Keresés


Elérhetőség

Hercegnő védelmi program

E-mail: horvathorsolya87@citromail.hu

Blog

Halj meg máskor!

2017.02.19 14:12

Sokat gyötrődtem mostanában magamban az elmúlt időszakban. Minden olyan zavarossá vált, dönteni kellett. Rengeteg rossz gondolatom volt (és még van is) azzal kapcsolatban, hogy nem vagyok elég bizonyos dolgokhoz. Az utóbbi két hét különösen kemény volt több szempontból. Ezért hát a szombati buli helyett vezetni mentünk, és ma is mentem. Ilyenkor valahogy jobban át tudom gondolni a lehetőségeimet. Úgy érzem van sok olyan is, ami megfelel a körülöttem élőknek. Meg van olyan út is, amelyik nem szokványos, és nagyjából minden másfeledik embernek nem tetszene, természetesen én ebben látok kihívást. Végső soron már tényleg nincs mit vesztenem.

Az éjszakai vezetés mindig meg tud nyugtatni, nyáron is sokat csináltam ezt. Olyankor csak az számít én merre akarok menni, és ez hatalmas szabadságot ad nekem. Most nem vagyok még a legjobb állapotban, de ha kicsit felszívtam magam, akkor tudom mit szeretnék kezdeni magammal. Tegnap andragógia órán hangzottak el olyan életvezetési tanácsok, amelyeken érdemes elgondolkodnunk mindannyiunknak. Nikinek igaza volt abban, hogy én még semmit nem rontottam el, amiért felelősséggel tartoznék, bármit kezdhetek, amit akarok. 

Azt még nem tudom, hogy ezt a lehetőséget hogyan fogom beadagolni a hozzám közel állóknak, de majd csak sikerül valamiképp. Mindenki hülyének fog nézni, de ugyanakkor mindenki tudni akarja, hogyan lehet ez. Végtére is nem olyan érdekes ki mit gondol, az ember használja ki a tehetségét, már ha valóban van neki. Még ezt sem tudom eldönteni. Persze érzem, hogy történnek nem teljesen megmagyarázható események. Véghez is vittem, amit kitaláltam, egyedül is, nem kellett ehhez sem senki, pedig szerettem volna, ha nem egyedül vagyok. 

Egyedüllét. Álltam már fel sokkal nagyobb esésből is. Ha szereted, engedd el, szokták mondani, hát elengedtem. Nem is igen volt más választásom. Pedig ezt most tényleg nagyon szerettem volna, voltaképp nem is gondoltam, hogy mennyire. Felmerült bennem a gondolat, hogy milyen jó kis életünk lehetne, így királyi többessel. Nekem...ilyen gondolat...amikor nagyon nehezen adnám már fel a csendes magányt. Megdöbbentő, hogy ezt valaki ki tudta hozni belőlem. Gondolkodás nélkül ugrottam volna. "Én nem is tudom mi az a boldogság." Azért mert ott állt előtted, de képtelen voltál élni vele, de csak reménykedek, hogy Neked jobb így. 

Így maradt a szenvedés és a kínok, meg az, hogy egyelőre nem nagyon tudom kezelni a kitöréseimet. Nagyon nagyon erősen tartom magam így is. Most ez a maximum. Eközben pedig szembe jött egy olyan mondat velem, ami igazán betalált, jó értelemben. Mindig segíteni akartam másoknak valahogyan. Numerológiai szempontból is a 2-es az én számom, a segítő. Ezzel az újonnan jött fejlődési lehetőséggel tudok segíteni másoknak. Muti szerint ez így van. De Mókinak is igaza van, mi van, ha nem vagyok elég erős ehhez lelkileg? Bár én nem vagyok besz*rva egyáltalán ettől az egész dologtól, de ha ebből a veronai kis szösszenetből indulok ki, akkor igen kemény lesz. Nem mindenkinek természetes ez a folyamat, mint nekem is. 

Még mindig ott van, hogy ezt hogyan fogom lenyomni a köz torkán. Vagy ez az-e, amit választanom érdemes. Arra is gondolok, hogy többet kellene Gyulán legyek, hogy segítsek a lányokkal Petrának. Sokkal többet szeretnék neki, nekik segíteni. Most ugye még a suli nagyon korlátozza a szabadidőmet, de nyáron sokat leszek ott. 

Azért igazából mekkora nyerő helyzet ez nekem? Akármit tehetek, amihez kedvem van, nincs ami visszatart. Nem megcsömörlöttem, hanem nem tudom merre vezessem a kocsim, a mozgó kocsim. Egy irány biztos...előre :)

www.youtube.com/watch?v=QXXEpNa3CqQ

 

Dzsungel

2017.02.17 18:34

Amikor már mindent életre keltettél magad körül, akkor az a sok kis szál önálló életre kel, és egyszerűen elkezd körbenőni téged. A rengeteg növény, amit magad neveltél önálló életre kell, és eltakarja az utat előtted. Az átláthatatlan sűrűségű növényzet pedig nem engedi látni és láttatni az igazán fontos dolgokat. Pedig vannak itt meglepetések. Titkok, amelyek napvilágot láttak vagy még nem. Képtelenség átlátni a dzsungel sűrűjét, és felkészülni az útra,amely egyre beljebb és beljebb hív a kusza indák közé. Valósággal beszippant a rejtélyes mélység, hiába félelmetes és veszélyes, mégis csak ez az egy út maradt arra, hogy életben maradj...

Akár ülhetnék is egy kellemes kis pocsolyában sajnálva magamat, hogy ez megint nem jött be. De már ezen a perióduson túl vagyok. Elég kemény napokat élek át. De az ember néha a tápláléklánc aljára kényszerül, főleg ha gyenge. Aztán az jutott eszembe, hogy én nem giliszta, hanem tigris vagyok. Legalábbis próbálom ezt hinni magamról. 

