Keresés


Elérhetőség

Hercegnő védelmi program

E-mail: horvathorsolya87@citromail.hu

Blog

30

2017.05.25 20:29

Hát eljött a nap...A nap, amikor egy időszak lezárul, és elkezdődik egy új időszámítás. Amikor már komoly felnőttként kellene tudatosan építenem a jövőmet, és el kellene hitetnem a környezetemmel, hogy a jó úton járok. Volt egy fogadalmam egy hősről, aki a maga nyakatekert módján meg is érkezett. Voltak nehéz döntések, ahol magamat választottam. Volt nyitottság a falaim nélkül, amit nagyon nehezen, de betartottam. Volt egy alku is, egy alku,amely megváltoztathatta volna az életem. De ez csak a 29. életévem, és mindjárt elkezdődik a harmincadik. A nagy rohanás közepette megosztok veletek egy titkos listát. Egy varázslatos álomlista, amelyet a gyertyák elfújásánál kívánnék magamnak....

Elsőként arra gondolnék, hogy erőt szeretnék, ez most nagyon jól jönne. Erőt a közeljövőre, nagy szükségem lesz rá. A főnököm is megmondta, hogy nem tudom tartani magam a végtelenségig, és egyszer eljön az a pont, amikor kiborul a bili. Még tartogatom a dolgot, így fel tudom készíteni a többieket. Próbálom ezt viccesen előadni, de látom, amikor az igaz emberek rám néznek, ott van a nagy szomorúság a szemükben. Arra gondoltam, ha erősnek mutatom magam, könnyebb lesz nekik is. Van, amikor magam előtt is nagyon nehéz elütni ezt egy poénnal, de nagyon rossz látni azt a szomorúságot. A szívem szakad belé, amikor úgy néznek rám, de tartom magam. Van egy beszélgetés, amit még nem tudok elképzelni, ezt nem lehet jól csinálni, és ott fog elszakadni a cérna, de ott nagyon. 

Szeretnék virágokat, fehér rózsákat. Annyira vágytam egy szép rózsacsokorra. Ez olyan női dolog, nagyon rég kaptam virágot valakitől. Pontosan tudom kitől szeretném kapni, ez benne a titok mindenki számára :)

Szeretnék egy koronát, ez nem egy titkolt vágyam. Szeretném magam csak egy napra hercegnőnek érezni, ha már mindig azzal foglalkozok, hogy védem magam. Az a korona segítene nekem csak egy napra megláttatni azt veletek, ami igazán vagyok. 

Szerettem volna egy herceget is, aki egyszer csak eljön értem és megment. Néha nem tudok olyan erős lenni, mint amennyire szeretnék. Most sem tudok, ha a kapusra gondolok. Elszorul a szívem, mert tudom, hogy mást mond az eszem. Szerettem volna egy napot, amikor hercegnő lehetek, az övé...De nincs nap, amikor ne jutna eszembe, hogy akkorát álmodtam, amit nem kaphatok meg. Szerettem volna erre napra okosabb lenni, elmozdulni valamerre, vagy csak egyáltalán tudni, hogy szeretve vagyok. Érzem én, csak nem tudom igazi-e, vagy csak egy olyan láng a fejembe, amit ha elfújnék, akkor én is a füsttel szállnék. Ez nagyon nehéz. Szerettem volna, ha meglep. 

Szerettem volna viszont látni valakit, aki egykor nagyon fontos volt nekem. Megkértem erre, de mivel a világ valamelyik másik felén van, elképzelhetetlen számomra, hogy a napom részévé tud válni. Azért gondolok rá és nagyon hiányzik. Akármi is történt közöttünk, számomra mindig különleges marad. 

De leginkább talán azt szeretném, ha a színes gyertyáim sosem égnének el. Ha a magamba fektetett hitem csak erősebbé tudna válni, és megtalálnám azt az uta(zás)t, amit nekem írtak meg. Ha tovább tudnék álmodni, még akkor is, ha túl merészek a látott képek, és senki nem hisz bennük. 

Azt hiszem ez lenne a lehgfontosabb gyertyám magamnak. Élni az álmot, és nem csak álmodni a világot :)

www.youtube.com/watch?v=q562lDy4rns

Fekete hattyú

2017.05.21 22:13

Mindenkinek van stresszesebb időszaka. Amikor összecsapnak egy kicsit a fejünk felett a hullámok. Csak jönnek folyamatosan a kívánságok, az elvárások, a nyomás, és az idő mégis ólomlábakon halad. Egy probléma megoldása után kapunk másik hármat. Viola küldött nekem tegnap egy üzenetet: " Azért kaptad ezt az életet, mert elég erős vagy, hogy megéld." Én nagyon igyekszem nem megfulladni a vízben, hanem hattyúként könnyedén átszelni, de hiába tárogatom a szárnyaimat folyamatosan, annyian próbálnak kapaszkodni belé, hogy nem tudok még repülni.

Eseménydús időszakon vagyok túl. Nagyon az utolsó energiáimat használom fel arra, hogy teljesítsek. Rettenetesen ki vagyok merülve. Ez az áprilisi és májusi időszak sokat kivett belőlem minden téren. Igyekszem visszafogni azt a belső feszültséget, amit érzek, de nem nagyon tudom. Sok embert megbántok, de nem tudok megfelelni mindenkinek, nem tudok helyt állni mindenhol, ehhez kevés vagyok.

Rágják a fülemet bizonyos emberek, nem is az enyémet, hanem anyáét, és haragszanak, amiért nincs időm mostanában. Az ember arra szakít időt, amire akar. Nekem elég sok kötelezettségem van, alig vagyok itthon. Csak pörgetném magam azon, hogy mit nem teljesítettem még, és nem tudnék felszabadultan ott üldögélni veletek sehol. Valószínűleg én vagyok túl gyenge és nem tudom megállni a helyemet úgy, ahogyan kellene. Ám ha talán inkább megértenétek, hogy még csak pár hét, és egyenesbe jövök, nem pedig megjegyzéseket tennétek, akkor sokat segítenétek és támogatnátok. Ezzel pontosan oda lökdöstök vissza, ahonnan egyszer már kimásztam. Nem szeretnék újra injekciókat kapni, így is már rezeg a léc.

