Megpróbáltam úgy élni, ahogy mások tanácsolták. Megpróbáltam találni valakit, aki érdemes a szeretetemre. Megpróbáltam szerelmet találni. Megpróbáltam elmondani mindenkinek, hogy nekem mindenem megvan már most. De igazuk volt, egy valami nem volt meg. De az nem egy másik személy. Én önmagamat nem találtam. Tegnap megkérdezték tőlem is, hogy mire vágyom a legjobban. A körülöttem lévők feleltek először a kérdésre, Van aki utazni akart, van aki szép és nagy házat a Balaton parton. Én nem akartam válaszolni, mert nem tárgyi dologra vágytam, de feleltem végül. Én arra vágyom leginkább, hogy olyan legyek, mint régen. Senki nem értette a választ. Hogy vágyhatna valaki 27 évesen a 16 éves önmagára úgy, hogy még el sem rontotta az életét? Elmondom. Az egész olyan, mint gitáron játszani. Az eszed vagy te magad, a szíved meg a gitárod. A legkedvesebb gitárod, amiből kiszáll az élet. Nem tudsz rajta játszani, már nem úgy szólnak a húrok, ahogyan azelőtt, hiába hangolod időről időre őket. Leteszed a gitárod, olykor mások megpróbálnak játszani rajta, vannak egészen kitartó zenészek is. De az a gitár csak a te kezedben szólhat úgy, mint régen, tökéletes harmóniában veled...
Szóval nem értették először a dolgot. Régebben hittem magamban, én erre vágyom legjobban megint. Szerintem ha hiszek magamban, akkor utazhatok, lehet házam a Balaton parton vagy akárhol. Akkor nem volna lehetetlen. De a hitem nélkül véres verejtékkel kell küzdenem mindenért.
Szombaton eljött hozzám egy régi ismerősöm. Direkt nem írom le ki az, de nem, nem a Szőke. Egy fiú volt nálam beszélgetni, régről ismer, és megmutatta ki voltam akkor. Én vezető voltam, a magam módján, a saját kis életemben, de vezető voltam. Tudtam irányítani bizonyos dolgokat. Az volt, amire rágondoltam. Mindenben, ami nem érzelmi dolog. Nagy köszönettel tartozom ennek a fiúnak ezért, DE inkább mondjuk úgy, hogy kiegyenlített egy számlát régről.
Most, hogy lezártam a Dávidos dolgokat is magamban, így sokkal felszabadultabb vagyok. Jobban hiszek magamban. Én tudom mennyit érek,és sajnálom, hogy nem tudtam megmutatni vagy meggyőzni erről. Azt mondom, hogy most már 85%ban az a Horváth Orsolya vagyok, aki lenni szeretnék.
A maradék 15% az már szinte semmi. Én tudom az miért hiányzik még. Így erőtől felvértezve el is hittem, hogy vannak fiúk, akik érdeklődnek irántam, vagyis inkább odafigyelnek rám. De Mókival az értetlenség közepén karba tett kézzel álltunk, mert valószínűleg félreértettünk mindketten valakit. Móki, az Móki. Meg is mondta egyből, hogy ez a fajta fiúviselkedés kamaszkorban volt divat, mint Csobán Jani szerint más dolgok is.
Volt ma egy beszélgetésem Vele. Azzal az emberrel, akiről egykor azt hittem a nagy Ő. Elmondom, hogy volt. Tegnap este beszélgettünk egy kicsit, aztán amikor aludtam, megláttam a fejemben, hogy vannak gondjai, hogy valami nincs rendben. Tudom, tudom, de megláttam, és ez egy jel, szóval belementünk egy elmélyültebb beszélgetésbe ma este. Mindenki játszotta a maga szerepét, védte önmagát, senki nem mondott igazat. Ő elmondta, hogy boldog, és minden rendben, és szórja a konfettit. Én pedig azt kívántam, hogy legyen boldog, mert most nem az. Kisvártatva le is leplezte magát egy szóval. Úgy tudtam, hogy igazam van, hiszen láttam. Sajnálom őt. Jó ember belül a szívében, csak vannak falai. Régen az ő felesége akartam lenni, és mindig azt mondtam, hogy másnak nem szülök gyereket. Régen, amikor még hittem...
Régi gitár, nem rossz gitár. Van, amikor rosszul szól, nem juttok sehova, de hinni kell abban, hogy újra lehet játszani rajta. Csak hinni kell benne, és akkor akármit el tudok játszani, úgy is, hogy igazából nem tudok gitározni....
A mai ihlet egy régi Foreigners szám feldolgozása: www.youtube.com/watch?v=syzQF3MsmtE