Érezted már úgy, hogy tiéd az egész világ? Hogy nincs elérhetetlen cél? Hogy nincs megugorhatatlan akadály? Én sokszor érzem magam így. Amikor már megjön az önbizalmam valamihez, amikor már elképzelek valamit valahogy. Tudom, hogy sínen vagyok, tudom, hogy ez vagy az jól alakulhat. Aztán belenézek a tükörbe és ezt látom:
Baromira büszke tudok lenni magamra, és mindig csak utólag veszem észre, hogy mégis csak egy majom néz vissza. Amíg ez le nem esik, addig teljes vállszélességgel feszítek egy ügy mellett, amellett, amit elképzeltem a fejemben. Aztán jön a kopp. Amikor a valóság sokkal kiábrándítóbb, mint a tündérország az agyamban.
Ez nagyon sok mindennel így van. Sok helyzetben elbízom magam, totálisan elvakítanak a megérzéseim, és nem is látom a fától az erdőt. Olyan gáz, hogy ilyen megvezethető vagyok, igazából saját magam által. Vannak dolgok, amelyekben alulmúlom a sokéves átlagot, de más dolgokban meg jó vagyok, jobb az átlagnál. Nagyon nehéz ezt a fekete-fehér létet egyensúlyban tartani.
Na ne is menjünk messzire. Ma ebédeltünk és Dani a nagy csend közepén feltette a kérdést: " Orsi néni, Te mikor veszel már feleségül egy fiút?" Igen...akkor is ilyen remek Julien király profilt vágtam, még a fejemet is vakartam, hogy erre mit mondjak. "Hát...hát...hát..." De tényleg srácok erre muszáj válaszolnom? Majd odafordul az egész csoportom felém és közlik, hogy "Igen". Én meg gondolkozok mit mondhatnék. hogy értsék. De mit is értsenek? Hogy rákenhetném a nem épp sétagalopp fiúkra az életembe a dolgot? Rájuk kenhetném. De igazából az a baj, hogy hagytam ezt a dolgot, és teli vagyok gátlással meg félelemmel. Szóval vagy 5 perc kínos csend után közöltem, hogy még nem találtam olyat, akit szívesen elvennék. De igazából olyat nem találtam, aki képes lenne kiszenvedni azt az utat, ami hozzám vezet. Tiszta ciki volt, nagyon zavarba hoztak. De ez egy égi jel, hogy talán nem kéne lemondani erről a dologról így.
Szóval vannak azok a napok, amikor egy igazi majom néz vissza a tükörből. Főleg, amikor azt hiszed, hogy valaki érdeklődik irántad és nem :) Na mindegy, csak nem tudom, hogy milyen génhibával kerültem erre a világra, hogy ilyen siralmasan mókás dolgokat bír dobni az élet. Komolyan, könyvet kéne írnom...