Volt egy pont, amikor Mókival leültünk beszélgetni Tomival kapcsolatban. Sokszor említettem, hogy beletette a bogarat a fülembe, hogy nem fogom ezt bírni. Igaza volt, akkor is éreztem, csak reménykedtem. Tudom, hogy én nem vagyok egy egyszerű eset, de ő sem az. Teljesen másképp látunk mindent. Most egy igazi naív kis libának érzem magam vele kapcsolatban. Szeretném leszögezni, hogy már nem szeretem szerelemmel, és elmúlt teljesen, hogy férfiként nézzek rá. Ugyanakkor a puszta tény dühít, hogy megint felépítettem egy házat azért, hogy más csak úgy beleköltözzön. Én küzdöttem erőn felül, tettem gerendát gerendára, bizakodtam és megalkottam. Mindezt azért, hogy eljöjjön egy pont, amikor más csak úgy beleköltözhet és nézheti gondtalanul a panorámát. Nem féltékeny vagyok, csak mérges. Én annyit küzdöttem az utóbbi időszakban, vért izzadtam, és úgy érzem nem térült meg. Biztosan van ez valamiért, és nem ő volt az az ember, akivel lennem kellett. Csak bosszant, hogy én még egy nagy lendületet vettem, hogy beleálljak ebbe a kapcsolatba, és nem sikerült. És most ugyanaz a gyenge csaj vagyok, mint amikor ennek neki indultam. Az időm pedig kevesebb, mint egy hét múlva lejár.

Bizonyos szempontból ez az idő túl gyorsan telik. Megküzdöttél, lassan megméretsz és lehet, hogy elbuksz. Ha igazak a pletykák csütörtökön egy kegyelmet nem ismerő tanár fog szigorlatoztatni. Nem tudok magolni, bár azt beszélik ez az elvárás, szóról szóra minden. Én mindig igyekeztem józan paraszti észjárásból tudást bemutatni. Nem tudom mit fogok tenni, ha ez ide kevés lesz. Próbálom a stresszforrásokat minimálisra csökkenteni e téren. Ne mondjátok,, hogy tanuljak, nem tudok. Csak túlélni tudok, momentán ez a legtöbb, amit ki tudok hozni magamból.

Egy valamim van, amivel most épp tökéletesen boldog és nyugodt tudok lenni, és Ő a Probléma. Már annyira bonyolult lett ez az egész, hogy teljesen elvesztettem az irányítást. Nagyon félek. Amit nem tudok kordában tartani, az bizonytalanságot okoz. Nem tudom mi történt, de a legmélyebben rétegekig jutott, ahol nálam csak 1-2 ember fordult eddig meg, ezáltal a kés is elég mélyre szaladna. Egy fekete hattyúként elúsztam előtte, és már tudom, hogy összezavartam a tó addigi tökéletes vizét. Csak az történt, hogy a hattyú már nem akar tó nélkül lenni. Ez az a tó, ami olyan biztoságot ad, hogy tudja, nem süllyedne el rajta, ebben 100%ig biztos vagyok. Bár mint tudjuk a tó létezhet hattyúk nélkül, de a hattyú nem létezik víz nélkül. Alapvetően nagyon nehéz ez a szituáció, több sebből vérzik. Tomi külön még beparáztatott a Problémával kapcsolatban most pénteken, amiket mondott, attól megijedtem. Eddig sem voltam magabiztos, így meg már főleg nem. Minden nehézség ellenére sem cserélném el. Az igazi probléma az, hogy ez az ember valamiképp tökéletes nekem, és érzem, én sosem tudnék tökéletes lenni neki. Sokkal jobbat kívánnék neki, mint ami én vagyok. Ésszel reménykedek, de mi végre? Szívvel viszont látom, hogy ez akárhogyis nézzük a hattyúk tava. 

Igen, nyilvánvalóan nem tudok kecsesen úszni a vízen, egyre nehezebb most. Elhagyom a tollaimat és tartok tőle, hogy nem tudok már repülni. Szem előtt tartom: "Azért kaptad ezt az életet, mert elég erős vagy, hogy megéld."

www.youtube.com/watch?v=ucDzPQDHLOY

I'm just a girl

2017.05.16 20:27

Én csak egy mezei tornacsukás csajnak tartom magam, akiben nincs semmi extra. Élem a kis világomat, mint minden másik ember. Vannak nagyratörő álmaim, rengeteg tervem, amelyek folyton változnak a körülmények hatására. Egy valami állandó, és az az idő múlása. Szalad el mellettem az idő, úgy érzem, és vele szaladnak a világmegváltó gondolataim is. Mások azt mondják nekem, hogy nem úgy működik a világ, ahogyan én ebben létezni akarok, és hamar elbukok, ha így folytatom. Én meg azt mondom, hogy k*pják be :) Nem hinném, hogy boldogabb életet élnék, ha leszállnék a felhők közül, és mennék a racionalitás egysíkú talaján. Mert lehet, hogy csak egy mezei tornacipős csaj vagyok, de legalább van bennem élet, ami azokról a sok másokról nem mindig mondható el...

Én csak egy csaj vagyok, aki 10 nap múlva 30 éves lesz. Egyrészt szórom a konfettit, hogy eddig is eljutottam, másrészt meg még mindig egy fékevesztett tombolásban telnek a napjaim. Mókinak nem lehetek eléggé hálás azért a kolosszális ötletért, hogy tegyük le a jogsit. Szegény Toyota nem méltányolja a tombolásom, és a rallykat sem a fél kocsiig érő sárban az erdő közepén. De most ez van, ez tesz leginkább szabaddá a vészterhes időkben. Rock, vezetés és puszta. Hagy ne meséljem el, hogy a földutak adta örömöktől már megint mennyire szép hangja van a kocsimnak. Úgyis régen látott már szerelőt :D

Én csak egy csaj vagyok, aki nem tudja jelenleg utolérni önmagát, szó szerint napról napra létezek. Nem is értem, hogyan van meg eddig minden vizsgám, amikor egy sort se olvasok a tanulnivalómból. Jövő csütörtökön szigorlatozok. Tehát magammal is szigorúbbnak kell legyek, és talán ideje lenne tanulni. Olyan nagy arccal mondom, hogy nekem nem kell tanulni, mert én tudok. Aztán majd nehogy ráfázzak. Bár egy-két tanárunknál a hülyeséget is ötösre el lehet adni határozottsággal. Nekem ez sikerült múlt szombaton. Csak tudjátok azt érzem, hogy annyi dologra kell egyszerre foigyelnem, hogy szétrobban az agyam, és ezt a nyomást utálom.

