Keresés


Elérhetőség

Hercegnő védelmi program

E-mail: horvathorsolya87@citromail.hu

Napszemüvegek...

2014.06.25 23:01

Miért is szeretjük a napszemüvegeket, azon kívül, hogy divatosak? Mert tompítják a külvilág fényét. Más színben láthatunk dolgokat. Eldughatjuk a lélek tükrét mögé. Álcáz minket a kínos helyzetekben. Viselésükkor új stílusban tetszeleghetünk. Egy időben én is imádtam a napszemüvegeket, volt mindenféle színben. A dolgok mostani állása szerint azonban, hiába nem viselem mostanában, mégis másképp akarok látni dolgokat, mint ahogy a valóságban vannak, mintha az én napszemüvegem még mindig rajtam lenne....

Valami nagy baj lehet a fejemben. Minden ember, minden ötlet, minden törekvés szép színes, mintha mindig minden csak a legjobban sikerülhetne. Aztán persze leveszem a szemüvegem, és ami lezajlik az én fejemben, annak semmi köze a valósághoz. Amiről én elképzelem, hogy mennyire jó lehetne, az nem is lehet semmilyen sem, mert én nem vagyok hozzá elég jó.

Hinni akarom, hogy különleges vagyok, hogy vannak olyan belső értékeim, amik adnak sok sok plusszt az egyéniségemhez. De amikor valami vagy valaki fontos nekem, és szembesülök azzal, hogy őt soha az életben nem fogja érdekelni, hogy én milyen ember vagyok, na az fáj.

Van valami, ami motivál. Amit tényleg nagyon nagyon szeretnék. El is próbálom hinni, hogy képes vagyok megfelelni. De akárhogy is, egyszer csak le kell vennem a napszemüvegem. Akkor meg már csak három szó fogad: Nem felelt meg. Rettegett szavak. Megint egy olyan dologban, amihez két ember kell.

Én nem tudom kitől mit kellene kérni, vagy mennyire kellene elképzelni ettől is jobban, vagy hasonló kriksz-kraksz, de én tényleg megtettem, amit tudtam. Nem kellene szomorúnak lennem, mert mindent megtettem. De ez már annyira a sokadik. Amikor fogadtunk az Istennel, megígértem valamit, teljesítettem is, és látta, tudta, hogy ki az. Mégis túl kevésnek bizonyultam. Nem akartam ezt látni. 

Miért nem lehet egyszer, csak egyszer, hogy nyerjek? Olyan dologban, amihez másik ember is kell. Amikor nem kell görcsölnöm, hogy észre vegyenek, amikor nem kell kisajtolnom a szép szavakat, csak take is easy van. Hátradőlök és élvezem, hogy minden a terv szerint halad. De nem. A napszemüveget le kell venni, az álmokat össze kell törni, a tündérmeséből fel kell ébredni, a pofon után meg fel kell állni.

Napszemüvegek. Mi is másnak, másképp látjuk magunkat a lencsék mögött. Én sokkal jobb embernek láttam magamat, aki a belső értékei által mindenkit megnyer.Talán csak sima ember vagyok, akiben semmi különleges nincs. Ezért nem tudok nyerni, akkor sem, ha én adom a 110%ot és csak remélem, hogy jól játszottam.