Biztosan éreztétek már úgy, hogy senki nem hall titeket. Az az érzés tudjátok, amikor Te tudod, hogy képes vagy valamire, mindent beleadsz, de valahogy mégsem értik. Nem hallanak meg...
Sok ember van kis dobozokba zárva. Hiába kiabálnak nem is halljuk őket. Túl pörgős ez a világ már ahhoz, hogy önmagunkon kívül másra is odafigyeljünk. Így esett egy olyan helyzet, hogy én valójában nem hallottam meg valaki hangját. Nem azért, mert nem akartam hallani, csak egyszerűen nem szólalt meg. Igen, egy ovisról beszélgetünk. De ez miért is olyan lényeges? Csak azért, mert egy idő után rájöttem pár hétnyi kínlódás után, hogy talán nem teljesítmény kellene, hanem kulcsot kellene találni, hogy kitörjön a dobozából. A felismeréstől számítva eltelt két hét, amikor kicsit másképp próbáltam hallani őt. Bejött, mert mostanra közöl velem dolgokat, hallok szavakat. Minden nap egyre több, egyre előrébb jutunk. Először csak rá figyeltem, hallottam, ahogy másokkal beszél. Aztán megszokta, hogy mindig mellette vagyok és megindultak a szavak. Elkezdett bízni bennem.
Rengeteg embernek nem halljuk a hangját. Igazából azt sem tudjuk ki milyen igazából. Csak egyféle hangot hallunk, amit mi akarunk hallani. Nem is vesszük sokszor a fáradtságot, hogy embereket kiszabadítsunk a dobozból, csak annyira kellenek, amennyire nekünk jók.
Válljunk naggyá, válljunk hanggá! Merjünk néha kilépni a saját kis dobozunkból és megmutatni mi milyennek látjuk magunkat :) Hisz a legjobb dallamok is a megfelelő hangok eggyüttesei :)
Jha és a napi dal....zongoramű: https://www.youtube.com/watch?v=4Tr0otuiQuU