Nézek előre, de nem látok a sok inda miatt. Két forgatókönyv is van a fejemben. Nyilván egy harmadik lesz, amelyik megvalósul, mint alternatív megoldás. Ember tervez ugyebár...

Amikor hirtelen berobban a dzsungel közepén egy Tarzan, aki azt mondja, hogy nagyon közel lesz hozzám, az úgy erősen meg tud lepni. Legalább most elvetődött egy lehetőség egy időre a költözésemmel kapcsolatban. Tehát Tarzanunk elmondta, hogy itt lesz hamarosan. Ami először nem öntött el boldogsággal. Aztán ugye túl lettünk egy Valentin napon, amikor a sors rám gondolt, így nekem is át kellett rágjam magam újra ezen a lehetőségen is. Nem etikus ez, de most muszáj önzőnek lennem, és örülnöm, hogy eltereli a figyelmem arról, ami igazán bánt engem. 

Valószínűleg folyamatosan csak magamat bántom ezzel, de képtelen vagyok elvonatkoztatni attól, hogy valami véletlen folytán nagyon szerelmes lettem, és Tomi inkább elmenekült, mintsem beleállt volna. Aztán olyan volt minden, mint egy földcsuszamlás, kapaszkodtam mindenbe, amit elérhettem még. Bujkába, apába, Mókiba, Tarzanba, a nagy Ő-be, meg mindenféle díszkíséretbe, ami azóta az utamba került, de hiába. Akármit teszek, akárhova megyek, nem tudok még tovább lépni. Ehhez elég sok idő kell majd. De az óra ketyeg, és mindjárt itt a május vége, hogy megjelenjen a nagy igazi. 

A kérdések, na az az, amit nem bírok megemészteni. Nincs rá olyan válaszom, amely emberi ésszel felfogható. Sokszor megkérdezik hogy vagyok vagy mi újság. Ha az igazat mondanám, akkor nyilván tömeghisztéria lenne. Így csak szorítom össze a fogaim, és azt mondom...de büszkén. Nem csak Tomi miatt, hanem vannak azok a dolgok, amiket nem írhatok ide le,mert még nagyobb tömeghisztéria lenne belőle. Voltak jobb napok is. Lesznek is még. 

A suliban is jöttek ma a kérdések. Csak már tartanánk ott, hogy levizsgáztunk, és akkor tudnék sok dologra választ adni. Az utóbbi hónapokban azért bennem kialakult mit szeretnék igazán, de mivel ez nem opció, így kezdhetem elölről az építkezést. Addig meg vágom el az ide nem illő szálakat. 

Nagyon nehezen viselem ezt az időszakot. Pedig képes lettem volna rá. Fura, hogy az ember mire nem hajlandó egy másikért. Lehet mégis csak a giliszta vagyok, és sose leszek tigris. Lenne mit tanulnom méltóságból Mókitól, én mindig büszke vagyok rá. 

Addig meg éldegélek az indák közt, és ha már a dzsungel királya nem lehetek, legalább maradjak meg ilyennek a körülmények ellenére is. 

www.youtube.com/watch?v=Jaha10-onPE

Ha eljön a vég kezdete

2017.02.11 10:23

Van az a pont, amikor egymás után történnek olyan dolgok, amelyek a vég felé vezetnek. Amikor már nem bírjuk a terheket, és úgy érezzük, hogy nem az öngyújtó, hanem az eldobott cigicsikk vagyunk. Nem olyan könnyű talpon maradni, és emelt fővel lépni akár egyet is. De az ember mindig csak magára számíthat. Ezt sikerült megtanulni, végülis Anya is erre tanított mindig. A legtöbb ember élő holtként folytatja ilyenkor az útját, a szájuk mozog, de az elméjük halott egy darabig. Én más vagyok, nekem nem mozog a szám, de az elmém él, rengeteg gondolattal benne. Van mit átgondolni, ez az utóbbi 2-3 hét nem kevés fordulattal tett más vágányra. De a vég eljövetele nem feltétlenül rossz, mert minden végzet egy új kezdet egyben...

Rákényszerültem, hogy másképp lássam a világot magam körül. Felépíteni egy kapcsolatot évtizedeken át, és ezt egy fél mondattal lerombolni. Erre mondják, hogy a bizalmat megnyerni hosszú és nehéz, de elveszteni egy szemvillanás alatt lehet. Nem most vesztettük el, csak most még jobban. Egy nem kívánt pillanatban arra kellett ébrednem, hogy az üres szobába ülök tök egyedül. Az a fél mondat, az úgy helyre tette a lelki világomat. Amit az egyik elrontott, azt elmondom a másiknak, ez nem tűnt rossz megoldásnak.

Így megbeszéltem Apával. Enélkül a fél mondat nélkül ezt sosem tettem volna. Lényegtelen hol és hogyan tudtam vele beszélni, de beszéltünk, és rengeteg dologban megerősített a múltjával kapcsolatban. Választ kaptam olyan kérdésekre, amelyek eddig üres feltételezések voltak. Szükségem volt rá. Nem a válaszokra, hanem csak úgy Apára. Ilyenkor jön rá az ember, hogy mennyire hiányzik az, aki már nem lehet velünk. Akkor is, ha neki "jobb volt így". 