Én csak egy csaj vagyok, aki mindig azt hiszi, hogy visszapattan róla minden, és annyira vagány, hogy mindenre képes önállóan, amikor kitalálja. Csak épp az alvással gyűlt meg a gondom, mióta a temetőben voltam. Mert ugye annyira tökös voltam, már csak dacból is, hogy egyedül mentem. A környezetem a rossz álmaim remekül kezeli, és pszichológust javasol. Gyerekek, nagyon mellényúltatok. Nem pszichológus kell nekem, hanem némi együttérzés. Így utólag végiggondolva a felvetéseket, hát nagyon, de nagyon nem ismer engem az, akit megölelek, és ő inkább egy harmadik idegenhez, egy orvoshoz küld. Aztán majd megy a csodálkozás, hogy mennyire bezárkózok. 

Én csak egy csaj vagyok, aki talált magának egy Problémát. Nem, mintha nem lett volna elég enélkül is, de ennek megoldásán gondolkozok a legtöbbet. Hazudhattam volna, mennyivel könnyebb lett volna Neki. Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztam. De döntenie kell, mert én tele vagyok élettel, szeretettel, és igen szenvedéllyel és akarattal is. Ebben a történetben hogy, hogy nem, a negatív hőst alakítom. Aki csak úgy jött, és próbálja a világot egy másik szemüvegen keresztül láttatni, és elérni, hogy meglássa azt, mennyire értékes ő maga. Ezzel pedig tornédóként söpröm el a racionalista rendszert, nem kevés zavart és nehézséget okozva. Tudom, hogy a Probléma, ha elhagyjuk a babaszintet, akkor még több problémát szül. Ennek ellenére csak az a kis reményem maradt, amiért engem Tomi gúnyosan kinevetett, hogy egy csoda folytán mégis esélyt kaphatunk. Én legalább mertem álmodni, mertem hinni, és mertem szeretni. Ezen lehet nevetni, és lecsúszott lúzernek tartani. De én attól vagyok az, aki, hogy azt teszem, amit a szívem diktál. Akkor is, ha 10 nap múlva reményvesztetten kell továbblépnem. Legalább a tükörbe úgy nézek majd bele, hogy mindent megtettem érte. Magamat nem értve állok én is meglepetten a helyzet előtt. Sosem gondoltam, hogy lesz valaha még egy olyan ember, akit ennyire beengedek. Ez nagyon ijesztő, és vagy nagyon bátor vagyok,vagy teljesen bolond, hogy megtettem, és átléptem saját korlátaimon. 

Én csak egy csaj vagyok, aki egy hőst kívánt a szülinapjáig. Egy hőst, aki majd szeretni fogja, és átsegíti a nehézségeken, vele örül a jó dolgoknak. Az idő letelni látszik, én pedig Tomit túl csukott szemekkel szerettem. Az idő...ami csak múlik, és egyszer csak letelik. Megfogadtam, hogy nyitott leszek addig. De nagyon félek, hogy a hős egyszerűen nem jön el. Tudom kedves  racionalisták, egy olyan álomvilágban élek, ahol jó nagyot fogok koppani. Ezzel ölitek ki belőlem a hitet, hogy jobb lehet minden. 

Én csak egy csaj vagyok, egy olyan csaj, akinek a szívében az a fajta tűz ég, amely nagyon veszélyes, de mégis nagyon élő is. Rajtatok múlik, hogy meleget ad Nektek, vagy megéget Titeket. De aki képes végigsétálni a parázzsal kirakott úton, az előtt nincsenek már falak, csak az, ami legbelül lakik. Ez az igazi hősök útja :)

www.youtube.com/watch?v=PHzOOQfhPFg

Visszaszámlálás

2017.04.29 23:17

Volt már úgy veletek, hogy abba az időszakba léptetek, amikor tornyosulnak a vállatokon a terhek? Ezt is meg kell oldani, ott is jól kell teljesíteni, amott is helyt kell állni. Nekem ez a május ilyen lesz. A boldog szülinap...ami úgy tűnik most, hogy sosem jön el. Egy hónap van vissza, és a vizsgaidősuck közepén egy boldog harmincassá válok. Hahaha...Valószínűleg nem ez lesz életem legjobb napja, de legalább kapok egy koronát, a kollégáim megígérték. Próbálok  nagyon laza lenni, de egyáltalán nem vagyok az. Ha még nem lenne elég gondom, csinálok is magamnak. Napról napra létezem most, próbálom visszafogni a kitöréseimet. Ahogy Sia énekli...Lengeni fogok a csillárról, úgy fogok élni, mintha a holnap nem léteznie, repülni fogok, mint a madár át az éjszakán...

Legszívesebben tombolnék. Pont most beszéltük Mókival, hogyha vége mindennek, akkor egyszerűen kell egy olyan buli, egy olyan este, amikor kiadhatom azt a sok elfojtást, ami most van bennem. Nagyon nagyon visszafogom magam most mindenhol. Persze ez nem látszik mindig, mert teljesen nem tudom elrejteni, aki vagyok. Ez sokszor elég nagy baj. 

Ha csak egyszer megmondhatnám mindenkinek, amit gondolok, és szabadon tehetném, amit szeretnék, akkor sok ember nem kedvelne, de annyira szabad volnék, mintha egy tündérmesében ébrednék. Olyan volnék mint egy vonat, ami végigszáguld sebesen mindenen. csakhogy a száguldó vonatok előbb utóbb kisiklanak, én is tudom. 

Tomin sokat gondolkoztam mióta szétmentünk. Ő olyan nekem, mint egy volt férj lehet. Mindig a részem lesz, a családom is, mondhatom így. Még mindig nagyon kötődöm hozzá, várom, hogy lássam, és ha valami bajom van,akkor ő az elsők közt van akinek szólok. Ez meg milyen kapcsolat? Olyan Orsi féle. Nincs eleje meg vége, csak megy az útján. De ez nem az égő szerelemről szól, hanem ez attól sokkal mélyebb. Tisztelet és szeretet van köztünk. Tényleg olyan, mintha a családom lenne. 

Mindennek ellenére persze nekem ez nem elég. Mert engem hajt a vérem, nekem kell, hogy nőként lássanak. Nagy hirtelenségemben meg is feledkeztem rengeteg etikai normáról. De nem gondokkozok, csak megyek, mint egy tank. Mint a kisgyerek a boltba, ami tetszik, azt leveszi a polcról ész nélkül. Nem baj, erre is találtam egy megoldást, kipakoltam a kosarat. Akármilyen nehéz volt ott hagyni, ami tetszik. Nem magam miatt tettem, nekem nincs veszélyérzetem, semmi. Hanem miatta, tiszteletből. Persze, nem tettem volna meg akárkiért, ez is jelent valamit. Mindegy, ez legyen már az én nyomorultságom. Jelen állapotomban nagyon nehéz elfojtanom, de megteszem. Ez is csak egy új tégla bennem, vele az első, egy muszáj dolog. 

