Nem is olyan sokára szedegetjük az elsárgult faleveleket, bámuljuk a kopár fákat, felvesszük a melegebb ruháinkat és az esőálló cipőinket, átállítjuk az óránkat, és reggelente a sötétség leple alatt indulunk dolgozni.Elkezdődött egy újabb ősz...Egy ősz, teli várakozással részemről. Egy nem titkolt célt látok a szemem előtt, ami öt és fél hét múlva eljön. Már csak 43-at kell aludni egy lehetséges találkozásig. De a célig még hosszú ez az út, és sok dolog vár rám...
Elkezdődött a szeptember, és elindult az ovi. Ennyivel le is zárhatnám a szeptemberi történteket. De emellett rengeteg dolog történt, és történik folyamatosan, több is, mint általában.
Az oviban 5 új kicsi kezdett, nagyon aranyosak, és okosak is. Még annyira sok időm nem volt kapcsolatot alakítani velük, mert ott vannak a nagyok és a középsősök. Az első héten teljesen lekötötték minden figyelmemet, néhányukkal egész nyáron nem találkoztam. Nehéz pesztrálni egy picit, ha közben három nagy lóg rajtad :) Bár a régi motorosok nem terhesek egyáltalán, kölcsönös ez az imádat. Főleg a nagy lányok nagyon érzik, hogy "Mami" nem lesz mindig ott velük. A csoport mellett ott vannak az egyéb feladatok is. Megtanított Ilus intézkedési tervet írni, és honlapot szerkesztek, és team megbeszélés is volt, és szervezem a kirándulást meg az örökbefogadó hetet, és mégsem érzem úgy, hogy elégedett lennék saját munkavégzésemmel. A csoportban igen, de van még bennem sokkal több is az egyéb munkák terén, így mondtam Andinak, hogy adjon nagyobb kihívást.Úgy érzem nem használom ki 100%ban a motivációimat. Tanulni szeretnék.
Mókival keveset beszélgettünk az utóbbi hetekben. Elég nehéz napokon ment/megy keresztül, és most kicsit magában kell elrendeznie dolgokat, gondolatokat. A nehézségek ellenére nagy várakozással tölt el, hogy nemsokára megnézhetem az előadását. Sok munkája van ebben, és sok türelme is. Jó lesz újra színpadon látni, az is ő teljesen. Biztosan csodálatos lesz, mint mindig :)
Kissé céltalannak és mogorvának éreztem magam az utóbbi időben. Hiányzott a munka és túl sok időm volt gondolkodni. Kicsit befeszültem, amit a facebookon ki is adtam. Igazából azon durrant el az agyam, hogy rengeteg ember nem is áll közel hozzám, és az utcán sem köszönne, de mégis látok mindent, amit csinál, így tisztogattam kicsit. 40 embert. Aztán még mogorvább lettem, mert rálépek a facebookra, és akkor azt látom, hogy 50 állatmentés, 50 gyerekmentés, 50 szép idézet(ami jól hangzik, de semmit nem ér). Ezzel elértéktelenednek számomra a fontos infok. Tetszenek a jótékonysái törekvések, csak annyira nagy a számuk, hogy elvesznek az ember szemében. Kell tenni az állatokért, és a gyerekekért, csak annyira sokféle, hogy áttekinthetetlen számomra. Meg nem voltam kíváncsi emberek kirakat életére.Biztosan az enyémre sem kíváncsiak sokan. Szerintem még lesz egy kör tisztítás.
Ezzel párhuzamosan jött Ricsi, akiről álmomban sem gondoltam, hogy segíteni tud nekem. De tudott. Kicsit beszélgetett velem. Jól jött egy kis új szél a vitorlámba. Olyannyira, hogy az általa kivetített új nézőpont első napján előkerült Vass Tomi is. Írt nekem...írt?!...hozzámvágott egy újabb linket, csak így szó nélkül, és akkor elpattant egy húr. Egy dolgot nem tolerálok, ha hülyének néznek, vagy annak kezelnek. Na ez a feszültség nagyon kijött belőlem, szóval meg is nyugodtam. Olyan mérges voltam rá. Pedig amúgy szeretem nagyon, csak furcsa lett. Szerintem sokszor ott voltam, amikor nem volt akkora passzban, erre meg az a köszönet, hogy ő nem akar túl kedves lenni, mert én biztos félreéértem. Szerintem egy emberöltő múlva sem szól majd hozzám, miután elmondtam a véleményem. De tartom magam a szavaimhoz. Én bizonyod szempontból szeretek egyedül lenni, és inkább magammal töltök időt, mert jobb fej vagyok mint mások. A csalódásokról meg csak annyit, hogy a csalódásokat nem én okozom magamnak, én hű vagyok az értékrendemhez, hanem a kedves érintettek nem elég jók :)
Tegnap még ezzel kapcsolatban lehet sokat csuklott Tomi. Sokszor elmondtam a nagy idézetet, hogy miért is kedves valaki...Aztán amikor már jó hangulatom volt, elmentem Márkhoz, és megkérdeztem elvesz-e feleségnek. Azonnal a Kárpit lépcsőjén nem vett el :P Mondta, hogy most nincs ideje házasodni, mert iskolába jár és dolgozik, de egy-két év múlva visszatérünk rá :D Így kell gyorsan férjet találni :P
És ha már Kárpit, akkor Udvarrom is, és Dávid is. Dáviddal beszélgettünk egyik nap. Ő el fog utazni Londonba, hogy ott éljen és dolgozzon, hát eléggé elszomorított ezzel, de neki tudom, hogy nagyon jó lesz így. A jó hír, hogy nem októberben megy, hanem januártól. Persze, ami késik, az nem múlik, tudom én is. A dolog érdekes fordulata, hogy ezzel kapcsolatban a búcsúbulijáról beszélt, én pedig mondtam, hogy nagyon fog hiányozni. Tényleg megszerettem őt, igazán. Állítása szerint én is hiányozni fogok, ami meg tök jól esett. És ki is találta, hogy ha már rendesen berendezkedett Londonban, akkor menjek el utána pár napot. Az én hülye fejemet csak Móki tudja elképzelni :D De pont olyan volt Móki, teljesen olyan. Hogy mit mondtam? Először igent: igenigenigenigen, aztán nemet. Nem látom értelmét utána menni, értem én, miért mondta, csak ő meg rengeteg dolgot nem ért, ami én vagyok.
Szóval így telnek a napok Izland felé egyre közelebb. És én csak egy célt látok a szemem előtt, azt az egyet, amit magamtól el tudok érni. 43-at alszunk már csak...:)