Azt hittem megtaláltam a hősömet, és ha még Apa szerint így is van, akkor is nagyon rossz nekem ez az egész. Folyamatosan látom azt, hogy miért nem. De nem az eszemmel választottam sajnos. Így ez a reménytelen szerelem kicsit felőrölt az utóbbi időben. Túl régóta húzódik a dolog, és már sok olyat tapasztaltam, amikor nem állt mellettem, pedig szükségem volt rá. De nem az a baj, hogy engem nem szeret, hanem az, hogy magát sem. Ezen meg én nem tudok segíteni. Viszont megvisel nagyon lelkileg. Ez is csak egy vég, amit nekem ki kell mondanom, mert addig belülről rombol. Nagyon nehéz lesz, és nem tudom hogyan leszek képes rá. De ő a fájdalom és a félelem irgalmában él, míg én most az egyszer ezt el tudtam engedni. Hát igen, gyenge vagyok, most is könnybe lábadt a szemem. 

Tudom, hogy mostanában teszek olyan dolgokat, amik nem megszokottak tőlem. Próbálok továbblépni, és összerakni a széthullott darabokat. Forgatom magamban a döntéseket, de mindig arra jutok, hogy helyesek. Nagyon köszönöm azoknak, akik támogatnak, annak ellenére is, hogy nem mindig rájuk kedvezőek a döntéseim. Szeretem a főnixmadarat. Remélem vetted :)

Mókival sokszor nevetünk azon, hogy ideje kimennünk a rétre. Ez olyan viccféle közöttünk. A poént félre téve, néha tényleg azt kívánom mostanában, hogy az egy lépéses programmal kerüljünk jobb helyzetbe. Ezt most nem részletezem, mert sokan félreértelmeznék. Mi lenne velem Móki nélkül? Annyira sajnálom, hogy még neki se tudom elmondani vagy kimutatni, hogy mit okoznak bennem a történtek. 

Ahol bezárul egy ajtó, ott kinyílik egy másik. Most, hogy Apával beszéltem úgy, hogy válaszolni is tudott, új kis ajtó nyílt ki, több is, mint reméltem. De talán nem is az ajtó nyílt ki igazán, hanem én. Talán ez jó alap az újrakezdéshez....

www.youtube.com/watch?v=5qF_qbaWt3Q

Ördögöd van

2017.02.05 11:01

Mindenki annyira igyekszik, hogy jó emberként tekintsenek rá. Ez velem sincs másképp, a törekvés teljes mértékben megvan, de az ember nem tudja levetkőzni saját magát, ahogyan a rossz tulajdonságait sem. Néha nem is vesszük észre, hogy a tükörből egy angyal néz vissza, miközben mások szeméből egy igazi ördög. Pradát ugyan nem viselünk, de vannak helyzetek, amikor megdöbbenve kell elkönyvelnünk a tényt, hogy valakire nem igazán jó hatással vagyunk. Vagy talán nem is akarunk jó hatással lenni rá. Lehet, hogy adott helyzetben nem érdekel bennünket, hogy milyen hatással vagyunk valakire. Van egy pont egy kapcsolatban, amikor meg kell ismerni a rossz zsarut is, mert az is mi vagyunk, a részünk. Sokáig úgy sem lehet rejtegetni, még akkor sem, ha ezzel megkísértünk másokat....

Vegyünk például egy nagyon kedves. konzervatív embert, aki az elveinek él. Mindent ésszel kell csinálni, logikai alapon. Aztán jön valaki, aki nemes egyszerűséggel megkísérti, és kibillenti minden komfortzónájából azzal, hogy önmagát adja titkok nélkül. Vajon kiszolgáltathatunk-e valakit magunknak a saját ösztöneink, gondolataink hangos kimondásával? Hát fogalmam sincs, de valami ilyesmi történik jelenleg...

Ez olyan, mintha elrontanék valakit. Alapvetően ellenkezik az elveimmel, hogy ilyet tegyek. De nem is akarok mindent én eldönteni. Én vagyok az angyal is meg az ördög is egy személyben. Szegényt szerintem teljesen kiborítom ezzel, ahogy magamat is. Nem is beszélve ugye arról, hogy közben keresem a hősömet is, ami egészen jól ment tegnapig, amíg nem találkoztunk. 

Ha meg már a nagy találkozásoknál tartunk, szóba került az alapítványi bál is, amire elhívtam magammal. Ezt a titkot őrizgettem eddig magamban, mert nem adok nagy hitelt annak, hogy működni fog a dolog. Bár nagyon vicces volt, hogy szerinte leéget engem, és emiatt izgul. Mondtam neki, hogy mondhat nemet is, nincs kiborulás, ha nem akar jönni, nem kell. De igazából miattam aggódik...Ezt meg már végleg nem is tudom hova tenni. Barátok vagyunk, ha jön, örülünk, ha nem, akkor meg így jártunk. 

Azért valószínűleg ördögi munkálkodásom nagyban fejlődött a kis háttérinfo által, amit két hete kaptam. Most is kaptam egy fülest a jövőhéttel kapcsolatban. Próbálom elengedni a dolgot, mert én aztán végképp nem akadhatok ki ezen, de mégis. Pedig tudom, hogy nincs jelentőssége, de zavar. Van, amit a nők csak egymás közt tudnak megoldani, ilyen a dominancia harc is. Nem izgulok, csak nem szeretném, ha váratlan meglepetés érne. Bár ugye akkor sem lehetne egyetlen szavam sem. 