Nagyon nehéz, tényleg. Ez a napról napra ébredés, ez borzasztó. Olyan mintha saját magamat nyomnám le a víz alá. " De én kitartok a drága életem árán is, nem fogok lenézni, nem fogom kinyitni a szemeimet."...Erre a kis időre már talán elég lesz ez a taktika, aztán felvirrad egy szebb holnap.

Pont így éezem magam, minden szava ott van. Szabad akarok lenni. Ezt adjátok meg nekem valahogy, valamiképp.

www.youtube.com/watch?v=2b6Ocj0-bAQ

 

 

Szabadesés

2017.04.25 21:13

Egy hónap van még a szülinapomig. Ezt a csodás időszakot úgy terveztem, hogy jön majd egy hős, aki megment azzal, hogy a realitások talaján tart, mindezt úgy, hogy közben mégis enged a kreativitásomnak. Ehelyett kénytelen voltam magamat megmenteni, lépéseket tenni affelé, hogy szabad legyek. Az emberek jöttek mentek, de még így is megérte, mert sosem tartanék itt, ha nem nyílok meg egy kicsit. Higgyétek el, én nagyon vágytam egy normális életre, engem is úgy neveltek, hogy majd beálljak a sorba. Csakhogy úgy érzem az én kezemet elengedték, így én is elengedtem másokét, ezért csináltam egy saját sort, ami lehet, hogy a mélybe visz, de én választottam legalább...

Az utolsó szálat is elvágtam, ami a normális élethez kötött. Elvágtam, mert találtam egy érdekeset, ami miatt a saját fejem után mentem. Megérte-e? "Most nem"... 

Tomit végleg elküldtem. Ő volt az utolsó kapocs nekem ahhoz, hogy olyan legyek, mint amit mások szeretnének. De nem olyan vagyok. És ő sem olyan, aki engem boldoggá tudna tenni. Nem mintha nagy igényeim lennének, egyszerűen hagyta, hogy menjek. Úgy éreztem, hogy semmi értelme csodára várnom. Nem viselt meg, igazából megkönnyebbültem. Nem érte harcoltam, hanem saját magamért, hogy általa normális ember váljon belőlem, hiszen a racionális férfi majd rendes nőt csinál a magamfajta önfejű vademberekből. De aligha, mint a mellékelt ábra mutatja. Mindemellett én nagyon szeretem, ezt mindig elmondom, de sosem tudott volna jól kezelni engem. 

Keretek közé zárni ő sem tudott engem, nem mintha ezt akarta volna. A fejetlen száguldásommal belementem egy olyan helyzetbe, amin egyáltalán nem gondolkoztam. Nem bántam meg, de nem is vagyok maradéktalanul elégedett. Mókinak mondtam, hogy én nem gondolkozok, nem stresszelek. De valószínűleg igaza volt a szintekkel, révén, hogy a vérnyomásom egy pillanat alatt az egekbe szökött, mert felbőszített a probléma két szóval. Pedig én egy békés embernek vallom magam. Nem is baj különben, legalább helyrebillentette az önértékelésem és az erkölcsi normáimat, ha még maradt ilyenem. Egy pöccintéssel engedte el a kezemet. 

De ha már nem igazán maradt semmi, akkor itt a szabadesés ideje. Most aztán tényleg nem érdekel már szinte semmi, csak megyek a saját sorom élén. Halálsoron :D Majd meglátjuk mire megyek vele. Nem tudom mi a cél már, csak egyszerűen az kell, hogy ne legyen korlát. Nem kell sem hős, sem lovag, sem herceg, sem megmentő, csak az kell, hogy szabad legyek. Tudom mit mondogattam, hogy valaki mentsen meg, és ne hagyjon itt "meghalni". De már csak a saját fejem után akarok menni, akkor is, ha a vesztembe zuhanok...

www.youtube.com/watch?v=3YxaaGgTQYM

Édes kis semmiségek

2017.04.22 15:53

Melyik nő ne lenne oda a színes és édes cukorkákért? Annyira gyönyörűen mutatnak, hogy késztetést érzünk arra, hogy mindegyiket megkóstoljuk, aztán ha elkezdjük már nehezen tudunk leállni. Mert hiába egyféle cukorkát kóstolunk, az több ízben is ütős lehet. Van az a cukorkás kosár, ami annyira csábít, mégis bűn lenne megbontani. De mi nők szeretünk bűnbe esni, hiszen nagyon nehéz nem hozzányúlni ahhoz, ami igazán hívogat. Még nehezebb abbahagyni a kóstolgatást és ott hagyni az édességstandot...

Hát mozgalmas hét volt az biztos. Nem minden cukor finom, amit kóstolunk. Ez egy nagy igazság megint. Tomi egy olyan cukros zacskó, amiből nagyon meg kell gondolni, hogy mikor mit veszel. Mert bizony előfordul, hogy a legjobbat választod, de vannak napok, amikor a legsavanyúbbat veszed elő. Most arra gondoltam, hogy ráerősítenék a vele való kapcsolatomra, mindjárt kiderül miért. Csak hát nem volt mire ráerősíteni. Ezt az érzést végtelenül utálom, amikor megint az utolsó utáni vagyok a listán. Amikor lehetőségem sincs megmutatni, hogy én a szürke napokon is színes cukorka vagyok. Mert ő nem szereti a cukorkát, és sajnos kezdünk arra menni, hogy a cukorka se szereti őt. Nagyon piszkálja a csőrömet, hogy nem törődik velem. Ez nagyon bánt engem. Csak az a baj, hogy a cukorkás standon elég nagy a kínálat, és meglehet, hogy nem ő van a gasztrolista élén. 

El is jutottunk egy másik problémakörig...A probléma...Ez olyasmi, mint amikor neked van piros, narancs és sárga cukorkád és a melletted lévő tartályba van a zöld,kék, ibolyaszínű. Tudod mennyire jó lenne összekombinálni őket, de hát egyik tartályból sem pakolhatsz a másikba. Csak arra gondolhattok, hogy néha elméleti síkon szép szivárványosak lennétek és átívelnétek egymáshoz. A probléma jelenléte meglepő módon megnyugtat. Ahogy egyre több ízt megismerek belőle, egyre nehezebb letenni. Hiányzik, ha nincs. Komolyan annyira édes, annyira jó nekem, hogy nehéz helyén kezelni. Nem is tudom maradéktalanul. Ebbe nagyon belecsúsztam egy érthetetlen módon gyerekek. Amennyire megnyugtat, annyira fel is pezsdít. Viszont ebbe a cukorkás tartályba félelem nélkül nyúlok, 100%ig bízok és tudom, hogy ezt meg is tehetem. De ez a kosár érinthetetlen számomra. Legalább azt tudom már, hogy szépnek lát. Hülye egy helyzet. De azt mondom minden két emberen múlik, a mindig és a soha is. 

