Rég írtam utoljára. Voltak dolgok, amiket magammal kellett letisztáznom. Kissé strucc voltam, homokba dugott fejjel hagytam, hogy forogjon a Föld. De semmi sem tart örökké, ki kellett nyitnom a szemem, még akkor is, ha számkivetett maradtam egy mások által diktált és elfogadott világból. Mondanám, hogy boldog vagyok, de nem igaz. Viszont büszke vagyok, hogy hű maradtam önmagamhoz, mert ezt kevesen csinálták volna utánam. Jégbe zárva töltöm a napjaim önvédelemből még mindig. De sokszor ráébredek, hogy amilyen hülyeségnek tűnik ez a taktika, annál hatásosabb.
Hoztam döntéseket az elmúlt időszakban. Elutaztam egyedül Izlandra. Móki folyamatosan erősített ebben. Mindig azt mondta, hogy nagyon büszke rám, hogy ezt így be mertem vállalni. Igazából ezt nem teljesen gondoltam át. Ha Apa nem lett volna ott velem, akkor nem is indultam volna el. Ugyanis a repülőtéren egy pillanat alatt tök egyedül maradtam a félelmeimmel, és majdnem megfutamodtam, de akkor ott állt mellettem Apa, és átsegített a pánikon.
Csodás volt az út, és ha újrakezdődne az életem, ezt a lépést újra megtenném. Olyasmiket láttam, amit itthon sosem láthatnék. Szert tettem kedves ismerősökre, akikkel remélem még fogok találkozni. Igazán nem találtam meg azt, amiért mentem, de megtaláltam más dolgokat. Ezek ajándédok egy magamfajta halandónak.
Közben zajlott az élet itthon is. Csak egy pillanatra teszem ki a lábam, és felgyorsulnak az események. Volt egy nagy Zé krízis. Móki exbarátja újra feltűnt, és mint utóbb kiderült, "nem végeztünk ennyivel". Szerencsére nem találkoztunk vele, de ami késik, nem múlik. Másrészről volt egy érdekes beszélgbetésem a nagy "Ő"nek hitt személlyel is. Aki végre megszabadult a rossz kapcsolatától. Vagy inkább a lány látta meg a tiszta valót és elküldte, nem derült ki. De még mindig ugyanaz a "túl kevés" érzés volt bennem. Tudom milyen, ismerem nagyon jól. És az a helyzet, hogy ez nekem nem elég. Tök gáz ilyet mondani arra, akit az ember nagyon szeret. Mint utóbb kiderült, sikerült megsértenem másokat is. De ha a nézetkülönbség haragot szül, akkor így jártam. Szeretem ezt az embert, de nem értek vele egyet. Ha pedig erről kérdeznek nem fogok hazudni senkinek. Még akkor sem, ha emiatt barátságok mennek tönkre.
Nem járok Fügébe. Sem Udvarromba.Sem Kárpitba. Na itt voltam a leginkább strucc. Imádtam, és nem is szidom egy percig sem, csodás helyek, csak kinőttem talán. Emellett csak magamat tudom hibáztatni azért, hogy embereket ott igazinak hittem, amikor csak plasztikok. Csak néhány embert tartok ott valamire is. A legfájóbb pontom, hogy akit a legtöbbre tartottam, kiderült, hogy ő ér a legkevesebbet. De emberek vagyunk. Az én hibám, hogy nem vettem észre az egyértelműt. Könnyebb volt nem észrevenni. Móki úgy tudta. Kellett egy kis idő, amíg ezt lerendezem magamban.
Szakmailag egy elég jó év indult el. Sok a megerősítés és a dícséret. Sok a fejlődés, ezt most érzem magamon. Meg persze még mindig türelmetlen vagyok, mert a cél ott van a szemem előtt, csak idő kell hozzá, és ezt nehezemre esik kivárni türelemmel. A srácok fantasztikusak. Bár a nagyokra már néha könnyes szemekkel nézek, mert kevés az időnk már együtt. Szerencsére ők még nem érzik. Nagyon erős támaszaim, és a legfelszabadultabb velük vagyok. Itt olvad a jég igazán.
Sokat találkozunk Tomival. Ő az egyik volt barátom. Igen mindenki Tomi :D 2-3 hetes rendszerességgel leülünk beszélgetni. Tök jól elvagyunk, és örülök, hogy a régebbi feszültségeket meg tudtuk beszélni, így jó haverok tudunk lenni. Most ez így elég is nekem a fiúkból. Nincs sérülési felületem. Tudom, aki nem mer, az nem is nyer. De most ha egy kicsit végiggondoljátok az eddigi kapcsolataitokat, tuti, hogy legalább 50%ban jó döntés lett volna esélyt sem adni. Most egyenlőre itt tartok, és nem is kívánok kilépni a komfortzónámból. Jól elvagyok a jégváramban. Persze, nem mondom, hogy ez az a boldogság, amire vágyok, de így védve vagyok. Az meg, hogy ez nem normális dolog, és egyszer kell valaki, hogy ne maradjak egyedül, meg hasonlók, akkor ezt már hallottam. Nem szándékozok örökre a jégváramban maradni. Ha jön majd egy hős, aki felolvasztja, akkor nem építem meg újra :)