A legördögibb az egészben, hogy ez engem ennyire foglalkoztat. Még mindig, vagy már megint. Próbálom ezt jól csinálni, de mehetne jobban is. A bocsánatkérés már nagyon szuperül megy. Ha azt veszem, ő sincs rám jó hatással. Talán egymás ördögei vagyunk valahogyan, és csak tapogatózunk a sötétben, miközben egymás elöl álljuk el a fényt...

www.youtube.com/watch?v=n9mTcPKlwrM

Múltbéli séta

2017.01.29 11:03

Mindenki tudja már, hogy várok egy hősre. Egy olyan emberre, aki majd fényt hoz a sötétségbe, és méltó lesz arra, hogy felnézzek rá. De mi van azokkal, akik a sötétségből jönnek vissza, és úgy gondolják, hogy pillanatnyi hősök lehetnének a napjaimban megkopott fényükkel? Mi van mostanában a fiúkkal, hogy egyik a másik után kerül elő a temetetlen múltból különböző módokon? Miért olyan magabiztos mindegyik velem szemben? Mivel a napokban elég sokszor kellett nemet mondanom a sötétség lovagjainak, előszeretettel bélyegeztek szánalmasnak. Hiszen attól, hogy nemet mondok, attól nem nemesebb, csak szánalmasabb leszek. Nos hát ilyen szép szavakat kaptam, de tudjátok mit? Ez tesz igazán nemessé, és őket szánalmassá. El kell mondanom egy titkot, ez nem a jó út, ha valaki hozzám szeretne közelebb kerülni...

Nem is értem hogy lehet, hogy a múltam nem kívánt darabkái újra előtűnnek. Nem olyan könnyű eltűntetni őket, mert ez olyan, mintha a port mindig visszafújná a szél a házad elé. Poros házba meg ki akarna bemenni? Ez valami isteni színjáték lehet körülöttem. Eddig észre se vett senki, ha eltűntem volna, akkor egy fiú sem hiányolt volna. Most pedig valami megváltozott. Egy hét alatt ketten is feldobták, hogy találkozhatnánk. Az egyiküket értem, kétségbe van esve, de a másik gyakorlatilag üzleti elemként kezelne engem. Na ez az amit nem hagyok senkinek sem. 

Mindig azt gondoltam, hogy csak Mókinak van annyira erős tartása az ilyen fiú dolgokban, ő mindig keményen tartotta magát az elveihez. Én pedig mindig csak sodródtam az árral, és sokszor csak úgy mentem a saját fejem után, akkor is, ha tudtam, hogy nem célravezető. De most először azt éreztem, hogy ezek a múltbeli árnyak csak elvarratlan szálak, és igenis nemet kell mondani. Még akkor is, ha "win-win" kapcsolat lenne. 

Egyébként ha már múlt és hősök, meg kell mondjam, hogy nem mindenki egy sötét lovag. Van olyan hős is, aki egy Superman, póló nélkül is,, és mindig pont jókor kerül elő, és szól rám, hogy ne legyek ennyire nyuszi és földhözragadt. Talán ezeket a sötét árnyakat az ő szavai nélkül nem tudtam volna ilyen méltósággal kezelni. De mostmár legalább ő átlátja nagyojából az egész történetet, amit ide leírok, hogy mit miért teszek vagy nem teszek. 

Akit meg én hőssé avanzsáltam a fejemben, ő is a múltam egy darabja. Pénteken volt egy pillanat, amikor totálisan megértettem Mókit, azzal kapcsolatban, amit mostanában nekem mond. Hogy van az, amit nem lehet leküzdeni. Nem akarok erről beszélni, mert nem is tudok. De jött az a pont, amikor ki kellett húzni a fejem a hátsó felemből, és fel kellett mérnem, hogy van baj, nem kicsi. Így tipródom egyelőre, hogyan legyek erősebb, és rakjak ide is egy téglát. Mehetne jobban is...jövőhéten megint találkozunk elvileg. De erős vár a mi Istenünk...legalábbis rengeteg templomra ez van írva, így majd nagyon fogok igyekezni. Az eglszben az a vicces, hogy mivel volt, ami volt, nem is koptatom a nevét, egyből tűzoltásba kezdtem szó szerint.

Akár mehetnék is jövő hétvégén egy kicsit ellazulni, és messze lenni ettől az egész történettől, hiszen van a nyugalom szigete, és még van is ott, aki kíváncsi rám. De ugye beszéltünk, és feljött itt a hétvége. Így a nyugalom szigete elfelejtődött és inkább ezt választottam. Igen, tudom, ásétálok a piros lámpán, anélkül, hogy szétnéznék.

Most egyelőre azon vagyok, hoigy eltűntessem a baljós árnyakat, és Superman tanácsát megfogadva töröljem, amit már magam mögött hagytam. Én még mindig hiszek a hős eljövetelében, még van rá 4 hónap a szülinapomig. De addig is ne szóljatok, amíg az ördöggel táncolok...

www.youtube.com/watch?v=KDxJlW6cxRk

Run like hell

2017.01.26 19:02

Aki kicsit is ismer, az tudja, hogy van, vagy legalábbis volt nagyon sokáig egy hosszú fal körülöttem. A fal mögött sok dolog volt, ami a köz számára el volt zárva. A fal egy kis biztonságot adott nekem. Aztán egy nap elkezdtem kilökni a téglákat, és bár sokáig én magam nem törtem át ezt a falat, akkor is legalább be lehetett látni annak, aki megtalálta ezeket a réseket a pajzson. Egy újabb nap kijöttem a fal mögül, magam mögött hagytam. Nagyon büszke is voltam magamra, mert ez rengeteg időbe telt, években mérve. De az ember nem változik alapjaiban. Világ életemben a fájó dolgokat deffenzív taktikával kezeltem, és elzártam a kíváncsi tekintetek és saját magam elöl is. Én erős embernek tartom magam, nagyon hamar visszateszem a téglákat egyesével...

Nem minden szinten épül a fal. Csak mintegy elzáró jelleggel a rossz érzések miatt. Kizárom, ami negatívan hat rám. Persze ettől nem tűnik el, csak beépítem magam köré. Ezért is örülök, hogy ma szembe találkoztam ezzel a  kis Pink Floyd dallal, mert ez mégis csak a Run like hell...

