Egy perc...
Egy perc alatt megváltozhat bárki élete. Egy perc alatt megváltozhat a benyomásunk valamiről vagy valakiről. Egy perc alatt olyan boldogság érhet, amire mindig emlékezni fogunk, vagy olyan csalódás, amely megbélyegzi egész életünkre a megítélésünket dolgokról, emberekről. Egy perc egy semmiség, másnak a mindenség. Egyetlen egy perc tényleg eldöntheti a sorsunkat?
Ezen a héten rengeteg ilyen egy percet éltem át. Mindegyik fontos volt, mindegyik másképpen hatott rám.
Tudjátok velem mindig úgy történnek a boldog pillanatok, mint a csodák. Mindegyik hajszál pontosan 3 napig tart. A héten történt valami, nyilván én is tettem ezért, de kaptam egy olyan vallomást, amit rég hallani/olvasni akartam. A kis tekergőm, megkerült, mint írtam, és minden kezdődött elölről. Én akartam így, és tettem róla, hogy ő is így akarja. Nem sokat tettem érte, de eljött, amit vártam. Igen, az van, amit 12 éve gondolok. Előrébb jutottunk-e? Nem. Nem mondhattam, hogy rúgjon fel mindent, ha magától nem dönt így. De mégis szívembe zártam, mert most az volt, akinek régen is szerettem. Mókinak talán igaza van, amikor úgy véli pillangókat kergetek. Nem tudom én sem sokszor, hogy mennyire színesek ezek a pillangók. Amikor megismertem azt mondtam : Ő az igazi. Első szerelem, mi mást mondana az ember :) Talán mégsem ő az, de meg szeretnék győződni róla a tapasztalatban is. Az a kíváncsiság és kérdőjel mindkettőnkben...De eltelt az a csúfos 3 nap. Aztán döntésre jutott, nem teheti ezt meg. Elkeseredtem-e? Nem tudom, nem lepett meg, számítottam rá. De most más volt, nagyon nagyon sebezhető pontját fedte fel. Meg kellett értenem az indokait, de ahhoz, hogy teljesíthesse kötelességét el kellett mennem tőle. Nem beszélhetünk, mert mindig ez lenne: Kell,kell, de nem lehet. És igaza van. Nem bírtam volna. Nekem is igazam van. Ő sem.
Egy perc. Amikor úgy érzed elég volt, elfáradtál, már csak vonszolod magad. Az a perc, amikor tudod, hogy kimerültél, de teszel mégis valamit erőn felül azért, hogy más valaki boldogabb legyen. És az az egy perc, amikor egy kicsit rád irányul a figyelem és ezt meghálálják az felbecsülhetetlen.
A szülők megajándékoztak a héten. Nagyon nagyon jó ajándékot kaptam. Szilvi nagyon ötletes volt. Márk pedig hálás a kókuszgolyókért :) Szóval tényleg köszönöm. Egy év alatt mennyi minden lepörgött. Anyák napja, ballagás, egy jó nagy változás, rengeteg új kicsi.
És végül egy perc. A csend perce, amikor nincsen szó, csak az együttérzés és a megértés. Csak egy szót ismételgettünk Mókival. Tudom-tudom. Tudtuk szavak nélkül az egészet. Bizony elcsuklott a hangom a telefonban. Számítottunk rá, de azért mégis fájdalmas mindenkinek.
Ezt a verset Mókinak ajánlom...
Elmondanám együtt érzek,
De az érzésektől tudod félek.
Család vagyunk, bár más a vérünk,
De az út végén mégis együtt remélünk.
Tudtuk mi jön, ez a végünk,
Egyszer mindannyian odaérünk.
Szavak nélkül, de tudom az egészet,
Sajnálom nagyon, ne legyünk kemények.
Bármiben ha segíthetek,
Ha csak bablevest is hevíthetek,
Neked non-stop rendelkezésre állok,
Hívásodra a nap 24 órájában várok.