A nyuszika szeretné a kertjében lenyírni a füvet, de nincs fűnyírója. Eszébe jut, hogy elkérhetné a medvéét. Igen ám, de emlékei szerint a medve nem túl barátságos, segítőkész. Nem baj, azért elindul, hátha kölcsönkaphatja. Útközben elgondolkodik:
"Végülis a medve tényleg egy szemét állat. Szinte sosem segít senkinek. Na de mindegy, ha már elindultam, legalább megpróbálom, hátha most jó napja lesz."
Megy tovább, közeledik a medve házához, de megint csak eszébe jut:
"A múltkor a borz is mondta, hogy a medve hogy kiszúrt vele a patakparton; de igazán mástól sem hallottam még róla semmi jót. Kár volt eljönni, csak pocsékolom az időmet. De azért innen már mégsem fordulok vissza, ha már eljöttem, csak sikerül szót érteni ezzel a barommal."
Közben odaér a medve házához, a szép, pázsitos kert közepén, és bekopog. Míg várakozik, megint csak elgondolkodik:
"Tulajdonképpen a francnak jöttem el. Úgysem fogja kölcsönadni, örülhetek, ha ki nem hajít ez a rohadék, meg aztán..."
- Szia Nyuszika, miben segíthetek?
- Baszd meg a fűnyíródat!
És igen, ez az a vicc, amin jót nevettünk, de Móki szerint én is ilyen nyuszika típus vagyok. Előre eldöntöm, hogy a másik biztosan utál, és ezért már eleve nem jól, nyitok. Hát igaza van, Márk, Tamás, Gergő is.
Sokat beszélgettünk tegnap. Igaz nem ismertük meg a famous bajuszt, de Móki nagy bánatára igazat kellett adnia Tamásnak: nem jó, ha csak feketét és fehéret látok. Nem tudok másmilyen lenni. Beleépült a viselkedésembe ez a védekezési mechanizmus.
Tamás boldoggá tett, majdnem egy napig. Örülök, hogy leírta a dolgokat. /Retrobarbi, ne sírjon a szád, te cseszted el :) / Meg írt nekem smst, tegnap a messzi távolból. Egy pár órára azt feltételeztem, hogy igen, tényleg fontos vagyok neki, nekem mondja el izibe, hiányzom is neki. Aztán ma reggel elolvastam a blogját....Fűnyíró-.-