Szeretem ezt a dalt, mert valamiképp értem a saját nyelvemen, amit mond: "A harc az idegeké, ahogy reped a héj, mikor az ajtót a balták épp verik szét". Hasonló a helyzet, itt bent nagyon is dolgoznak azok a balták, de ilyenkor mondja azt a dal, hogy jobb ha futsz. És én meglepő, de elég gyorsan tudok futni saját magam elöl. Így gyorsan megalkottam a falat megint, ami mögé be tudom zárni, amire nem akarok gondolni. Így maradnak a szép és csodás napok, melyeket családi körben, szeretetben tölt az ember :) A szart meg lenyomjuk a saját torkunkon. 

Viszont mivel optimisták vagyunk, és a rosszat elzártuk, így bejöttek új emberek a kis világomba. Vagyis szert tettem új ismerettségekre fiúkkal. Akik írnak, és kitöltik azokat a perceimet, amikor jöhetnének a rossz gondolatok. Azért vannak határok, szigorúan a falon kívül kell maradniuk. Egyelőre fontos, hogy amíg még a történtek emésztés alatt vannak, addig mindenki maradjon kint. Így újvilágrend lépett életbe egy régebbi ismerettséggel is. 

Ha meg már régebbi ismerettség. Talán a sors egy furcsa fintora (mily meglepő, mostanában csak furcsa fintora van), hogy előkerült a múltamból valaki, akire nem is számítottam. A célt értem, a miértet is értem, csak azt nem, hogy ezt most komolyan gondolta-e. De ő is a falon kívül marad, fel sem merülne bennem soha, hogy visszatapsoljam. 

Talán nem is jó visszatapsolni kapcsolatokat. De az újak meg...halálhörgés,siralom eddig. Ez meg valószínűleg azért ilyen kínlódás nekem, mert épül a fal. Vagyis annyira nem is kínlódok ha jobban belegondolok, csak hitetlenkedek kicsit, hogy ennyi új embert megismerek itt közbe, olyanokat, akikről nem is gondolnám, hogy ez előfordulhat. Ez még kicsit kusza. Ahogy a  Pink Floyd mondja: "Vigyázz, nehogy nagyon szem előtt legyél, mert a haverok ha akkor rátok találnak, dobozban küldenek haza anyádnak". 

Na meg ha már Run like hell....Imádom :)

www.youtube.com/watch?v=ySO-gryuO-c

Erdei séta

2017.01.24 20:57

Itt az ideje átgondolni pár dolgot. Jelen helyzetemben csak egy dolgot tehetek. A sok tanács és látószög, jóindulat és támogatás összerendezésére le kell hántanom a rétegeket, és egy kicsit kívülről nézni, ami mostanában történik. Kicsit felpörögtek a dolgok. Teljesen felborítottam mindent, amit eddig az utamnak hittem. Mintha egy nagyot kanyarodott volna az egész történet. Emberek állnak az út két szélén, akik néha felbukkanak és talán lecseszerintve is, de ott figyelnek és terelgetnek. Vannak, akik kísérnek és folyton ott vannak, ha megbotlok. Meg vannak elszáradt növények, amik között keresem a szép virágokat. Ami megijeszt, az a köd, a tudat, hogy nem tudom hová is tartok. Viszont mindezzel együtt mégis nyugodt vagyok, aggasztóan nyugodt...

Ha egy kicsit jobban megnézem a dolgokat, mióta újra találkoztunk egy mérföldkőnél egy erdei remetével, azóta azt érzem, hogy élek. Pontosan kirántott onnan, ahol nem voltam jó helyen. Mivel körülöttem mindig mindenki eltűnik egy ponton az erdőbe, és gyakorta egyedül maradok, fel sem merült, hogy ennyire bízni tudok még emberekben.Tudtam, hogy akármerre megyek, ott van a háttérben, és vigyázni fog rám, mert szeret engem. A maga módján nagyon szeret, ebben teljesen biztos vagyok. Ott volt, amikor féltem, ott volt, amikor szomorú voltam, és rengeteg szép napot és sok mosolyt köszönhetek neki. Ma gondolkoztam ezen, bennem csak jó érzés és nagyon mély szeretet van felé.Örülök, hogy van, és támogatni fogom abban, amit szeretne elérni, mert neki is van kiútja az erdőből :) A legnagyobb tisztelettel ott fogok állni mellette, ha szüksége lesz rá. De ő nagyon erős.

A köd felé sétálgatva megtorpanok, de nem  félek, inkább teljesen meg vagyok nyugodva. Ezt tegnap részleteztem két erdőjárónak is. Dönteni kellett, hogy melyik erdei csapást választom, és én magamat választottam. Igazán ez egy nagy döntés volt. Nem hirtelen hoztam meg, de felszabadított, hogy megtettem. Sokszor eszembe jut mi lesz majd ezután, de nem izgulok. Egy erdőben rengeteg érdekes dolog van, és ha nyitott szemmel járok egyszer csak rábukkanok a helyre, ahol most kicsit lennem kell.

Az erdő azért nem mindig csodás. Este, amikor lemegy a Nap, és beköszönt az éjszaka, akkor elég félelmetes tud lenni időnként. Az erdő rémei jönnek a békésen alvókhoz és rájuk hozzák a frászt. Nem is szeretek egyedül lenni benne. Mert igaz sokan nem hisznek ebben, de az erdőben járnak szellemek, amik el akarnak mondani valamit. Ez a szituáció megbénít és megijeszt. Pedig nem bántanak. 

