Velencén nyaraltunk Móki és én,
Röhögtünk sokat, igazi tény.
Megjártuk a strandokat, sok mindent láttunk,
Fizetős WC, etnikum, de még ezt sem bántuk.
A tóban már közel kerültünk egymáshoz,
A szálláson is osztoztunk csupán csak egy ágyon :D
Hosszas séták után nem voltam épp baba,
De Mókinak nem ártott, hisz Ő a Krav Maga.
Kínunkban beúsztunk a fizetős strandra,
Szerencsére ezért nem mentünk kis padra.
Imádtam az egészet, a társaság jó volt,
Jövőre is itt leszünk a tóparton újból.
Ma a Mókival közös nyaralásunkról fogok kisebb ismertetőt szolgáltatni, és persze itt olvashatjátok költséghatékony tippjeinket is :) Mivel a gazdagság távol áll tőlünk, így kénytelen voltunk valamit valamiért alapon gondolkodni.
Indulásunkkor már nagyon közvetlen kapcsolatba kerültünk idegenekkel, mert teli volt a vonat. Kaptunk magunk mellé egy idősebb házaspárt, akik szinte már hozzánk izzadtak Móki életének leghosszabb 48 perce alatt.
Első napon, amikor megérkeztünk, tudtuk, hogy a szállásunk 1 km-re van a szabad strandtól (spúrok vagyunk, nem fizetünk a strandért). Ezért egyből a strand felé vettük utunkat a 40 fokban. Sajnos azzal kellett szembesülnünk, hogy a strand egy része le volt zárva átépítési munkák miatt, tehát kis séta múlva (200-300 méter) nagy tábla fogadott....Móki persze nem látta rendesen és mintegy heuréka jelleggel kiáltott fel: Nézd Husi: SZABADSTRAND 150 m. De az oszlop eltakarta az utolsó nullát, SZABADSTRAND 1500 m... Na de nem baj, lesétáltuk a megváltás reményében.
A szabadstrandon meglepő látvány fogadott. Betonból készült két kis „spa” a gyerekeknek térdvízzel, mellette lépcső a tóba...Füvet csak nyomokban véltünk felfedezni( mint a túró rudi, nyomokban mogyorót tartalmazhat).De a legmegrázóbb élményem, hogy 150 forint volt egy pisi. Igaz még nem kellett, de Móki hősiesen elment átöltözni fürdőruhára 150 forintért, amikor is elpattant egy húr, és díjat érdemlő ügyességgel én a parton öltöztem át. A víz isteni volt, isteni mélységeket öltött, így a legalsó lépcsőfok után már a semmibe léptünk. /Tipp: még a lépcsőn tessék bemosakodni:P /
Miután sikerrel vettük ezt az akadályt Móki szabadalmazta, hogy ússzuk át a beton „spa”-t, amiből persze szögek és csavarok álltak ki, így ha elfáradt csak abba tudott megkapaszkodni. A kijutó, menekülést jelentő lépcsőnél azonban kisebb csoportosulás álldigált, ezért én kitaláltam, hogy álljunk addig fel a kövekre. Persze Mókit lesodorta valami áramlat, így a karjaim közt kötött ki, eztán a csoportosulás szemében felfedeztük a közös nevezőt: „Ezek tuti nagyon együtt vannak!” Úgy hittük ez az első nap csúcsa, és megfejelhetetlen az élmény, de tévedtünk. Hiszen a strandon megmutatkozott az a bizonyos kisebbségi tábor, ahol a kamaszok majdnem kilőttek minket pezsgős dugóval, és amerre néztünk csak a már tavaly is ilyen szép barna színnek örvendő etnikum vett körül.
Kínunkban mártóztunk egy utolsót, Móki már célirányosan egy kőre ült le a vízben. Ám azt láttuk, amit addig nem: tőlünk 3 méterre egy szerelmespár együtt volt, nagyon együtt...A dolog fényét külön emelte, hogy a leányka folyton ránk bámult, én így el is mentem úszni /mintha mi volnánk rossz helyen/.
Napi tanulság: Holnap új strandot kell keresnünk. Ezzel a megfontolással útra is keltünk szerény szállásunk felé, amikor is én éhes lettem /Spúrok vagyunk, nem veszünk enni/, így a szembe jövő barack és meggy fákat egy kicsit lecsupaszítottam. De jól laktam :) Minden fáról csak egyet szedtem, nem szüreteltem :D
A szállás meglett laza 5 km múlva, de mivel kitaláltuk, hogy Mókika táskája belefér a kis Royce-omba, így belegyömöszöltük, tehát csak húztuk az úton magunk után.
A jól megérdemelt kétágyas szoba :) Na hát ez egy ágy volt két személyre. Le sem tagadhatjuk innentől, hogy nászútra mentünk. Nem volt szappan, nem volt két ágy, nem volt szúnyogháló, de ingyen volt a pisi, és ez akkor felbecsülhetetlen értékkel bírt. Szállásadónk nem tartott sokra, hiszen nem nézte ki belőlünk, hogy a konyhában megtaláljuk a tányért és poharat, valamint be tudjuk egyedül kapcsolni a tv-t, így nehezen vált meg tőlünk.
