Szerettek meglepetést kapni? Izgalommal várni és nyitogatni a dobozokat, és találgatni, hogy igazából mit is kaptál? Én sokszor mondom, hogy nem szeretem a meglepetéseket. Sok rosszfajta meglepetés ért már az életben. Mint tudjátok biztonsági játékos vagyok, szeretem előre tudni, hogy mi fog történni. Valahogy az ajándékokkal is így van. Nem olyan könnyű igazán meglepni, de vannak napok, amikor egyeseknek mégis sikerül...
A meglepetések sora a lendülettel kezdődött, amivel aznap felkeltem, valahogy másképpen mint eddig. 27 kívánság. Jobb volt, másabb így kelni. Aztán Anya bejött reggel az oviba, amit nagyon értékeltem.
Jött az új meglepi Szilvi személyében, aki elintézett nekem egy tandemugrást. Tehát ki kell ugranom egy repülőből úgy, hogy hozzám van kötve egy másik ember :) Tudom, hogy ez nem mindennapi dolog, de mégsem vagyok elzárkózva tőle. Ideges kíváncsiság.
Meglepetés, hogy az üzenőfalam és a telefonom teli volt köszöntéssel, Már mikor rendesen láttam ma, akkor leesett az állam. Sok olyan emberke írt, akikről sose feltételeztem volna. Sok olyan ember nem írt, akiről mindenek felett feltételeztem volna. Köszönöm nektek!
Továbbá ketten is megjegyezték, hogy olvassák a blogomat olykor olykor (Tomival együtt három is). Hogy is van ez most akkor? Hányan is olvassátok? Meglepően sokan mondjátok, hogy időről időre belekattintgattok. Szerintem ez tök menő. Mennyire nagy dolog már, hogy ki ezért, ki azért, de érdeklődéssel vagy kíváncsisággal nézegeti, hogy hogyan terelem sokszor amatőr módjára az életemet. Megtisztel minden kattintás :) Remény, hogy nem is csinálhatom ezt az oldalt olyan rosszul, vagy legalább jókat nevetünk együtt, amikor a meglepő és mulatságos eseményeket billentyűzetbe vetem.
Meg kell említenem Koppányi Tomi ajándékát, egy Falba épített köszöntés. A Fal. Akárki akármit mond, az a film nagyon tuti, ahányszor meg merem nézni, annyiszor ad mindig újat. Még sok pontjáig nem jutottam el így magamban, és ezért nem is került megemésztésre, pont ezért ad mindig mást. "All in all you're just another brick in the Wall". Most próbálom megfordítani az elvet, hogy mindenki tégla helyett rés legyen a falban. Nem könnyű, de be kell sütnie a Napnak.
Viszont ami a legeslegjobb volt, hogy elmehettem innen. Kellett a környezetváltozás. Tudom, hogy elég kemény játékos voltam idén a telefonokkal kapcsolatban, de táboroztunk, és én mindenkinek mondtam, hogy csak Sárival telefonálok. Sárika nem tudott felhívni, de ami késik nem múlik :) És ha már el tudtam menni kicsit "nyaralni", akkor ki kellett bontanom a saját meglepetésdobozomat is...
Elég érdekes érzés volt kinyitni olyan dobozt, amibe belezártam minden reményt, félelmet, biztonytalanságot, hogy komfortos életem legyen. Volt is, egészen annyira komfortos lett, hogy tök egyedül maradtam (Móki más tészta, ő a tesóm). Olyan nagyon erőlködtem, hogy szeressenek, és szerintem nem érte meg.
Gergő egy felismerés. Mint amikor játszod a szembekötős játékot, és eltalálod a lovat, és hullik a cukorka. Az én szemem is bekötöttem magamnak, és eltaláltam a lovat, de nem cukorka esett ki belőle, csak üres ketchuposdobozok. Így elgondolkozva csak azt kérdezgettem magamtól, hogy minek vettem fel azt a hülye kendőt :) Hát igen, a döntéseink nem mindig a legszuperebbek.
Márk és Dávid. A fiúbarátok a mostani körforgásban. Annyira görcsösen meg akartam nekik is felelni. Azt akartam, hogy szeressenek. Szerintem szeretnek is, mert nagyon jól tolerálják a hangulataimat. Elengedtem velük most a fonalat. Nekem szükségem lenne tőlük dolgokra, de egyszerűen nincs az a helyzet, nem áll össze az egész kép. Ennek biztos van oka, így nem is erőltetem. Egyik nap mondtam Dávidnak, hogy szeretem. Tök furi Márk után másnak is mondani. A döbbenet Dávid arcán ("jól hallottam?") mókás volt, az én akkori EKG görbém pedig egy új orvosi fogalmat alkothatott volna meg. Gondolkoztam épp róla, amikor segített másoknak, hogy ihassanak. Ránéztem, és eszembe jutott, hogy szeretem, aztán meg is mondtam. Márknál is ez jut mindig az eszembe. Ő már rutinos, furcsállja is, ha nem mondom :P Na mindegy, Dávid is túl esett a tűzkeresztségen és magamat is megleptem :) Pontosan tudom, hogy nincs az a helyzet, amikor elmélyülne bármelyikükkel is a lelki kapcsolat baráti szinten. De ez van, én egy bonyás csaj vagyok, sose voltam egyszerű, ők meg élnek egy olyan életet, ami néha az emberi kapcsolatok rovására megy. Nem irigylem őket.
Sok meglepetés jutott erre a szülinapra. Ha kinyitom a saját dobozom, még a magam számára is találok rengeteg meglepetést...
"Az élet olyan, mint egy könyv. Egy könyv olyan, mint egy doboz. Egy doboznak hat oldala van.Van belseje és külseje. Honnan tudhatod, hogy mi van benne? Honnan tudhatod, hogy mi van rajta kívül? Hol volt, hol nem volt, volt egy aranyos kislány, aki egy gyönyörű dobozban élt, és akit mindenki szeretett"