Na, aki velem nőtt fel, és fiú, az pontosan tudja, hogy mi ez. Vagytok néhányan. Azt is tudjátok, hogy nem volt az erősségem ez a játék, pedig éveken keresztül napokon át játszottunk. Rengeteget tanultam a fiúktól, kenték-vágták ezt a játékot. Aki nem ismeri, annak mondom, hogy ez a Rizikó. Kapsz egy küldetést a játék elején, és akkor nyerted meg, ha teljesíted. Milyen ismerős, még felnőttként is sokszor használom fel, amit azokból az időkből tanultam. Tudom, tudom, annyi mindent csináltunk. Hunyóztunk, tengóztunk, pinyóztunk, kresszeztünk, Hotel, Cludo, emeletes bunkit építettünk, ahova csak Pistike fért be....volt ott minden....de nekem a legtöbbet ez a játék adta. Lazán levernének a fiúk a mai napig is ebben a játékban. De azért legyetek büszkék, mert ragadt rám valami a koszon kívül...
Mikitől tanultam, hogyha van egy küldetésed, akkor nem feltétlenül csőstül kell rontani a házba, hogy nyerni tudj. Lehet taktikázni, lehet játékosok figyelmét elvonni a valós célról. Fel lehet építeni a győzelmet kevésbé egyértelmű elemekből is, és fel sem tűnik a többieknek.
Zolitól tanultam, hogy a diplomácia milyen kifizetődő tud lenni. A jó alku kötése lehetőséget ad a csendes nyerésre is. Vagy arra, hogy mások intézzék el a te győzelmed. Vagy arra, hogy gyűjtögess, gyűjtögesd az embereidet. Van, amikor mindent összegyűjtessz, az összes nehéztüzérséget és akkor kezded el a játékot. Türelem és megfontoltság.
Szöszi. Tőle ebben a játékban a megalkuvást és a jó időzítést tanultam. Akkor még nem ilyen önsanyargató volt, mint most. Tetszett, hogy sodródott az árral, ez is egy játéktípus. Nyélbe ütötte a saját alkuit, a saját szövetségeit, és jókor, jó helyen lépett ki vagy be.
Vass Tomi játékát is szerettem. Bár ritkán volt eredményes. Ő egyszerűen csak JÓ. Nagyon jó és nagyon tiszta játékot játszott mindig. A legtisztább a csapatban.
Peti. Na erről regélhetnék. Világ életemben irigyeltem ( a szó jó értelmében) a logikáját. Annyira taktikus és átlát mindent. Olyan sokmindenre megtanított, de mindig csak akkor láttam az észjárását, amikor elmagyarázta. Ő tipikusan a hirtelen halál, amikor a semmiből bejelenti hogy nyert. És tényleg nyert. Mi meg csak pislogtunk.
Az én játékom meg? Összeszedetlen, átgondolatlan, átlátható,és védelem alapú. Sose tudtam megfelelő helyre rakni az embereimet. Mindig össze-vissza vándoltroltak a pályán. Nagy kuszaság volt az egész. A célom mindig egyértelmű volt mindenki előtt. A szövetségeimben sodródtam. Időzíteni sosem tudtam, és csak egy porszem voltam a nagy taktikusok mellett. De szép színű volt a bábum :)
Mégis imádtam nagy tétekben játszani, mindent vagy semmit alapon. Hiába a rövidség, vagy a korai kiesés, azért néha megkavartam a pálya elrendeződését. De az én érdeklődésem és kitartásom sosem tartott hosszú ideig. Amíg láttam előbbre jutást, addig élveztem, hogy rendezgetem a terepet. Ahogy visszaestem vagy átmenetileg szünetelt az utam,azon nyomban érdektelenné vált a játékom. Hamar meguntam. Ugyanakkor imádtam nézni, ahogy tovább játszanak. Külső szemlélőként figyelni a taktikákat és stratégiákat.
Igen, sokat kaptam a játéktól. Mégis a mai napig ha játszom, akkor ingoványos talajon lépkedek. Nagy tétekkel játszok, és keveset nyerek. Amíg izgalmas a játék, addig nagyon benne tudok lenni. De amint nem látok fejlődést kiszállok. Viszont tökéletesen tudom, hogy milyen játékos típusok létzeznek, köztük nőttem fel. Ezért azt is tudom, hogy mikor kell kiszállni és mikor kell folytatni.
Próbáljátok ki ezt a társast, ajánlom mindenkinek, aki nem fél gondolkodni :)