Én meg a pattogós cukorka voltam. Hiszen megszületett az ötlet, hogy kimegyek nyaralni Görögországba egy hétre. Meg is tettem a kezdeményezést az utazási iroda felé. Kell nekem a végtelen kékség, nyugtatja a tüzet. Egyszerűen csak mennem kell. Persze ezt a pattogást anya nem étékeli nagyra. De hát nem lehet visszafogni, ilyen, mindig okoz meglepetést. 

Megéri elsétálni az édességes stand előtt. Sose tudni mikor találsz olyan különlegességre, ami nem csak a szemet gyönyörködteti, hanem igazán megédesíti a napodat. De a sok édesség mindig ártalmassá válik, próbálom ezt észben tartani....

www.youtube.com/watch?v=-ScjucUV8v0

 

 

Éjszakai árnyak

2017.04.20 18:58

Minden nap végén sötétségbe borul a világ. Minden sötétségben van valami kiszámíthatalan és izgalmas mozzanat. Az éjszaka titkai a legjobban őrzöttek, a leghirtelenebbek, és a legnagyobb meglepetéssel bírnak. Mikor nyugovóra térünk, már nem látjuk a fényt, hanem egyedül maradunk az olyakor kínzó sötétségben saját magunkkal, és bizony számot kell adnunk önmagunknak arról, hogy kik is vagyunk és hová tartunk. Az éj leple alatt bármi megtörténhet. Kibontakozhat bennünk egy új ötlet, amely új irányt ad a létezésünknek. Testet ölthet álom képében az a félelem, amely elől eddig sikeresen szaladtunk. Ismeretlen foszlányok válhatnak világossá, ismert rémképek köszönhetnek vissza. Bizony az éjszaka mindig titokzatos és sosem tudhatjuk hogy a várva várt nappal meghozza-e az igazi feloldozást...

Mostanában elég különösen telnek az éjszakáim. Tény, hogy magamra és a körülüttem élőkre nagyjából csak este jut igazán időm. Mindig elalvás előtt végiggörgetem a facebookot, és megnézem ki mint vet. Egy ilyen nézelődés alkalmával véletlenül láttam egy képet a Szőkéről. Belém nyilalt a felismerés, hogy miért most, miért így. Pont, amikor már kezdtem túltenni magam azon, hogy nem beszél velem, és olyan, mintha meghalt volna. De nagyon is él. Móki kérdezte, hogy felkavart-e és hiányzik-e. Ő tíz év volt az életemből. Sokszor ott volt, amikor kellett. Persze rengeteg rossz is volt, a vége főleg. Sokszor hiányzik. Bár ahogy telik az idő, már egyre kevéssé, egyre kevesebbet gonbdolok rá, de ez a kép nem volt fair odafentről. Nem kavart fel igazán, csak emlékeztetett valamire, amire nem tudom akarok-e emlékezni. 

Persze Tomi is látta, meg akarta nézni, kíváncsi volt. Egyik éjjel rajta is rengeteget gondolkodtam. Nem áll össze a fejemben, hogy lehetek én egy kib*szott Reni neki? Tudom, hogy nem úgy vagyunk meg minden. De én azt mondtam, hogy hahó, miattad átgondolom a jövőmet. Ennél jobban hogyan mutathatnám, hogy kell nekem? Persze, tudom, tudom, nem vagyok hibátlan ebben a történetben, nagyon nem. Főleg most, hogy ennyire csapongok, olyan vagyok, mint valami éjszakai vonat, ami mindent elgázol, ami az útjába kerül. Tudom én, hogy az van, hogy most kivárunk mi lesz, de a türelmemről sosem voltam híres. 

Ha meg már türelem...Most, hogy közeleg a visszaszámlálás egyre feszültebb vagyok. Éjszaka felébredek sokszor arra, hogy mi fog következni. Jött szépen a lelki terror, hogy mihez kezdjek és mihez ne. Mert embernek kell maradni az embertelenségben, természetesen olyan embernek, akit megálmodtak. Azért ez ma valamelyest lágyult, de ezt csak taktikai váltásnak érzem. Gondolom gyorsan, nyersen ért itt embereket a felismerés, ha valamit megmondok, hogy tenni fogok, akkor az úgy lesz. Nincs ember, aki megállítana. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ott volt az övön aluli ütés, hogy elmegyek egy hétre egyedül Görögországba, és nem lehet lebeszélni. Már várom a csatolt mellékletet, amikor ez az információ konkretizálódik, és akkor számítok a lavinára. Biztos vagyok abban, hogy lesz hozzá némi kommentár, de ez a kishajó is elment 30 év alatt, mint annyi másik. Nagyon nem hasonlítunk egymásra, hozzá képest csak egy lecsúszott idealistának tűnök. 

Hogy ne legyen fordulatoktól mentes ez a bejegyzés, a mai nap margójára oda tartozik, hogy a probléma megoladni látszik önmagát. Testet öltött a héten párszor, és hát újra teljesen zavarba hozott. Főként, hogy tudtán kívül, akaratlanul hozzáért a kezemhez...megint. Én meg csak álltam ott lesütött szemmel mint valami génhibás elmeháborodott...megint. De kezembe vettem a sorsom, és az éjszaka órái alatt egy elég őszinte beszélgetés kerekedett köztünk, legalábbis részemről igen, de tudom, hogy részéről is. Minél többet tudok, annál nyugodtabb vagyok. Nem mondom,hogy nem vonz, de egyre mérsékeltebb. Dolgozom a megoldáson. Végülis csak hetek kérdése. 

Végtére is, ha eljön a sötét éjszaka, mindenki saját magával marad kettesben, a saját börtönében. Mert mindig van rácsunk, akárhogy fitogtatjuk, hogy nincsenek korlátaink, és minden rács mögött vannak bűnösök és ártatlanok is...

www.youtube.com/watch?v=GNhKWZsxzBA

 

 

Csak az idő...

