Kicsit elvont lesz ez a mai. Van valami, amiről csütötök óta írni szeretnék, de képtelen vagyok rá. Nem maradtak szavaim. Ezt most csak egy ember értheti igazán. De a feszültség az megmaradt bennem, szóval muszáj valahogy kiadjam magamból. Az ikrek csillagjegyben ez a legrosszabb, az átkozott kettősség. Az a legszerencsésebb (vagy a legszerencsétlenebb?), aki ismeri mind a két oldalt. De ez a való élet, és nem a mennyország, nem kell tökéletesnek lennünk, itt lehetnek hibáink. Bár én mindig azt gondoltam, és gondolom most is, hogy a hibáink tesznek igazán tökéletessé...
Kevés olyan ember van, aki a hibáim ellenére itt maradt velem. Rengeteg hibám van...Még mindig nem tudom leírni, amit akarok, nincsenek szavak, mondatok a fejemben erről. De nem akarom bezárni magamba, mert annak tudjuk mi lesz a vége, tehát csak alternatívan.
Egyszer volt egy kislányka itt a nagyvilágban,
Akármit is csinált, sose volt hiába.
Jöttek-mentek életében a jó meg a rossz dolgok,
A várában sokféle nép táncolt, pörgött, forgott.
Hitte ő a tündérmesét, láttot is sok békát,
Végigjárta ő is velük az összes szamárlétrát.
Akárhány is kapott tőle reményteli csókot,
Nem látott ő hercegeket, csak sok buta pókot.
Bolondokból elég legyen, bezárta a várat,
Nem engedett oda senkit, azt mondta túl fáradt.
Volt ennek a kislánynak egy igazán jó barátja,
Amikor sötétség volt, ő volt az ész zsarátja.
Azt mondta a hű barát: nem léteznek hercegek,
Élvezze a kislány inkább az életben a perceket.
Kiáltott a kislány egyszer: Nyitva van az UdvarRom,
De csak azt engedem be, akiről én úgy gondolom.
Teltek-múltak a napok, mosolygott a kislány,
Örült annak, hogy ennyire nagyon sok színt lát.
Megjelentek új barátok, és közöttük a békák,
Barátságból tett a kislány még egyszer egy próbát.
Volt ott olyan béka, amely gyönyörűvé változhat,
Nem gondolta el a kislány, hogy némaságra kárhozhat.
Hálás volt a kislányka, mert széttört az a lakat,
De nem mindenki tudta átugrani a vár előtt a falat.
Volt a várnál egy érdekes, ámde néma béka,
Kemény volt, és törhetetlen, mint a legerősebb tégla.
Megijedt a kicsi lány és megijedt a béka,
Egyszerre a kislány lett már csak igazán néma.
Csalódott és dühös volt, ugyanakkor boldog,
Mert ez a kis néma béka sok gátlást kioldott.
Lehetne ez tündérmese, de a kislány feladta,
A békának az utolsó kenetet önmagában megadta.
De tudjátok, hogy élt egyszer egy kislány a világon,
Akiből egy néma béka húzott ki rengeteg sok szilánkot :)
Most jobb. Határozottan :)