Az erdő pedig nyugodt, váltja a színeit. Néha meglepően színpompás, máskor kivirul és mindent virágba borít maga körül. Néha szürke és sötét, a benne lévő utak homályosak és kietlenek. De legtöbbször van benne élet, és talán ez a legfontosabb :)

www.youtube.com/watch?v=s0B27CH4vow

 

 

Száguldás a semmibe

2017.01.23 18:11

Van, amikor egyszerűen nem jön be a számításunk. Beleállunk egy elhatározásba, egy döntésbe, de valahogy nem jól jövünk ki belőle. Talán, mert túlságosan akarjuk? Vagy mert egy pillanatra van annyi önbizalmunk, hogy hiszünk önmagunkban, csak az univerzum ezt nem nézi jó szemmel? Ez velem is megesett, pontosan pénteken. Olyannyira biztos voltam magamban, hogy eszembe se jutott, hogy ember tervez...De én sosem voltam szerencsés, csak a kártyában. Így miután összetört minden kis reménységem egy pillanat alatt a jövőmmel kapcsolatban, elkezdtem egy száguldást,amelyben nem igazán érdekel semmi már. Hogy ez megoldás-e jelen helyzetemben? Nyilván nem, én is tudom, hogy fejjel megyek a falnak. Csak már egyáltalán nem izgat...

Felépült egy új jövőkép a fejemben. Idealista, tiniket meghazudtoló áhítattal néztem egy emberre, aki nem ugyanígy néz rám. Ma többen megkérdezték, hogy milyen volt a nagy találkozás. Megmondjam? Mint egy orosz rulett, amiben vesztettem. Szánalmas egy lénynek érzem magam, amiért nem voltam elővigyázatosabb, és hagytam ezt a dolgot eddig fajulni. Én, aki háromszor meggondolja mennyire adja ki magát.  A vicc az, hogy a hős nem is tehet róla. Ő még mindig hős, csak én voltam megint a félresikerült. 

Na de minden nehézséget lenyelve nagyon tartottam magam. Egészen szombat délig, amikor is kitört belőlem az a csalódottság könnyek formájában, és még rosszabbul éreztem magam. Egyszerűen ezt nem akartam, rágondolni se akarok arra, hogy megint egy elbaltázott kapcsolatépítési próbálkozásom tört kicsi darabokra. Nagyon rég engedtem ennyire közel valakit magamhoz, és engedtem, hogy értse is, ami vagyok. Túl magabiztos voltam...a semmire.

Aztán beültem a kocsiba, és meghallottam ezt a jó kis Cardigans számot. Elég dühös lettem magamra, hogy eddig süllyedtem, hogy sírva fakadtam. Így némi vezetés után a harag uralkodott el rajtam. Haragból vezettem, és haragból elindultam arra, amerre nem vezet út.

Alapvetően ez egy szánalmas kísérlet volt a figyelmem elterelésére, csak aztán beleakadtam valakibe. Legalább tényleg elterelődtek kicsit a gondolataim. A vicc, hogy olyan emberrel akadtam össze, aki alapvetően szóba sem állna egy magamfajta csajjal, de mivel mindketten ikrek csillagjegyűek vagyunk, néhány dologban egy húron pendülünk. Nem adok nagy hitelt, de ha csak még pár napig itt van velem, az is jó nekem. Ma pedig kaptam egy olyan megerősítést a messzi távolból, hogy képes leszek kikapcsolni egy kicsit. 

Tudom én, hogy nem ezt kellene tennem. De elengedtem ezt a történetet. Eddig mindig óvatoskodtam, odafigyeltem arra hogyan viselkedek. Az óra pedig ketyeg, nemsokára itt van a szülinapom. Jelenleg úgy gondolom, hogy a nulla alatt van az esélyeim száma. De beültem abba a kocsiba, és csak nyomom azt a gázt, amennyire csak lehet. Most ész nélkül. Végül is eddig a taktikám annyit ért, mint egy marék molylepke. Csak nem akarok gondolkodni többet ezen. 

Adhatnátok egy nagy követ nekem...Akkor is, ha a végén visszaüt....

www.youtube.com/watch?v=u9WgtlgGAgs

Audrey

2017.01.19 20:19

Minden embernek van egy példaképe. Valaki, aki inspirálja, akire hasonlítani szeretne. Számomra Audrey Hepburn az. Nekem ő az eleganciát és a nőiességet jelenti. Minden, ami én nem vagyok, de szeretnék. Mindig azt hittem, hogy a szép alakja, vagy a nagy szemei azok, amik miatt gyönyörűnek látom őt, de nem. Arra kellett rájönnöm, hogy azért olyan érdekes számomra, mert a szemei nagyon beszédesek. Látszik, hogy van benne élet. Ezt nagyon sokszor én nem éreztem magamban. Főleg a fiúkkal szemben. Azt mondják erős egyéniség vagyok, célokkal, amiket előbb vagy utóbb el is érek, de nőként az önbizalmam nagyjából pontosan olyan mélyen van, mint a Marianna-árok. Emelje fel az a nő a kezét, aki hasonlóan érez...Csak őszintén. Hogy mikor éreztem magam csak önmagamtól Audreynak? Nem is tudom már megmondani. De arra jöttem rá, hogyha belenézek a tükörbe, igenis azért nem a nulláról kéne indulni magammal szemben, főleg nem most...

Ugyanis történt valami. Valami, ami felülírja a kis beletörődésemet abba, hogy alkalmatlan vagyok normális emberi kapcsolatokra. Vagy talán azt is mondhatnám, hogy jött valaki. Valaki, aki érdekes, és nem közömbös számomra. Persze, rég tudjuk mindannyian, hogy nekem fontos. De tegnap Mókival elbeszélgettem erről...

Azt mondta ő már rég látta a jeleket. Persze, én is láttam. Csak ez olyan valószerűtlen. Az ember elképzel egy életet valakivel, aki hatást gyakorol rá. Aztán az a valaki ilyen-olyan okokból kizárja magát a jövőképből, mert mondjuk mással alapít inkább családot. Aztán amikor túl vagyunk a felocsudáson, akkor elengedjük az egészet. Ott volt, őt akartam, vele képzeltem, és esélytelenné válik. Esélytelenek nyugalmával hátradőlve jegelem a "majd egyszer" kérdést. 

