Sokan mondják mostanában, hogy nem olyan vagyok, mint szoktam. Kevesebbet mosolygok, és türelmetlenebb, ingerültebb vagyok. Nem járok el sehova szinte. Nem gyakran írok blogot, vagy adok életjelet. Amit meg nem is láttok igazán, hogy nem is alszom rendesen. Ezeknek a dolgoknak oka van. Kicsit stresszelem magam mostanában, de nem szeretnék erről beszélni. Olyasmi, amit nekem kell elrendeznem magammal. Most egy mélypont jött el néhány napja. De bízzatok bennem, nagyon küzdök, és majd jobb lesz :)
Mókival az újévi jelmondatunk: "Mindig van lejjebb". Az utóbbi időben én eléggé megindultam lefelé így magamban. Semmi durvára nem kell gondolni, csak vannak elintézetlen ügyeim saját magammal, amit szépen halogatok évek óta. Csak van valaki, vagy valami, ami vagy aki folyamatosan visszadobja ugyanazt a labdát fentről. Tudom én miért van így, mert elsőre nem intéztem el rendesen.
Mindent tervszerűen, gépiesen próbáltam vinni. Homokba dugott fejjel éldegélek 3-4 hónapja. Aztán az események kedvezőtlenül alakultak az utóbbi napokban, és a stressz nagyobb formákat öltött, mint gondoltam. Nem tudok rendesen aludni, mert pörögnek a képek a fejemben, amikről azt gondolom, hogy hamarosan újra látom. Vannak félelmeim, hogy minden kezdődik előlről. És a gondolataim inkább negatívak, mintsem reményteliek. Ez nem jól van így. Próbálom a jót bevonzani, csak előbb magamban kell helyrerakni dolgokat.
Anikóval volt egy beszélgetésünk, és csodálom, hogy ennyire bátor, hogy egyáltalán leült egy gyászterapeutával 20 percig. Engem is megtalált a pszichológus, hogy beszélgessen velem, de sajnos nem mentünk messzire, mert ARRÓL nem beszéltem, csak említés szinten.
Móki nélkül nagyon el volnék veszve. Ő annyira erős, én is szeretnék csak fele annyira erősnek lenni, mint ő. Tudom, hogy a Kittys dolgok folyamatosan rendeződnek benne, de legalább kijön belőle az érzés. Én meg nem tudok senkivel leülni face to face és erről beszélgetni. Maximum nagyon szűkszavúan és elhatároltan.
Muszáj voltam kicsit visszajönni a játékba. Feltérképezni kire mennyire lehet számítani. Persze, Móki Tesókódex. De nekem kell egy fiú is, aki nem csak néz, hanem lát is. Rávettem magam, hogy elmenjek ma Füge-Udvarrom-Kárpit körre. Beköszöntem mindenhova, mindenhol kb. 10 percet töltöttem. Hogy jó volt-e? Nem. De ez nem az ő hibájuk. Kérdezgették miért tűntem el ennyire. Mondtam, hogy elég nehéz időszakom van, de igyekszem összeszedni magam.
Gabinak és Márknak nagyon örültem. Meg is ölelgettem őket. Mindenkit meggyőztem, hogy rendben vagyok és leszek. Aztán Gabi megmondta nekem, hogy hol van Dávid. Üzletvezető lett a Király utcai 4-6osban. Be kellett mennem, csak éreztem. Amikor meglátott, egyből jött ki hozzám, és meg is szűnt a külvilág egy pár percre mindkettőnknél. Nem is akarok itt ömlengeni. Pár mondatot beszéltünk csak, nem tudtam most többet. Na ő volt az egyetlen, akinek azt mondtam, hogy jól vagyok, és egyből megmondta, hogy nem. Szerdán megyek majd hozzá, van mit mesélnie azt mondta. És szeretné, ha én is elmondanám mitől vagyok ilyen állapotban. Nem :)
Szóval bocsi mindenkitől, hogy ennyire elzárok mindenkit szinte, de szükségem van egy kis időre, hogy kezelni tudjam a dolgaimat. Sok bennem a harag és a félelem. Nagyon igyekszem összeszedni magam, és jól leszek, ígérem :) Csak higgyetek bennem :)