2017.04.17 16:06

Az idő az a megfoghatatlan tényező, amely minden nap befolyással van az életünkre. Olykor a kezünkre játszik, begyógyítja vagy kezeli a sebeinket, megszépíti a múltat, várakozzással telivé teszi a jövőt. Máskor felel az elkésett szavakért és ki nem mondott gondolatokért, igazi ellenség, amely a megállíthatatlan folyásával ellenünk dolgozik. Én már álltam mindkét oldalon, most épp a múlását szeretném nagyon. Bár gyorsíthatnám a napokat, a heteket. Tegnap mégis arra gondoltam, hogy az idő mennyi dolgot el tud dönteni az életemben. Talán inkább mégis azt szeretném, hogy teljen el ez a kis szakasz céltalanul, majd meglátjuk alapon. Reménykedem, hogy az idő majd bölcsebbé tesz...

Tegnap itt volt Tomi. Nagyon nem vártam ezt a találkozást, mert nem tudtam mit akarok, hogy akarom. Borzasztóan sértette ez a barát szó a fülemet, jobban az önbecsülésemet. Kinyilvánítottam nem tetszésemet, elég szépen. Mondta is, hogy a tőmondatokból érezte a törődést, nagyon helyes, épp így akartam. Tudta is mi a baj. Szeretem, hogy okos, nagyon jól tudja mikor mi zajlik. Nagyon érdekes a hozzá fűződő viszonyom. Ez nem egy tüzes, lángoló szerelem, de nagyon mély érzelem. Amikor vele beszélgetek, akkor úgy érzem, hogy őszinte lehetek, akkor is, ha nem értünk egyet valamiben. El is mondtam mi bánt és azt is, hogy ő nekem egy olyan személy, akiért átgondolnám a jövőmet, jobban mondva újragondolnám. Ilyet sosem mondtam senkinek. Ő azt felelte, hogy egy ember miatt nem érdemes feladni a terveket, de ez nem feladás részemről, csak újratervezés...és érte érdemes is szerintem. Sokáig nem értettem, hogy mi ez az egész közöttünk, már harmadjára kötünk ki egymás mellett harminc évünk alatt. Állítólag én vagyok a NŐ, erre most is ráerősített, hogy még mindig, és mégsem megyünk előre. Azt is el tudtam mondani, hogy mi volt az a pont, ami elbizonytalanított vele kapcsolatban. Remélem gondolkodik majd erről. Nagyon tetszett, hogy bíztat az írással kapcsolatban. Tudja, hogy ez fontos nekem, és támogat is, hogy kezdjek ezzel a "tehetséggel" valamit. Nagyon jó volt úgy elaludni, hogy átölelt. Tudvalevő, hogy nagyon rossz alvó vagyok, nehezen alszok el, sokszor felébredek, és most olyan kipihenten ébredtem, mint már nagyon régen. Biztonságban éreztem magam. Most megint azt gondolom, hogy ezt a fiút én nagyon tudnám szeretni. Kicsit ezt a dolgot szeretném az időre bízni. Nekem Ő egy szempont a döntéseim meghozatalában, ezt sosem titkoltam. Meg ugye megesküdtünk, hogy emberileg mindig együtt leszünk, nem lesz több olyan, hogy elválunk. 

A problémán is segít az idő. Meg fog ez oldódni nagyon hamar. Nem is találkoztunk most, és arra gondoltam, hogy az elkerülő stratégiát választom. Szerdától volt ideje írni nekem. De néma csend honol, és ez nem esik annyira jól. Ez egy fellángolás volt csak, valószínűleg az is csak az én részemről. Még mindig izgalmasnak tartom, de inkább távol tartom magam tőle. Rohadt bonyolult kis játék lenne, igen, tudom, pont az én asztalom, de nem. Gondolkozzunk racionálisan. A szánalmas kis vigaszt csak az nyújtja, hogy akarata ellenére gondol rám szerintem, mert hallja a nevemet.

Egyre több munka és tennivaló, tanulnivaló halmozódik fel előttem. Nincs kedvem semmihez, de muszáj megcsinálni mindent idejében. Ebben a négy napban  most egyáltalán nem hiányzott az ovi...nagyon nem. De úgy vagyok vele, hogy most volt lehetőségem feltöltődni, kicsit lazítani a végső állomás előtt. Államvizsga...De várom, remélem álomvizsga lesz. Az lesz, jót húzok, megvédem a Tolsztoj terjedelmű szakdolgozatomat és kész is vagyok. Időben. Terv szerint. 

Aztán jöhet a megérdemelt nyár. Szeretném nagyon kipihenni magamat. Szeretnék tengerpartra menni, de még nem jött szembe a lehetőség. Időben megérkezik az is. 

A percek pedig csak peregnek tovább. A döntéseim nagyban függnek az idő múlásától. Nemsokára előttetek is nyilvánvalóvá válik milyen utak rajzolódtak ki bennem. Addig kénytelen vagyok bízni egy folyton múló, kiszámíthatatlan társban, aki remélem jó szolgálatot tesz nekem. Az időben...

www.youtube.com/watch?v=qnrybi_d9fE

A part

2017.04.15 20:59

Ismeritek azt a fojtogató érzést, amikor mér annyira felgyülemlett a sok feszültség és kín bennetek, hogy ki kell kapcsolnotok és szabaddá kell válnotok? Én nagyomn jól ismerem. Nehezen mennek a napok és én is nehezen megyek előre. Egyszerűen el kellett mennem a négy napból csak egy napot feltöltődni, így én Siófokot választottam. Kellett valami, ami eloltja a tüzet, és ez nálam teljes mértékben a sok víz. Nem állítom, hogy eloltotta, de csillapította. A hullámokat nézve a saját hullámzásaimat láttam, a hullámokat szelve pedig összeállt a fejemben minden, ami eddig csak örvényként kavargott. A mélység útvesztője én magam voltam, de annyi minden történt, hogy sikerült új erőre kapni, és új terveket szövögetni is...

Már az egész út nagyon jól indult, amikor 10 órakor sikerült véletlen extra adag Mai Tait bevinni a szervezetembe. Igazából véletlenül behívtak egy helyre inni, és mivel jófejek voltunk, így ők is azok voltak, és sok koktélt kaptunk. Nem igazán ezt terveztem így reggelre, de ha mér így alakult, hát nem mondtam ellent. Gyúval rengeteget sétáltunk, kerestem a vízközeli helyeket, a partot. 

Mikor már végre megérinthettem a vizet, akkor megnyugodtam egy kicsit, le is ültünk a partra. Nem is beszélgettünk igazán sokat, inkább elmélkedtünk mindketten. Nem tudom Gyú mire gondolt, de én átfuttattam az agyamon jelen helyezetem. Ez olyan, mint egy szémítógépes rendszer, folyamatosan fut az agyamban mit hogyan kellene tegyek, hogyan célszerű. De most más volt. Tényleg higgadtan sikerült átértékelni a nyomasztó dolgokat.