Majd hirtelen harminchoz közelítek, és nem nevezném kapuzárási pániknak, de azért mégse vénlányként képzeltem hátralévő napjaim. Szóval felébredtem az "úgyismindegy"-ből, és lássatok csodát! Nem is akármire ébredtem. Van valaki, aki csak úgy csendesen beúszott a az "egyedülhalokmeg" napfényes égen, és elkezdtem érezni iránta valamit. Rengeteget gondolok rá, és megvallom nem nagyon értem, hogy ez hogyan történhetett. Én mindig vigyáztam arra, hogy amit el akarok rejteni mások elöl, az rejtve is maradjon, ahogy és ameddig én így gondolom. Neki pedig csak úgy kijöttek a szavak. Olyan gondolatok, amik eddig csak az én fejemben keltek életre. Ez ijesztő.

Ami pedig még jobban megrémít az az, hogy amit érzek, az már túl van a félelem fázison. Jobban érzem, mint amennyire félek. Vannak dolgok, amik előtérbe kerültek számomra emiatt, és nem tudom, hogy ez normális-e. Meg mi az a fura érzés, amikor beszélek vele vagy ha meglátom?Jó tudom, de Ti ne mondjátok ki légyszi. 

Az égieket sem értem. Eddig teljesen kiábrándító dolgokkal bombáztak fiúk terén, de tényleg. Teljesen meggyőztek, hogy ez nem nekem való, és remeteként előrébb jutok, mint egy rosszal. Ezt továbbra is tartom. De akkor ez hogy lehet? Mellesleg, ha kívánhatnék, kívánnám, hogy ez most jó legyen. Persze ilyenkor van az, hogy azt érzem, hogy hopp, aztán meg jön a kopp. 

Ha arra gondolok, hogy Audrey mennyire szép és természetes, azt szeretném, ha én is ilyen lehetnék egy kicsit. Tudom, elfogult barátaim, én is szép vagyok...éjjel, hátulról, 200 méterről. A gúnyos önostorozást félre téve, egészen vicces, hogy ez a valaki úgy tűnik tényleg szépnek tart. Rossz a szeme, de igazán, szemüveget is kell hordjon. 

Azért azt meg kell kérdeznem egy kis angyaltól vagy akárki mástól, hogy jól ítélem-e meg azt, hogy azért lát szépnek, vagy úgy lát szépnek, hogy szinte ismeri a kerek egész történetet? Tehát engem megfejtett? 

Ha most Audrey lehetnék, azt tanácsolnám magamnak, hogy csak legyek önmagam, annál igazibbat úgysem tudok adni senkinek. Hogy ez jó tanács-e, nem tudom. Hétvégén kiderül, megírom mi lett a történet vége...

www.youtube.com/watch?v=DHgvzDvi7o4

 

Hello-Goodbye

2017.01.17 18:04

Sajnos sok dolog elromlik életünk során. Elrontott dolgozatok,, szavak, élethelyzetek. Néha csak rosszkor rosszul választunk. Mi magunk idézzük elő a romlást. A dolgokat sokkal könnyebb kidobni, és újra cserélni, mint megjavítani. Ez jelen helyzetben nem csak az emberi kapcsolatokra igaz (de gáz, hogy ez a trend), hanem a modern technológia csodáira is. Én a megjavítás híve vagyok, de be kell látni egyszer, hogy semmi sem tart örökké, így a kapcsolatom se tartott a végtelenségig a régi laptopommal. Mint öntudatos felnőtt nő, gondoltam megoldom egyedül, és vettem egy új gépet...De mint utóbb kiderült nem csak én hittem azt magamról, hogy nem vagyok elég okos egy megbízható gép vásárlásához, hanem valóban csak egy sötét felhő vagyok a Microsoft egén...

Talán a névtelen gép szerencsétleséggel jár. Az első gépem, amit nem kereszteltem el. Így hamar el is romlott, egy hónap használat után. Aztán javítás alatt állt egy további hónapot. Most szintén egy hónapja  élvezzük egymás társaságát, és egy apró hiba megint felütötte fejét, ami elég nagy bosszúságot okozott. 

Na ez egy tipikusan olyan pillanat, amikor olyan jó lenne, ha ott lenne egy hős, és elmondaná hogyan kell elektronikai cikkeket vásárolni. Úgy éreztem magam, mint Dorothy az Ózban. Akármit mondtak csak tátott szájjal bámultam, meg próbáltam úgy tenni, mintha érteném miről beszélgetünk...Jó igen, a régit jobban szerettem. 

 Egy kedves hősnő felajánlotta, hogy lízingel egy hőst, aki megjavítja a gépem hétvégén, így rövid időre el kell válnom a megnyugtató billentyűzetemtől. Jelen helyzetemben a válás nem olyan könnyű, mert szerintem lenne miről írnom a hétvégén. Kicsit izgulok egy találkozás miatt. 

Mostanában olyan nagyon sokat kell választanom régi és új dolgok közül. Van, ahol egyértelmű a válasz, de a legtöbbször hosszas agyalás előzi meg a döntéseket. De egyszer mindent el kell dönteni, nem lóghat a levegőben. Egy kedves ismerősöm azt mondta, hogy egy döntésen sokat agyalni, az energiát vesz el tőlem, leköti azt, amit másra is fordíthatnék, és ebben nagyon igaza volt. A gépen nem is gondolkoztam sokáig. Tudtam, hogy az új lesz a nyerő, aztán meg mennyi baj van vele. Ismerkedési fázisban vagyunk egymással, de ha a Microsoft logo ölni tudna, akkor már halott lennék szerintem.

