Melyik nő ne lenne oda a színes és édes cukorkákért? Annyira gyönyörűen mutatnak, hogy késztetést érzünk arra, hogy mindegyiket megkóstoljuk, aztán ha elkezdjük már nehezen tudunk leállni. Mert hiába egyféle cukorkát kóstolunk, az több ízben is ütős lehet. Van az a cukorkás kosár, ami annyira csábít, mégis bűn lenne megbontani. De mi nők szeretünk bűnbe esni, hiszen nagyon nehéz nem hozzányúlni ahhoz, ami igazán hívogat. Még nehezebb abbahagyni a kóstolgatást és ott hagyni az édességstandot...
Hát mozgalmas hét volt az biztos. Nem minden cukor finom, amit kóstolunk. Ez egy nagy igazság megint. Tomi egy olyan cukros zacskó, amiből nagyon meg kell gondolni, hogy mikor mit veszel. Mert bizony előfordul, hogy a legjobbat választod, de vannak napok, amikor a legsavanyúbbat veszed elő. Most arra gondoltam, hogy ráerősítenék a vele való kapcsolatomra, mindjárt kiderül miért. Csak hát nem volt mire ráerősíteni. Ezt az érzést végtelenül utálom, amikor megint az utolsó utáni vagyok a listán. Amikor lehetőségem sincs megmutatni, hogy én a szürke napokon is színes cukorka vagyok. Mert ő nem szereti a cukorkát, és sajnos kezdünk arra menni, hogy a cukorka se szereti őt. Nagyon piszkálja a csőrömet, hogy nem törődik velem. Ez nagyon bánt engem. Csak az a baj, hogy a cukorkás standon elég nagy a kínálat, és meglehet, hogy nem ő van a gasztrolista élén.
El is jutottunk egy másik problémakörig...A probléma...Ez olyasmi, mint amikor neked van piros, narancs és sárga cukorkád és a melletted lévő tartályba van a zöld,kék, ibolyaszínű. Tudod mennyire jó lenne összekombinálni őket, de hát egyik tartályból sem pakolhatsz a másikba. Csak arra gondolhattok, hogy néha elméleti síkon szép szivárványosak lennétek és átívelnétek egymáshoz. A probléma jelenléte meglepő módon megnyugtat. Ahogy egyre több ízt megismerek belőle, egyre nehezebb letenni. Hiányzik, ha nincs. Komolyan annyira édes, annyira jó nekem, hogy nehéz helyén kezelni. Nem is tudom maradéktalanul. Ebbe nagyon belecsúsztam egy érthetetlen módon gyerekek. Amennyire megnyugtat, annyira fel is pezsdít. Viszont ebbe a cukorkás tartályba félelem nélkül nyúlok, 100%ig bízok és tudom, hogy ezt meg is tehetem. De ez a kosár érinthetetlen számomra. Legalább azt tudom már, hogy szépnek lát. Hülye egy helyzet. De azt mondom minden két emberen múlik, a mindig és a soha is.
Én meg a pattogós cukorka voltam. Hiszen megszületett az ötlet, hogy kimegyek nyaralni Görögországba egy hétre. Meg is tettem a kezdeményezést az utazási iroda felé. Kell nekem a végtelen kékség, nyugtatja a tüzet. Egyszerűen csak mennem kell. Persze ezt a pattogást anya nem étékeli nagyra. De hát nem lehet visszafogni, ilyen, mindig okoz meglepetést.
Megéri elsétálni az édességes stand előtt. Sose tudni mikor találsz olyan különlegességre, ami nem csak a szemet gyönyörködteti, hanem igazán megédesíti a napodat. De a sok édesség mindig ártalmassá válik, próbálom ezt észben tartani....
www.youtube.com/watch?v=-ScjucUV8v0