Sokan vallják, hogy a világban nem vagyunk egyedül. Hogy van egy felsőbb erő, amely kíséri minden lépésünket, és mindig megsegít a bajban. Létezik valami megfoghatatlan, amelynek betudjuk, hogy mi miért történik. Sokan sokféleképpen hívjuk ezt a láthatatlan energiát: angyaloknak, szellemeknek, univerzumnak, Istennek. Nem mondom, hogy én megtagadom ezt, csupán csak nem építem erre az életem. Ami szerintem így egészséges. De vannak emberek, gyenge emberek, akik kapnak valamit ettől a hittől, amelytől erősebbé és magabiztosabbá válnak. Ezzel sincs semmi baj. De amikor egy egészséges felnőtt ember más fanatikus emberek áldozatává válik, az elég nagy szerencsétlenség...
Ez a dal pont arról szól, hogy vannak olyan emberek, akik bort isznak és vizet prédikálnak. Elmondják, hogyan segít rajtunk, ami szerintük fellettünk áll, de példamutatás helyett az ő erkölcsi meggyőződésük a legmegkérdőjelezhetőbb.Elmondják hogyan éljünk, miképp higgyünk, és a leggyengébbeket egyszerűen beolvasztják holmi bálványimádó szektákba, így ezek a jó, ámde naív vagy gyenge emberek teljesen elveszítik önmagukat, és a körülöttük élők jóindulatát is.
Van egy ismerősöm, régen nagyon közel állt hozzám. Okos, kedves, életrevaló, rengeteg lehetőséggel a kezében. Érték pofonok, nagy nagy pofonok, és mind tudtuk, hogy nagyon nehéz ezek után felállnia, de ő velünk volt, sosem hagytuk volna cserben. Mígnem megjelent egy ilyen "hívő" , aki megmutatta, hogy az Istenben való hit mennyire sokat ad egy embernek, mennyi erőt és reményt. Ezzel nincs gond, mert biztosan tényleg ad. Én is szoktam néha ilyesmiken gondolkodni, hogy áll valami felettünk, akihez szólhatunk bármikor, akkor is, ha nem látjuk. Ugyanakkor ez az ember beolvasztotta ezt a kedves, racionális, törekvő lányt egy totál más világba. Tudom, tudom, a lány választotta ezt. De akkor is...
Ez a lány nem volt tökéletes, messze nem. Ugyanolyan ember volt, mint te vagy én, telis tele hibákkal. De ez annyira elnézhető volt neki a kedvessége és az intelligenciája mellett. Nagy a tudásanyaga, mindig mindent ő magyarázott el nekem, amit nem értettem. Tanulnia sem kellett, csak ragadt rá a rengeteg tudás, igazán kivételes elme szerintem. Vagány volt és rocker és csodálatos ember.
Aztán megváltozott...Egyszer csak a barátai ellen fordult. Mindenhová Bibliát vitt magával, és minket, a jóbarátait kidobott az ablakon. Mintha megszűnt volna létezni a mi világunkban. Egyszer egy levelezés alkalmával kijelentette, hogy nem kíváncsi ránk, csak a hívő barátaira. De kérdem én, hogy ennek így kell működnie? Én attól rosszabb ember vagyok, hogy nem egy Istenben hiszek, hanem magamban? Ez egy szempont egy évek óta fenálló mély barátságban? Hiszen együtt nőttünk fel.
Tátott szájjal bámultam utána. Megrökönyödve és haraggal is. Aztán teltek az évek...És egyszer csak a Fb csodája végett újra hallatott magáról időszakosan. Voltak olyan kommentek, képek, megosztások, amelyen a régi önmaga volt. Ugyanaz a kedves, okos, lehetőségekkel teli lány, akivel együtt hallgattunk Cure-t, és együtt ettük a gyrost (amiből mindig kipiszkálta a paradicsomot), és együtt nőttünk fel.Jó volt látni, akárcsak így is, távolról.
Megállapodott és férjhez ment. Jól tette-e nem tudom, ez az ő választása. Teljesen másabb elveket kezdett el képviselni, mintha az élete a templomba lépéssel kezdődött volna el, és ami előtte volt, velünk együtt, az nem is létezne. Sajnos eltávolodtunk, talán az én hibám is, nem tudom. De az....de az a tény, hogy tegnap egy telefonbeszélgetés során kiderült, hogy még egy ilyen semmitmondó közösségi portálon is megtagadja azt, hogy ismertük egykor egymást, az felháborít. Soha, de soha nem mennék el az utcán mellette köszönés és egy-két jó szó nélkül. Nem hittem volna, hogy eddig jutunk.
Nem akartam erről írni, de ma hazafelé egyszer csak odalépett hozzám két nő, akik egy szórólappal arra agitáltak, hogy hívő közösségük tagja legyek. Én nem vagyok a hitgyüli ellen, mindenki oda jár, ahova szeretne. De nekem ez egy barátomba került, egy olyan barátomba, akit nagyon szerettem. Aki a mellékelt ábra szerint már köszönés nélkül menne el az utcán mellettem, mintha idegen lennék...
Tehát amikor azt mondja valaki, hogy tartozz valahová, ahol segítenek és melletted állnak, nézd meg ki mondja azt, és jusson eszedbe, hogy miről énekelt a Genesis...