Vannak az életben olyan dolgok, amelyeken keresztül tisztán kijön, hogy igenis csak két szín létezik: fekete és fehér. A jó meg a rossz párharca, a fény és a sötétség összecsapása. Persze vannak árnyalt dolgok is, ahol szürkét mondunk. De legtöbbször mégis a jó és a rossz között kell döntenünk. Mint egy sakktábla. Felrakjuk a bábukat, és kiválasztjuk, hogy melyik színnel játszunk. A fehér kezd. Rakosgatjuk legjobb tudásunk szerint őket, azzal a stratégiával, amit eddig megtanultunk. Vesztünk néhányat a játszma végéig, de talán nem az a célja ennek a játéknak, hogy az összes bábunk megmaradjon. Van, amelyiket be kell áldoznunk a győzelem érdekében. A leggyengébbek hullanak el először, amik a leglassabban, legkevesebbet léphetik. Az "okosabb" bábuk közül, melyek több perspektívából láttatják a játékot, már nekünk kell eldönteni mit is adunk fel...bástyákat, futókat, lovakat....De mind között tévedés azt hinnünk, hogy a király a legértékesebb. Van egyetlen egy olyan bábu, amely képes az egész táblát, az egész játékot minden szempontból láttatni...A királynő.
Nem könnyű dolog kiiktatni a királynőt. A bábu, amitől mindig félni kell, mert bárhol bármit leszedhet. A nagy harcban átláthtatlan a játék, és hajlamos vagyok elfeledkezni róla, hogy bizony akár fekete, akár fehér színt választottam, az ellenfélnél (az életnél), mindig van egy királynő, ami bármikor sakkot vgy észrevétlenül mattot adhat.
Mindenki nem maradhat fent a táblán, van, aminek tőlem is le kell kerülnie, és ezzel a megfogyatkozott udvartartással kell legyőzni az ellenfelet. Akkor is, ha 16an vagyunk, akkor is ha csak ketten. Van, amikor csak lépkedünk ide-oda, cél nélkül. Vagy épp kilátástalannak tűnik egy partyból jól kijönni, vagy egyáltalán kijönni valahogy. Nagyon fontos, hogy a stratégiáinkat hogyan választjuk meg, mikor melyik a nyerő, többnek kell lennie a tarsolyunkban.
Azt hiszem, hogy én most jól léphettem az utóbbi hetekben, jelenleg nyerésre állok. A hajam is azért változott meg, mert jobban vagyok. Elértem egy célt blogommal, hiszen elég sokan olvassátok, ezáltal jobban ismerhettek. Elértem, hogy képes vagyok beszélni olyasmikről is, amiktől eddig elhatárolódtam. Elértem, hogy több ellenséges vagy felesleges bábut leszedjek a játékban, de az én erős bábuim közül a megfelelőeket óvtam meg (Móki).
Kaptam egy érdekes levelet Tomitól. Nagyon hosszú volt, de lényegében a változni akarásról szólt. Az akarat erejéről töbnyire. Nem részletezném, hogy mit tartalmaz ez a levél(nem is tudnám), de az egészen bizonyos, hogy segíteni akart vele és megmutatni, hogy ő éppen hol tart. Fel kell még fogjam, úgyhogy pár napot gondolkozok majd rajta, elég nehéz olvasmány. Egy érdekes "hibára" hívtam fel a figyelmét tegnap. Ez a halhatatlan szó elírásából indult, amit eképp írt: hallhatatlan. Az ő szempontjából is igen érdekes ez a hiba, de az is, hogy én egyből ezt vettem észre.
És ez hogy is vág most ide? Az én blogom is azért készült, mert hallhatatlan voltam, nem tudtam beszélni hozzátok. De azzal, hogy az éterben hagyok egy darabot, egy részem halhatatlanná válik. Adtam valamit a világnak magamból, a belső világomból. Ez jó lépés volt, mert kezdek megerősödni a fejemben. Érzem magamon. Tudom, hogy jól tettem, hogy kifejeztem a gondolataim, és azt is jól tettem, hogy meg mertem mutatni.
A sakk szabályait megtanulni nem nagy tudomány. De megtanulni jól játszani, jókor jót lépni igenis nehéz és szerencse is kell hozzá. A jelenlegi kedvező állás mellett nem szabad elfelejteni, hogy az ellenség királynője igen is ott van a táblán, akármikor levehet egy számunkra értékes bábut előjel nélkül ( munka, haláleset, pénztelenség, válás, problémák). De én mégis azt gondolom, hogy nem véletlenül kerültem előnyösebb helyzetbe a lépéseim által, ezt az erőmnek köszönhettem. Így meg kell állapítanom a tényt: A hercegnő védelmi program második szintjére léphetek.
Jó sakkozást :)