A kép teljesen azonos azzal a kétségbeeséssel, amit sok karácsony óta éreztem. Tudom kicsit ijesztő volt a múltkori bejegyzésem, de nagy mélyponton voltam. Még nem vagyok jól, de találtam eszközöket általatok, hogy jobban legyek. Szóval ezért jó, amikor írtok nekem :) Van ez a karácsony-para. Tudjátok annyira nem élvezetes pár éve a dolog, de idén megvilágosodtam, és látok perspektívákat az ünnepben...
Szóval nagyon nem vártam az egészet. Megint egy szenteste, amikor a túlélésre játszunk. De nem így lett. Mókinak szoktam mondani, amikor kérdezi ilyenkor, hogy hogy bírom..."Megvettem a pezsgőt és a rövidet! ". Na azért nincs ázás, csak kell ilyenkor egy kis ilyen is. Elmondom, hogy alakult a szokásos katasztrófális este egy olyan dologgá, amit egészen várok.
Először is sztrájkba léptem. Ez volt az első lépés. Sztrájkoltam, hogy csak azok lehetnek itt, akik a családom. Képzeljétek idén végre megint lesz egy olyan Szenteste, amikor csak mi vagyunk, mint régen. Mióta Kati- Jóska felesége meghalt, azóta nem is volt ilyen karácsony. Kiskoromban mindig öten voltunk: Anya, Apa, Jóska, Kati és én. Ebből ketten már nem lehetnek velünk, de szerencsére más sem lesz velünk. Szóval nekem ez olyan igazi családi karácsony, amitől eléggé boldog vagyok most. Anyát megkértem, hogy Apa kedvenc sütijét süsse meg, így azt gondolom ő is velünk lesz :) Jó, persze, mindig velem van ezt is tudom, csak ezt most az ő tiszteletére kértem.
Még pár hete felhívott Miki. Ő a legjobb fiúbarátom már kb iskolás korom óta. Persze, Mókikám a leghosszabb párkapcsolatom, de Mikit is rég ismerem. Megbeszéltük, hogy 25-től 28-ig együtt leszünk Gyulán. Egész évben nem is láttam szinte, talán csak egyszer. Nagyon hiányzik nekem, és örülök, hogy beszélgethetünk egy nagyot. De ami még ezt a tényt is űbereli az az, természetesen, hogy a kicsikkel lehetek. Anna és Sárika :) Nagyon várom, hogy ott lehessek, és várom Petrát és Petit is, és Kyliet is.
Miki felhívta a figyelmem, hogy a Szőke is helyben lesz. Ez nem jelenti, hogy találkoznunk kellene, nem is fogunk szerintem. Főleg nem hármasban. Tudom, hogy kibékültek már a fiúk meg minden, de nagyon fura lenne hárman együtt lógni. A Szöszi ezt egyszer még kezdeményezte, amikor még ő volt az alfahím nekem. De akkor sem voltunk Mikivel partnerek ebben. Ami volt, az volt-de tényleg ne koptassuk a nevét :) Móki ne nevess :P
Ami viszont egy karácsonyi csoda, az Vass Tomi. Nem szeretném konkrétan leírni, hogy milyen beszélgetés zajlott köztünk, de meglepő volt kicsit. Emellett, hálás vagyok neki, mert adott végre egy önigazolást számomra. Ő egy nagyon régi barátom, nagyon kedvelem, szerintem egy normális srác. Megmutatta a képeket, amelyeket Erdélyben készített, impozáns látványban volt része. Lehetséges, hogy összefutunk, amíg ott leszek. Mitöbb egy dologgal kapcsolatban kíváncsivá tett, így kifejezetten várom. De ember tervez, és Isten végez :)
Tartozom itt egy vallomással még...Tudjátok kicsit elzárkóztam mostanában a világ elöl, Dávid elöl is. De meglátogattam a napokban. Üzletvezető lett a Király utcai Négyeshatosban. Kb egy órán keresztül beszélgettünk, és mivel ő nagyon hasonlít mentalitásban hozzám, ellátott elég sok jó tanáccsal. Aranyos volt, azt mondta, hogyha nem mondom el mi a baj, nem tud segíteni. De szegényke annyira elfoglalt, hogy egyébként sem tudna segíteni. Viszont mondott olyan dolgokat, amiktől jobban lettem. Hívott Szilveszterre is, de ez még képlékeny. Számít rám, de nem ígértem semmit.
És van még Ő is. Hát nem tudom. Olyan kellemtlen ez a helyzet, mert tudom, hogy őt szeretném, de egyszerűen nem áll készen. Jó, tudom, csodás munkám van, és Mókit is mellém vetette a sors, és nagyon szerencsés leányzó vagyok mindenben, így ne panaszkodjak, mert nincs miért. De azért azt kívánom, hogy ha van karácsonyi csoda igazán, akkor jövőre álljunk készen mindketten a másikra :)
" Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és sikerekben gazdag Boldog Új Évet Kívánok ! Horváth Orsolya" - standard a kedvedért Móki :)