Nem akartam még ilyen korán újra írni, de ma annyi minden történt velem, hogy összeálltak a sorok a fejemben.
Egy ígéret teljesítésével fogom kezdeni: Aki él és mozog menjen Kárpitba, ha jó helyre szeretne eljutni. Új hely, nemrég nyílt a Wesselényi utcában és szerdától két nagyon kedves,cuki-muki ismerősöm is ott fog dolgozni.Szépen megcsinálták a helyet, csak be kellene népesíteni, úgyhogy sokasodjunk :)
Ma kipakoltam a lakásból majdnem az összes dolgot, amit feleslegesnek éreztem. Sok olyan dolgot őrizgettem, amit Apa hagyott hátra. Eszembe is jutott, hogy Mókival ezeket pakolgattuk akkor össze, de sok kacatnak már nem volt helye. 3 nagy zsák szemetet szedtem össze. Gondoltam, ha kitisztítom a lakást, nekem is jobb dolgom lesz, több dolog befér az életembe. Persze, amikhez igazán ragaszkodtam, az itt maradt velem. Már tele volt zsúfolva a lakás. Dobáltam a 3 pontosokat a konténerbe, de azért nehéz szívvel tettem. Hiányzik Apa, olyan jó lenne így 26 éves fejjel leülni vele beszélgetni. De hát már 8 éve lesz...Móki hogy eltelt az idő, mintha csak tegnap lett volna, hogy válogattuk a könyveit.
Eztán egy meglepő hívást kaptam. Nem részletezném a miértjét, de elgondolkoztatott a dolog. Én azt vallom, hogy a barátság az első. Sok fiúval megütöttem már a bokám, és mellettem mindig ott állt Móki. De vannak olyan emberek, akik találnak egy társat, aztán elfelejtik a többi embert körülöttük. Szerintem ezek az emberek rossz barátok. Én nyitott voltam, meghallgattam minden párkapcsolati problémát ettől a személytől, eléggé kifacsart állapotban esett be hozzám. De akkor emelte fel igazán a telefont, amikor összecsaptak a feje felett a hullámok. Próbáltam a legtöbbet kihozni magamból, megérteni, empátiát gyakorolni, de mehetett volna jobban is. Egyes fiúk azt gondolják, hogy a barátnő az egy tulajdonjogot adó tárgy, nem önálló lény. Mint az arab kultúrákban: Nem mehet el akárhova, akárkivel, és mindig rendelkezésre kell állnia. Az számomra érthetetlen, hogy vannak nők, akik ezt elfogadják, szó nélkül fejet hajtanak. Talán én vagyok túl független típus vagy szabad gondolkodó, de én azt tartom, hogy egy kapcsolat ne arra épüljön már, hogy mindenhova együtt kell menni és birtokoljuk a másik embert. Petivel is ezért lett vége, többek közt...Igazán nem lepődtem meg ezen a találkozón, volt véleményem, de csak nagyon finoman és visszafogottan tálaltam, hiszen mindenki úgy éli az életét, ahogy neki jó.
Aztán Fügében Márkkal elég sokat beszélgettem az elmúlt két napban. Nagyon nyitott, és meg merem kockáztatni, hogy örült is nekem, ma láttam rajta. Fecóval is nagyon jól elvagyunk, előzékeny meg figyelmes. Ati meg még mindig best of, nagyon szeretem. Márkkal elolvastattam azt, amit nem bírtam elmondani, de leírtam neki. Ő pedig szembesített azzal, hogy erre Marci is emlékszik. Te jó ég, nagyon zavarba lettem. Próbált egy kis önbizalmat verni belém, és felvértezve küldött át Kárpitba. Bennem is volt, hogy akkor most elbeszélgetek a bátyóval, és elmondom, amit én gondolok. De megláttam és a vélemény ismét az enyém maradt. Belefagyott a beszéd a torkomba, nem mertem hozzászólni sem. Így a bárányok halgattak. Pedig milyen jó terv volt, odasétálok és elmondom, hogy mennyire rokonléleknek éreztem akkor és teljesen megértettem, bár őt nagyobb veszteség érte. Meg hogy tudom, csak az alkohol beszélt belőle, de engem tényleg érdekel(t). És nem az a része, hanem hogy milyen valójában, én meg a lelkét szeretném, ez fontosabb nekem. Meg sajnálom, hogy ott hagytam. Na mindegy, ehelyett ültem bambán és ki sem nyitottam a szám. Persze visszaérve Márk kifaggatott: "na?". Nem volt na, csak szauna :) Mert persze, amikor rám nézett már levert a verejték. És ez miért történt így? A mumus megint az ágy alól. Félelem a veszteségtől, hogy mérges lesz és utál majd. És akkor mi van? Megint kisebb lesz az önbizalmam. Erről pedig egyből Pupi jut az eszembe, mert vele beszélgettem erről, és sok másról is. Tényleg kinyílt a világ, hogy miket lehet vásárolni az interneten. Meg is nyugtatott, hogy forduljak hozzá bizalommal bármi kérdésem van :D Nem felejtem el, mert lesz :P Felkészítés az életre óra :)
Lehet ez a bejegyzés nem lett az igazi, de ma nem vittem gépet magammal, pedig a Romban megszállt az ihlet, de sajnos papír sem volt nálam. Ott mindig van egy olyan milliő, ami megihlet, szeretem :) De visszatérve a mai nap tanulsága, hogy a gondolatom az enyém, csak az enyém. Ha én réveszem magam, akkor a "Tiéd" is lesz, mert elmondom. Ha meg ez egy szerencsés helyzet a "Miénk"-ké válik, már ha ki meri nyitni a száját az ember :) Ha bepánikolok valakitől, izzadok és nem jön ki hang a torkomon. Valamint Márk, köszi a bizalmat, de túl kevésnek érzem magam ehhez, csak ezt ott, akkor nem bírtam kimondani. Hiányzik Apa, legbelül igenis rá hasonlítok, nagyonis.