Tomi...Ott vagyunk, ahol a part szakad. Öribarik, de sose hagyjuk el egymást. Megesküdtünk. De engem ez még mindig nagyon zavar, hogy én nő is vagyok, és mellette nem lehetek az. Borzasztóan rendszerfüggő, míg én a szabadság harcosa vagyok. Oda megyek, ahova fújja a csónakomat a szél. Holnap találkozni fogunk. Ezen már nem is merengtem, hogy mi lesz vagy nem lesz. Ugyanis mindenben én döntök, ő így szeretné, mert így majd nekem nagyon jó lesz, de nem jó. Igenis legyen határozottabb, ha én kellek, akkor küzdjön, ha meg nem kellek, akkor mondja azt.  Nem akarok mindig én lenni a fej, nekem kell az, hogy megmentsenek, csak néha, de kell. Most sok dolgot felsorolhatnék, hogy vele kapcsolatban miért is olyan zavaros a víz, de nem teszem, ezt mi tudjuk. Hát szurkoljatok...

A probléma meg már nagyon hiányzik nekem. A lassú víz partot mos taktikán voltam. De hát eltelt már három nap és se híre se hamva a partnak, amit lassan moshatnék. Ez egy végtelenül egyszerű dolog. Tisztességesen kell játszanom, a szavamat adtam, így nem mesélem el az igazat neki arról, amit gondolok. Már a szándék eleve nem tisztességes. Nem tudom ezt hogy oldom majd meg. Én olyan vagyok, mint egy árvíz, és nem apadok, hanem dagályt hozok. Most apadni kell, de hogy? Hogyan tarthatnám magamban és játszhatnám tovább a szerepem? Ez nem lesz könnyű. 

Ma a szerencse csillaga mosolygott rám. Nagyon olcsón megebédeltem, mert a koktélozás után egy nagyon jó kis akcióba kerültem. Felmerült bennem egy ötlet mostanában, hajózni szeretnék. Most egyelőre ezt a témát nem bontanám ki még bővebben, idővel leírom. Elég az hozzá, ha már ott voltam a hajóállomáson, hát rákérdeztem mennyibe kerül egy kis hajókázás. Mit ad isten? Hát mondta a Mahartos hölgy, hogy ingyen indul egy hajó 10 percen belül. Persze, hogy felültem. Olyan, de olyan szabaddá váltam,ilyen nagyon régen nem történt. A víz és az ég találkozása csillapította a tüzet. Rögtön tudtam mit kell tennem. Ez is a terv része. A tervé, amit még nem mondhatok el. 

Később a vonaton találkoztunk egy emberrel, aki hajózással foglalkozik. A történet és a körülmények nem olyan érdekesek, a lényeg, hogy szóba elegyedtünk egy matrózzal, aki mesélt kicsit a folyami hajózásról. Sajnáltam, hogy nem előbb kezdtünk társalogni, mert biztosan még rengeteg infot tudott mondani. Nem lehet véletlen, hogy pont ma szólított meg. Tettem neki egy szívességet, és cserébe ő is jó tanácsot adott. Indulnak az agytekervények nálam. 

A véletlenek sora nem érhetett itt véget. Egy ember huszárbajuszba és Goofys cipőben a metrón azt mondta merjünk nagyot álmodni. A helyzet nagyon groteszk volt, de igaza van. Miért is ne csinélhatnám azt, amit kitaláltam magamnak? Tudom, ez megint a tűz, de elegendő víz mellett a parton, vagy azon túl ez lenyugszik bennem. 

Szeretném jól csinálni a dolgaimat. Élvezni azt, amerre visz a víz. Nem megfulladni, hanem hagyni, hogy ringassanak a hullámok. A part mindig itt lesz nekem, és onnan integethettek utánam :) Mert a vér nem válik vízzé...

www.youtube.com/watch?v=vcObTIQHfYw

Farkasokkal táncoló

2017.04.13 21:14

Sokszor leírtam már, mostanában valahogy nagyon kifordultam önmagamból. Mindent ráérzésből és ösztönből teszek. Nem gondolom egyáltalán végig látszólag a szavaimat és a tetteimet. Pedig van benne némi logika, mindenben. Csak nem az, amit mindenki meg tudna emészteni. Talán kicsit elfáradtam, esetleg ez egy "kerek szülinaphoz kapcsolódó butaság", vagy egyszerűen megvadultam és csak menni akarok, de érzem mennem kell bele sok olyasmibe, ami csak úgy belülről jön. Még mindig tudom, hogy mit és miért és hogyan, csak rá kellett jönnöm, hogy jobban meg kell ezt azért gondolnom. A napok alatt folyamatosan változnak a dolgok bennem és körülöttem is. Hiába ébredt fel a farkas, mégsem mehet amerre akar...

Minden döntésem mögött áll egy átgondolt terv vagy ok. Mindig céllal indulok egy úton. Nem volt ez másképp a fősulival sem. Ott volt a cél, és ez a suli csak egy kis lépcsőfok számomra hozzá. Kitaláltam és megcsinálom, ez vagyok én. Az idő nekem nagy ellenségem. Ahogy telik az idő fogy a farkas ereje is, táplálkoznia kell, hogy tovább tudjon menni. Nekem elvágták bizonyos értelemben az energiabevitel lehetőségét, és ezáltal már csak kínlódok egy újabb papírfecniért, aminek az igazi értelmét most nem látom. Persze nem mondom, hogy a semmiért megyek az úton, mert sok dolog összeállt bennem, főleg így a második évben, amit eddig nem is láttam. 

Leadtam a szakdolgozatom. Annyira sok feszültség gyűlt fel bennem, hogy legszívesebben én is üvöltenék az ájszakában egy hegy tetején bele a sötétbe, akkor talán kicsit megnyugodnék. Látom ám, még két szint van előttem, és itt a vége. Nincs olyan opció, hogy nem csinálom meg. Nagyon jól esett megszabadulni tőle. 

