Mindig azt hangoztatom, hogy nem igazán tud senki teljesen kiismerni. Mindenki csak egy bizonyos oldalam látja, amit épp meg tudok, vagy meg akarok mutatni. De valahogy el kell érnem azt, hogy mások is megmutassák azt az oldalukat, ami meg engem érdekel. Ez nem igazán könnyű, főleg ha ellenállásba ütközök. Egyszer már beszéltem arról, hogy vannak dolgok, amik benne vannak néha az álmaimban éjszaka. Nem úgy álmodok, mint másik ember. Móki mesélhetne erről nektek. Szóval nem szeretem ezt a kis trükköt bevetni, de olykor szükséges. Kevés dolog van, amiben biztos vagyok ebben az életben. Ezek egyike az, hogy van ezen a világon egy fiú (igen egy konkrét fiú), aki nagyon szeret engem, csak nem tud mit kezdeni vele. Nem mondta ki soha, csak tudom. Ez olyan, minthogy tudod, hogy reggel van vagy éjszaka. Egyszerűen csak tudod. Nos ő némileg bajba került, de nem avat be. Így "belementem a fejébe...".
Higgyétek el, kerek egész vagyok, de kisebb korunk óta ösztönösen tudom, érzem, hogyha valami baja van. Nem tudom megmagyarázni a dolgot. Ott van a fejemben, ha rossz időszakban van, és azt mondja segítsek. Ezt sose mondaná egyébként :) Ilyenkor szoktam elé állni azzal, hogy " Tudom hülyének fogsz nézni, de megszólaltál a fejemben és nem vagy jól." Eddig sajnos mindig igazam volt.
Aztán eljött az a pont, amikor csak úgy meg tudtam érezni magamtól, hogy mi a helyzet nála. Ezek a vészhelyzetek, amikor muszáj tudnom.Most is ezt csináltam, és megláttam, amire kíváncsi voltam. Ez nagyon fárasztó egyébként, nem pihentető alvás. Nem is tudok rá elfogadható magyarázatot adni. Nagyon oda kell koncentrálni olyankor.
Hozzátartozik még az, hogy tegnap éjjel Petrával beszélgettem erről. Mit kellene kezdenem magammal? Hogyan kellene elrendeznem a vele való lelki kapcsolatomat? Nem tudom. És egyébként se tudom, hogy mit is kéne kezdjek magammal. Én eldöntöttem 12 évvel ezelőtt, hogy kinek szülök gyereket, kivel élek le egy életet. De az már olyan régen volt. Semmi nem maradt az egészből, csak a tudat, hogy ez a végzet. Nem várok erre, csak tudom, hogy eljön.
Ez nem hit kérdése. Vannak olyan dolgok, amiket csak úgy tudok, hogy eljönnek. Például azt, hogy egyszer lesz egy súlyos autóbalesetem. Vagy, hogy Móki mindig velem lesz, amíg csak élünk. Vagy azt, hogy van legalább egy előző életem. Azt is tudom, hogy a stresszbetegségemből Apa gyógyított meg, egy nagyon nem mindennapi módon, 3 évvel azután, hogy meghalt.
Mondjátok nyugodtan, hogy nem vagyok normális. Nem is szeretnék normális lenni már. Én csak önmagam szeretnék lenni. Ezt senki nem veheti el. De ami én vagyok, az nagyon összetett, megérteni és megismerni nagyon nehéz...