Éppen a pedagógus portfóliómat próbálom kitölteni. Az egyetlen olyan kérdés, amin nem is kelett gondolkozni. Szalonképes?
Miért lettem óvodapedagógus?
Nem tudom, hogy ki milyen indíttatásból kezd el egy ilyen felelősségteljes szakmát megtanulni és gyakorolni. A magam részéről „a véremben volt”. Gyermekként az engem nevelő óvodapedagógusok, az óvodai milliő magával ragadott. Kisiskolás korom óta tudtam, hogy pedagógus szeretnék lenni, egyszerűen csak éreztem. Azt hiszem ez az igazi hivatástudat. Életem egyik legszebb pillanata volt, amikor a diplomám végre a kezemhez kaptam. Nagy büszkeséggel tölt el a mai napig is, hogy olyasmi foglalkozást vállaltam, ami egyben szerelem, hobbi is.
A gyermekek szeretetén túl rengeteg dolog vonzott ebben a pályában. Az a határtalan kreativitás, amellyel az általam ismert óvodapedagógus kollégák rendelkeznek elképesztő és lebilincselő. Minden területen képesek újat mutatni, változni. Én is hasonló személyiség vagyok, nagy bennem a tettvágy, a megújulásra való hajlam. Nagyon szeretek tanulni, óvodapedagógusként igazán az élethosszig tartó tanulás kapja az egyik főszerepet életemben.
Céljaim vannak a tanulással. Szeretek óvodapedagógus lenni, de emellett ha a jövőben szert tudok tenni kellő rutinra és megalapozott szakmai tudásra, akkor óvodavezető szeretnék lenni. Úgy gondolom, hogy a tanulás rengeteg árnyalattal jelen lehet az életünkben. Mindaz a szakmai tudás, amit az iskolák, a kollégák, a gyakorlatiasság ad az évek során csak az egyik árnyalat. A másik erőteljes árnyalat a gyermekek sokszínűsége. Hiszen számomra ez a szakma nem csak egy felelősségteljes nevelői munka. Sokkal több annál, amit el tudtam képzelni valaha. A gyerekek tanítottak meg nagyon sok emberi dologra is, természetes egyszerűséggel képesek utat mutatni. Olyan dolgokat látnak és tudnak, amelyet felnőtt fejjel nem, vagy csak másképp láthatnék nélkülük. Szeretem tenni a dolgom, szeretem, amikor szakmailag elismerik a tevékenységemet vagy épp építik azt. De mindenképp a legnagyobb győzelem az az érzés, amikor egy gyermek megbízik bennem, mert szeret. Abban a pillanatban képessé válunk eggyé válni egymással, és ez felbecsülhetetlen értékkel bír számomra.
Nem tudom megfogalmazni, hogy miért éreztem, hogy ezzel kell foglalkozzak. De talán nem is kell szavakba önteni, csak megélni, mert tudom, hogy a lehető legjobb helyen vagyok.