Tomi még mindig fejtörést okoz nekem. Vasárnap találkozunk. Ezt sokan nem értik, hogy most hogyan van. Ösztönből mentem ebbe a történetbe is, csak a megérzéseim irányítottak, és nagyon hosszú volt a bizalom és az akarat útja. Pusztán az nem hagyta a farkast bennem nyugodni, hogy nem egyedül vagyok, hanem valakivel. De ugyanakkor én nő is vagyok, nem csak farkas, és nem éreztem nőnek mellette magamat, csak kelléknek bizonyos szinten. Mindemellett én nagyon szeretem, nem győzöm hangsúlyozni, és  vérszerződésünk van, hogy egy falka maradunk, amíg csak élünk. Csak nem egy párként. Ma megint nagyon nő voltam mellette és ő pedig nagyon férfi. Ezek ritka pillanatok. Az írás számomra menedék, művészet és önkifejezés. Ő bíztat engem arra, hogy nőjjem ki magam és merjek nagyot álmodni. Ezt nem értem benne. Amikor kóválygok az erdőben, és kellene nekem, hogy mellettem legyen, nincs ott. Viszont amikor egy kicsit sebzett farkasként gyengébbé válok, akkor ő az első, aki megvéd mindentől, és meggyógyít. Mondtam ma neki, hogy ebben az oldalban, ebben a blogban benne rejlik az egész közös életünk, aminek sok részét egymással töltöttük el. 

A problémával kapcsolatban azt kell mondjam, hogy teljes mértékben a farkas vezetett. Nem nagyon értem ezt a vonzalmat. Vagyis de, pontosan tudom miért ütött szöget a fejembe. Azt is tudom, hogy nem érdekelhetne. Abszolút az ösztönök vezetnek, izgalmas és veszélyes és érdekes. Tudni akarom a titkát. Olyan, mint egy vadászat. Viszont van az a vad, amit nem érdemes kergetni. Nagyon megütheti a bokáját velem, és ezt nem szeretném, mert jó volt hozzám, és én is jó akarok lenni hozzá. A probléma megfogadta a tanácsom, és igyekszik távol maradni tőlem, és nagyon jól teszi, mert én nagyon nehezen tudom magam korlátozni. Tudom azt is, hogyha csak egyszer beszélgetnék el vele komolyabban, akkor igazán magamat adnám. Tomi tudna mesélni arról, hogy az őszinteségem kimondásával olyan vagyok, mint egy tornádó mások életében. A probléma is nagyon veszélyes nekem, főleg, hogy most eléggé meggyengültem ezen a szinten. 

Egy farkas mindig szabadlelkű, de tudatos is. Mindig egyedül van, de sosincs igazán egyedül. Mindig mérlegel a cselekedetei előtt, nagyon óvatos, de néha belecsúszik ő is hibákba. Mindig útra kel és sokszor van magára utalva. De hiába gyenge, hiába fáradt, mindig önmagától indul tovább. Mert érzi, hogy ezt kell tennie...

Zene: Izlandon forgatott klip <3

www.youtube.com/watch?v=PVzljDmoPVs

1 | 2 | 3 | 4 | 5 >>

Blog

30

2017.05.25 20:29
Hát eljött a nap...A nap, amikor egy időszak lezárul, és elkezdődik egy új időszámítás. Amikor már komoly felnőttként kellene tudatosan építenem a jövőmet, és el kellene hitetnem a környezetemmel, hogy a jó úton járok. Volt egy fogadalmam egy hősről, aki a maga nyakatekert módján meg is érkezett....

Fekete hattyú

2017.05.21 22:13
Mindenkinek van stresszesebb időszaka. Amikor összecsapnak egy kicsit a fejünk felett a hullámok. Csak jönnek folyamatosan a kívánságok, az elvárások, a nyomás, és az idő mégis ólomlábakon halad. Egy probléma megoldása után kapunk másik hármat. Viola küldött nekem tegnap egy üzenetet: " Azért...

I'm just a girl

2017.05.16 20:27
Én csak egy mezei tornacsukás csajnak tartom magam, akiben nincs semmi extra. Élem a kis világomat, mint minden másik ember. Vannak nagyratörő álmaim, rengeteg tervem, amelyek folyton változnak a körülmények hatására. Egy valami állandó, és az az idő múlása. Szalad el mellettem az idő, úgy érzem,...

Visszaszámlálás

2017.04.29 23:17
Volt már úgy veletek, hogy abba az időszakba léptetek, amikor tornyosulnak a vállatokon a terhek? Ezt is meg kell oldani, ott is jól kell teljesíteni, amott is helyt kell állni. Nekem ez a május ilyen lesz. A boldog szülinap...ami úgy tűnik most, hogy sosem jön el. Egy hónap van vissza, és a...

Szabadesés

2017.04.25 21:13
Egy hónap van még a szülinapomig. Ezt a csodás időszakot úgy terveztem, hogy jön majd egy hős, aki megment azzal, hogy a realitások talaján tart, mindezt úgy, hogy közben mégis enged a kreativitásomnak. Ehelyett kénytelen voltam magamat megmenteni, lépéseket tenni affelé, hogy szabad legyek. Az...

Édes kis semmiségek

2017.04.22 15:53
Melyik nő ne lenne oda a színes és édes cukorkákért? Annyira gyönyörűen mutatnak, hogy késztetést érzünk arra, hogy mindegyiket megkóstoljuk, aztán ha elkezdjük már nehezen tudunk leállni. Mert hiába egyféle cukorkát kóstolunk, az több ízben is ütős lehet. Van az a cukorkás kosár, ami annyira...

Éjszakai árnyak

2017.04.20 18:58
Minden nap végén sötétségbe borul a világ. Minden sötétségben van valami kiszámíthatalan és izgalmas mozzanat. Az éjszaka titkai a legjobban őrzöttek, a leghirtelenebbek, és a legnagyobb meglepetéssel bírnak. Mikor nyugovóra térünk, már nem látjuk a fényt, hanem egyedül maradunk az olyakor kínzó...

Csak az idő...

2017.04.17 16:06
Az idő az a megfoghatatlan tényező, amely minden nap befolyással van az életünkre. Olykor a kezünkre játszik, begyógyítja vagy kezeli a sebeinket, megszépíti a múltat, várakozzással telivé teszi a jövőt. Máskor felel az elkésett szavakért és ki nem mondott gondolatokért, igazi ellenség, amely a...

A part

2017.04.15 20:59
Ismeritek azt a fojtogató érzést, amikor mér annyira felgyülemlett a sok feszültség és kín bennetek, hogy ki kell kapcsolnotok és szabaddá kell válnotok? Én nagyomn jól ismerem. Nehezen mennek a napok és én is nehezen megyek előre. Egyszerűen el kellett mennem a négy napból csak egy napot...

Farkasokkal táncoló

2017.04.13 21:14
Sokszor leírtam már, mostanában valahogy nagyon kifordultam önmagamból. Mindent ráérzésből és ösztönből teszek. Nem gondolom egyáltalán végig látszólag a szavaimat és a tetteimet. Pedig van benne némi logika, mindenben. Csak nem az, amit mindenki meg tudna emészteni. Talán kicsit elfáradtam,...
1 | 2 | 3 | 4 | 5 >>