Ihletet ma egy Mókitól kapott könyvben /True Blood első rész/ olvasott mondat jelentett: "Az érintés élénkíti a fogyatékosságomat, leküzdhetetlenül meghallom annak a gondolatait, aki megérint. " Nos ezzel fején is találtuk a szöget. A gondolatolvasás témaköre üres humbuknak tűnik, de ha jobban belegondolunk, előfordult már sokszor olyan velünk, hogy ráéreztünk valamire, vagy gondoltunk valakire és az megjelent/telefonált/írt. Velem ilyesmi gyakran megesik, főleg, amikor álmodom. Itt felmerül az ismert kifejezés: "Majd megálmodom". Persze olyankor semmi nem történik, de tény, hogy beszédesek az álmaink...
Álmok. "Álmodjuk az életet vagy éljük az álmot?" - tette fel a kérdést Tomi jópár hónappal ezelőtt. Én mindkettőt egyszerre teszem, ha úgy vesszük. Álmodok a valóságról, múltbéli vagy jelen helyzetben foglalkoztató dolgokról, de megesik, hogy csak később döbbenek rá: "jéééé, ezt álmodtam a múltkor". Hogy élem-e az álmot? Igen, jobban is mint kellene. Eléggé gazdag képzelettel vagyok megáldva. Szinte minden álmomra emlékszem, minden reggel, amikor felébredek, tudom miről álmodtam.
Olykor Ha alszik az értelem, előjönnek a szörnyek. Ez egy Goya rézkarc címe és kiválóan ide illik. Rossz álom. Menekülsz valami vagy valaki elől, harcolsz, küzdesz. Én legutóbb krokodilokkal küzdöttem, ami nem tudom, honnan pattant ki az agyamból, pedig Steve Irwin nem a példaképem. Aztán vannak az igazi szörnyek, akik velünk élnek minden nap. Mindenkinek lakik mumus az ágya alatt. A mumus beférkőzik a tudatalattimba aztán letarolja a mezőt. Ez a mumus a félelem. Az én szörnyem a veszteség, félelem a veszteségtől: elvesztem a szüleim-amit félig már sikerült is-, baj történik a gyerkekkel, elveszítem önmagam, azt, amitől egyéniség vagyok.
Azért akadnak kellemes éjszakák is, amikor megálmodjuk a jót,a vágyainkat. Például, hogy Mókival tánncversenyen vagyunk-majd kiderül, hogy ő is ezt álmodta. Vagy hallom Apa hangját és megint itt van velem. Vagy egy jó pasast, aki szerint a nők virágágyásában nem én vagyok a gaz, hanem az igaz. Az arc és nem a kudarc :)
Mindenki álmodik valamiről, nappal vagy éjszaka, éberen vagy szenderegve, de mind álmodunk. Hogy felébredünk-e egyszer? Én nem szeretnék felébredni. A képzeletem nélkül már nem is önmagam volnék, nem lennének céljaim, vágyaim, mumusaim. Szeretem, hogy álmomban bárki lehetek, bármit megtehetek. Álmodom az életet, és igyekszem élni az álmot:)