szépet választom, a túl szépet, ami ízetlen. Aztán hazajövök és ráérősen elkezdem készíteni az ételt. Ám vannak napok, amikor türelmetlen vagyok és minden azonnal kell. Próbálom kigondolni, hogyan állítsam össze, előveszem a recepteket, átgondolom őket ( baráti tanácsok). Végül nekilátok megoldani a feladatot, és jönnek a fűszerek, az élet sója...Mindig elrontom, túlfűszerezek mindent. Tökéletest akarok, ezért túlgondolom, még ebből is egy kicsi, abból is, sosem elég. Végül a gyors eredményre számítva megfőzöm/ megsütöm. A puding próbája az evés, ami már nem kevés kudarccal járt.
A főzés egy tudomány, mint a matematika...Tanulhatod, de ha nincs hozzá érzéked, akkor csak arra vágysz, hogy elérd a célt és nem tudod kiélvezni az alkotás szenvedélyét. Ejtünk hibákat, amikből megtanuljuk, hogy a következő alkalommal hogyan csináljuk másképp. De vajon elég erősek vagyunk egy rosszul elkészített étel kudarca után újra megfőzni ugyanazt? Hisz hiába jobb a második és fejlődünk, az első kudarcok beépültek a tudatunkba. Az idő elfeledteti a kezdeti nehézségeinket.
Főztetek már valaki kedvére? Nálam ez kiváltság, nagy kiváltság. Azt jelenti, hogy nagyon szeretem azt a valakit. Márk főleg, de Marci és Atti is ismeri ezt az oldalam. Ha kitűzöd a célt, és megfőzöd, amit szeretnél (valaki más kedvére is), akkor is meg tudod valósítani önmagad? Meg tudod látni a jó dolgokat? Ki tudod fejezni mit jelent neked a folyamat?
Ha szívből főzöl, csak egyetlen dologról álmodsz. Elismerésről, örömről, háláról, sikerről. Hogy el tudd mondani, megérte, "jól tettem, hogy belekezdtem". Sok dologról elmondhatom ezt, sokszor jót főztem. A rosszul sikerült ételeimen pedig túl kell jutni. Ahhoz, hogy jó szakács legyél, sokat kell hibáznod....
Gyorstalpaló, egy kis mosolyogtató klasszikussal:
https://www.youtube.com/watch?v=1oMtTey3ro8