Éjszaka sokféle fényt látunk. Látjuk a lámpákat, amelyek megvilágítják az utcákat.Látjuk az autók fényét az országúton. Látjuk a csillagok fényét, ha szerencsénk van. De nekem megadatik, hogy meglássam a sarki fényt Izlandon. A fények sokmindent megmutatnak az éjszakában.Megvilágítják mindazt, amit elrejt a sötétség. Mégis az éj leple alatt is létezik olyan fény, amely vakítóan erős, amelytől nem látom tisztán, hogy mi rejtőzik a sötétben, milyen démonok kísértenek az éjszakában...
Ezt fogom én is látni élőben. Nagyon várom már. Írtak az utazási irodától, hogy nem tudok tovább gondolkozni, kell vagy nem...Kellett. Sok pénzbe kerül ,meg fel kell ülni a repülőre, de annyira nem lehet vészes. Reméljük beleadnak 110%-ot és ha jól játszanak, akkor élve hazajutok. Teljesen fel vagyok pörögve, hogy ezt megtehetem ebben az életben. Találtam egy szobatársat is, jön egy gyerekdoktornéni is, szóval rossz ember nem lehet. Így kevesebbet kell fizetni. Annyit gondolkoztam erről, de benne van a 27 kívánságban, és most tudok eljutni, lehet, hogy többet sosem. Persze van amitől kicsit izgulok, mint a repülés pl. Vagy, hogy anya infarktust fog kapni, mert már elképzelte, hogy milyen csúfos végem lehet. De mennem kell, érzem...:) És már nagyon várom.
Tegnap nem jóféle fény gyúlt a fejemben. Ha akarom, ha nem, a Szőke itt él velem. Itt van velem minden egyes napon. Móki mondta, hogy olyan, mint egy démon. Elmondom hogy volt. Éjjel kijött Vass Tomi. Ültünk az árokparton és csöveztünk, kijött éjszaka egy üveg borral, hogy igyuk meg. Szóval ott ücsörögtünk, és tök jól elvoltam, amíg nem kellett magamról beszéljek. Jajj, azok a kérdések..."Azért hívtál fel, mert Pap Tomi nincs a városban?" Mintha azt kérdezné azért hívtam-e fel, mert nincs ló, jó a szamár...Olyan volt az egész, mintha a Szőke ott állna mellettem. És ott is állt, ott volt velem. Így persze eléggé fel voltam zaklatva, mert eszembe jutott, hogy ez egy tök jó pillanat is lehetne. De nem...mert min gondolkoztam? Hogy félreértem az eseményeket és rohadtul be fogok égni Vass Tomi előtt, mert a Szőke legátolt, lebénított fejben. És láss csodát, be is égtem piszkosul. Totál görcsös lettem, amikor megemlítette, és onnantól nem bírtam meglépni rendesen dolgokat. Most megint nem szól hozzám 4évig,pedig most semmi se történt. Miki is nagyon hiányzott. Azt is kérdezte milyen volt Mikivel...Sose voltam Mikivel, de ezek a kérdések meg honnan jönnek belőle? Végül rengeteget beszéltem, ez van, ha ideges vagyok, össze-vissza hadováltam, mint egy igazi hülye. Hozzáteszem, ennyire nem nézhettem be ezt a szitut, még most is azt mondom.
Aztán meg itt van Sanyi, aki udvarol. Anyának már látatlanban is tesó, mert anya nem szeret főzni. Sanyi meg szakács. Olyan kedves meg érdeklődő, és a furcsaságaimat is tök jól veszi. Pedig vele is olyan vagyok, mint egy idióta. Csak ő meg nagyon nagyon komoly, érzem rajta, hogy komolyan hátast dobott tőlem, pedig olyan kis szerencsétlen vagyok. Móki megmondta, nekem ez a mumus, a párkapcsolat.
Szóval rengeteg dolog történt és történik mióta Gyulán vagyok. A Szőke hetek óta itt van velem a fejemben meg amúgy is. Dáviddal is milyen nagyon nem jó. Eltört bennem valami a szülinapja óta. Ő megmondta, hogy amit láttam az milyen volt. Tényleg az volt. Annyira bánt engem, hogy nem kíváncsi rám. Nem is érdekelte milyen ember vagyok, ez nagyon bántja az önérzetemet. Nem feleltem meg, nem tudok megfelelni neki, nem tudok elég érdekes lenni neki, hogy rám szánjon időt. Bosszant, hogy ilyen nyomi vagyok már megint, ilyen unalmas, ilyen semmitmondó, hogy egyszerűen nem kíváncsi rám. A sötétben ez a fény is kigyúlt a fejemben. Nem akartam tudni, pedig láttam, csak nem akartam észrevenni. Pedig ő meg egy tök jó emberke, sokszínű, okos és kedves is. Érdekes jelenség, szeretem benne, hogy látom, amit jól titkol.
Ezt akartam. Meglátni a fényt, a fiúkat. Hát itt vannak. És én hol vagyok? Még mindig a sötétben.