De hisz csak délután van, gondoltuk, hát sétáljunk el a boltig! Esti kaja és innivaló, csak 1 km-re a háztól. Nekivágtunk, majd jött az ötlet, hogy sétáljunk le a Velencefürdői strandra, még 2 km. Móki bizonytalan volt, hogy ott nincs is strand, de én tudtam, hogy meglesz az valahol. Egy óra cipelés, köves út után megtaláltuk :) Addig rengeteg békát láttunk, betértünk véletlen a horgászövezetbe (ahol nem fogadtak kitörő örömmel), jha és persze megkóstolt pár szúnyog is.
Hazaérve csak egy dolog lebegett szemünk előtt: forró zuhany. Sajnos a zuhanyfülke nem volt együttműködő, így az első próba alkalmával a kabinajtó a kezembe maradt. Később a másik is. Tudom, mint a Lúzer SC.
Hát eljött ama második nap, ahol egy órás séta végén kikötöttünk a 2. számú szabadstrandon. Árnyék, napfény, és reggelizhetnénk így 9 óra tájban. De hopp, a kajálda csak 12-kor nyitott ki. Ez Mókinak egy fájó pontja volt, míg nekem az, hogy megint 150 FT-ért pisilhettünk. Kicsit később figyelmesek lettünk a mellettünk elterülő hibátlan zöld gyepszőnyegre, napágyakra, öltözőfülkére és el sem akartuk hinni, hogy valójában egy kerítés állja útunkat. Mivel még a tó közepén is majdnem leért a lábunk és éhesek voltunk, beúsztunk a fizetős strandra :D Ott sokkal finomabbat ettünk, ugyanannyi pénzért. Az italfelelős Móki volt, a szálláson készített volna teát, de nem talált edényt és tüzet. Később ráeszmélt, hogy van edény és rezsó is :D Na de megoldottuk az innivaló kérdését is.
Egy alkalommal, amikor Móki inkább olvasott az jutott eszembe, ha már elúsztam a fizetős strandig, akkor talán nagyban is gondolkozhatnék, és elúszhatnék a fizetős utáni másik strandra (ami szintén fizetős volt). Meg is tettem, és ingyen volt a pisi :D Már megérte az 500 méteres táv.
Következőleg, amikor Móki csak a kövekig jött és a parton leült én bementem úszni. Feltűnt, hogy a tavi fürdőzőket sávokra lehet osztani: 1. sáv- gyerekesek, családok, 2. sáv- szerelmespárok, fiúk strandlabdával, 3. sáv- idősek, nyugdíjasok....aztán hirtelen én már egy 4. sávban úsztam....azok akik a halakkal úsznak :S De ott nem volt senki, zavartalanul lehetett pancsolni.
Este a szálláson külön programnak számított a szúnyogvadászat. Volt szúnyogriasztónk testre, le is fújtuk magunkat, de Móki feltette már előző este a kérdést: „Te is hallod a hangot?”. Ezúttal én kijelentettem: Hallom a hangot! Az ablakokat becsuktuk és vadászni kezdtünk, de nem jártunk sikerrel. Majd a sötétben beszélgettünk, amikor Móki Tomb Raideres Lara Croft lendülettel fújta a riasztót a hang irányába. Én nem hallottam többet a hangokat.
Az utolsó nap nyugalmasan telt, reggeli ébredés, pakolás, indulás. Elválnunk a szállásadónktól nem volt könnyű. Hisz el kellett mondanunk mennyire jó volt a nászutas lakosztály ( és még a szomszéddal közös teraszt nem is említettem), és még csacsogtunk keveset. Egyszer legalább legyen szerencsénk alapon elmentünk palacsintázni, gofrizni, mert találtunk olyan helyet, ahol ezt már délelőtt 10kor megtehettük. Aztán a romló időre való tekintettel hazavonatoztunk /ellovagoltunk a fénybe a messzi Kelenföldre/.
Tanulságok: A velencei szabadstrand idényben gettó. A pisilésért nem fizetünk. Velencefürdő jó hely. A rév ház nem jó szállás (hallottuk, amikor a szembeszomszéd pisil-ingyen :D ). De a lényeg, hogy együtt voltunk- és nem úgy! Jó kis nyaralás volt, eddig a legjobb idén. És az emlék? A delfin alakú fehér tetkófolt a karomon, ami nem barnult le :P Jövőre újratámad a lúzer kommandó, védekezz Velencei-tó!
Más téma: A Tomis dolgokról még mindig nem tudok beszélni, ülepszik. De ígérem egyszer kap ez a téma egy egész bejegyzést, amikor már nem leszek dühös és nem fog fájni. Addig is feltesszük a poros polcra.