Van, hogy a dolgok másképp alakulnak. Van, hogy az életünk kicsi darabkákra hullik szét bizonyos szempontból, és csak meredten bámulunk a semmibe. Aztán eltelik egy kis idő, amikor kénytelenek vagyunk felállni, és tovább menni, mert ami nem ölt meg, az megerősített. Vagy valami ilyesmi...
Persze ez azért nekem sem ennyire ment jól.Nem csak felpattantam és tovább mentem, magamat megrázva, nem vagyok ennyire profi. Csak gondolkoztam sokáig. Vicces, hogy egy szerelmi szál elvágása olyan lavinát indíthat el, ami alapjaiban rengeti meg a jövőbeli terveinket.
Azt kell mondjam, hogy ezek mind mind jelek voltak. A Gergőset tudtam végig. Éreztem egy ideje, hogy valahogy nem kóser ez a történet, és be is igazolódott a legnagyobb félelmem vele kapcsolatban. Aztán, amikor már szembe tudtam elmondani a dolgokat, akkor megnyugodtam. Utána gondolkoztam azon, hogy nem is a személyt szerettem igazán,hanem azt a kis megbízható várat, amit ráépítettem. Tanulság: csak magunkra építhetünk.
A Szőke is előkerült időről időre. Én megbocsátok, de nem felejtek. Ez is egy olyan banális helyzet. Amennyire vicces, anyira a nyomorba is döntött egy lendülettel. Nem baj, elhatárolódtam, muszáj volt. Szeretem őt, de magamat jobban.
És még nincs vége a sornak. Tomi tesó lett. Konkrétan olyan szinten visszakerült a képbe, hogy anya tökre kedveli. Csak hogy ez ne legyen elég, még győzködni is próbál ez így milyen jó lesz. És akkor még ott vannak a kisebb, rövidebb élményeim a nyárról az utazgatásokkal.
Mondjuk azért elég tökösnek érzem magam, hogy megint így elmentem a semmibe egyedül. Sokan mondják, hogy ezt így nem tennék. Engem meg nem tud visszatartani semmi igazán.
A lényeg, hogy amikor már dugig voltam a csokival, és már nem csak mereven bámultam magam elé, észre kellett vennem, hogy az a mondás is igaz, hogy amikor bezárul egy ajtó, kinyílik egy másik. Meglehet, hogy szerelmi téren nem vagyok nyerő, de magam felé igen. Elkezdtem a sulit, megyünk előre szépen, tervezetten. A legtöbbet adó dolog mégis egyelőre a vezetés. Nagyon szeretek vezetni, és minden második gondolatom, és mondatom azzal kezdődik, hogyha majd vezethetem a kocsim. Jha igen, mert kocsit is vettem (optimista vagyok).
Az események felgyorsultak. Szakmailag teljesen más fordulatot is vehet ez a történet. Én feldobtam a labdát. Ugyanakkor, ha elvégzem a vezetőit, akkor meg kiköltözök vidékre. Ez is egy meglepő nyitott ajtóvá vált. Erre Móki is ráerősít folyamatosan. Végülis, ha már szottyadtak leszünk,akkor egymásra számíthatunk csak. Majd ülünk a verőcei sakkszakkörben :D
A szakmai részt nézve, most hogy iskolás lettem megint, meglegyintett azért a kor szele. Hat és fél évem van még arra, hogy óvónéni legyek ebben a minőségben. Reméljük pedagógiai mértékkel számolva ez két szakvizsgát és egy minősítést jelent.
De most 9es év van. A változások éve. Én jelenleg csak magammal akarok foglalkozni, erre szeretném szánni az első félévet. Ha kitart az akaratom, és minden a terv szerint alakul, akkor a szülinapom körül fogom ezt megkoronázni egy ajándékkal magamnak. Csúnya szóval élve a "tisztogatások" elkezdődtek. Meglátjuk mire megyek ennyi idő alatt.