Nem tudom ki hogy van vele, de én ragaszkodom a régi dolgokhoz, nehezen változtatok általában. Csak akkor lépek ténylegesen, amikor eljön egy utolsó utáni csepp, amit már nem tudok megbeszélni senkivel, magammal sem. A problémákat oldjuk meg, hisz minden problémának van legalább egy  megoldása. De be kell látnom, hogy a gépek elavulnak, már nem azt adják egy idő után, amit szeretnénk. Talán az emberi érzések is elavulttá válhatnak? Egy kapcsolat is annyira el tud idegenedni, hogy csak az egyik  fél akarja életben tartani? 

Mindig mindenben dönteni kell, és a döntés felelősséggel és következménnyel jár. A kimondott szavak, a ködbe veszett vallomások, a régihez való ragaszkodás, a nyitás egy új dolog felé. Higgyétek el nem olyan könnyű. Nagyon nehéz jól dönteni, mert abban a pillanatban nem tudhatjuk, amikor meghozzuk, csak utána derül ki, hogy mi vagyunk a felhő vagy mi vagyunk a napfény...akár a Microsoft egén. 

Hello Bill Gates, goodbye!

www.youtube.com/watch?v=uDxDW9jEjHg&list=PLa6Uy9FmBR9FI4IHtO5kcN3TcHKQTXpT4&index=14

Ui: Ez nem az új gépemről szólt ;) 

 

1 | 2 | 3 | 4 | 5 >>

Blog

Halj meg máskor!

2017.02.19 14:12
Sokat gyötrődtem mostanában magamban az elmúlt időszakban. Minden olyan zavarossá vált, dönteni kellett. Rengeteg rossz gondolatom volt (és még van is) azzal kapcsolatban, hogy nem vagyok elég bizonyos dolgokhoz. Az utóbbi két hét különösen kemény volt több szempontból. Ezért hát a szombati buli...

Dzsungel

2017.02.17 18:34
Amikor már mindent életre keltettél magad körül, akkor az a sok kis szál önálló életre kel, és egyszerűen elkezd körbenőni téged. A rengeteg növény, amit magad neveltél önálló életre kell, és eltakarja az utat előtted. Az átláthatatlan sűrűségű növényzet pedig nem engedi látni és láttatni az igazán...

Ha eljön a vég kezdete

2017.02.11 10:23
Van az a pont, amikor egymás után történnek olyan dolgok, amelyek a vég felé vezetnek. Amikor már nem bírjuk a terheket, és úgy érezzük, hogy nem az öngyújtó, hanem az eldobott cigicsikk vagyunk. Nem olyan könnyű talpon maradni, és emelt fővel lépni akár egyet is. De az ember mindig csak magára...

Ördögöd van

2017.02.05 11:01
Mindenki annyira igyekszik, hogy jó emberként tekintsenek rá. Ez velem sincs másképp, a törekvés teljes mértékben megvan, de az ember nem tudja levetkőzni saját magát, ahogyan a rossz tulajdonságait sem. Néha nem is vesszük észre, hogy a tükörből egy angyal néz vissza, miközben mások szeméből egy...

Múltbéli séta

2017.01.29 11:03
Mindenki tudja már, hogy várok egy hősre. Egy olyan emberre, aki majd fényt hoz a sötétségbe, és méltó lesz arra, hogy felnézzek rá. De mi van azokkal, akik a sötétségből jönnek vissza, és úgy gondolják, hogy pillanatnyi hősök lehetnének a napjaimban megkopott fényükkel? Mi van mostanában a...

Run like hell

2017.01.26 19:02
Aki kicsit is ismer, az tudja, hogy van, vagy legalábbis volt nagyon sokáig egy hosszú fal körülöttem. A fal mögött sok dolog volt, ami a köz számára el volt zárva. A fal egy kis biztonságot adott nekem. Aztán egy nap elkezdtem kilökni a téglákat, és bár sokáig én magam nem törtem át ezt a falat,...

Erdei séta

2017.01.24 20:57
Itt az ideje átgondolni pár dolgot. Jelen helyzetemben csak egy dolgot tehetek. A sok tanács és látószög, jóindulat és támogatás összerendezésére le kell hántanom a rétegeket, és egy kicsit kívülről nézni, ami mostanában történik. Kicsit felpörögtek a dolgok. Teljesen felborítottam mindent, amit...

Száguldás a semmibe

2017.01.23 18:11
Van, amikor egyszerűen nem jön be a számításunk. Beleállunk egy elhatározásba, egy döntésbe, de valahogy nem jól jövünk ki belőle. Talán, mert túlságosan akarjuk? Vagy mert egy pillanatra van annyi önbizalmunk, hogy hiszünk önmagunkban, csak az univerzum ezt nem nézi jó szemmel? Ez velem is...

Audrey

2017.01.19 20:19
Minden embernek van egy példaképe. Valaki, aki inspirálja, akire hasonlítani szeretne. Számomra Audrey Hepburn az. Nekem ő az eleganciát és a nőiességet jelenti. Minden, ami én nem vagyok, de szeretnék. Mindig azt hittem, hogy a szép alakja, vagy a nagy szemei azok, amik miatt gyönyörűnek látom őt,...

Hello-Goodbye

2017.01.17 18:04
Sajnos sok dolog elromlik életünk során. Elrontott dolgozatok,, szavak, élethelyzetek. Néha csak rosszkor rosszul választunk. Mi magunk idézzük elő a romlást. A dolgokat sokkal könnyebb kidobni, és újra cserélni, mint megjavítani. Ez jelen helyzetben nem csak az emberi kapcsolatokra igaz (de gáz,...
1 | 2 | 3 | 4 | 5 >>