Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az év vége egy szakasz lezárása, és az új év kezdete magában hordozza a lehetőséget. A lehetőséget arra, hogy újra kezdjük, hogy túlnőjünk önmagunkot, hogy erősebbek, bátrabbak, sikeresebbek lehessünk. Talán így van, de talán nem. Egy év alatt rengeteg dolog történt, hogy merre fogunk haladni ezt nem tudhatjuk. Arra gondoltam, hogy megpróbálom leírni azt, amit mostanában gondolok arról, hogy miként cselekedtem ebben az évben. Mit tettem jól és mit nem. El kell mondanom, hogy tegnap kaptam ajándékba egy verset, és ez megihletett engem, mert nagyon eltalált dolgokat. Így ma Ti is egy verset kaptok :)
Ha most minden véget érne,
Gondolkoznék: sokat ért-e?
Egy év alatt hogyan éltem?
Tudom, hogy végig csak féltem.
Féltem a tükörbe nézni,
Emelt fővel elétek lépni.
Nem akartam egyedül lenni,
Középszerűen csak a dolgomat tenni.
Hagytam, hogy mások ítéljenek,
Hangulataik sose kíméljenek.
Kimondtam, hogy nem jelent semmit,
De az igazság nem érdekelt senkit.
Móki nélkül hová lennék?
Azt hiszem az éterbe vesznék.
Amilyen erős magamban vagyok,
Bennetek sokszor nyomot sem hagyok.
De nem vagyok szomorú vagy mérges,
A mérgezett alma általában férges.
Próbálom elhinni azt a jót, amit kaptam,
A Kaméleon csoport oszlopos tagja :)
Móki pisis korunk óta fogja a kezem,
A bajban ő az én jobbik, böcsebb eszem.
Itt van Sári és Anna, az unokahugik,
Velük együtt lenni, mindig a csúcs, a tuti!
Elrepültem Izlandra egyedül,
Ahol tücsök helyett, bálna sem hegedült.
Tennem kellett egy nem kívánt sétát a múltba,
Akkor azt hittem, ugorhatok fejest a kútba.
Furcsa ez az egész élet,
Kiváltképp ha szellemként éled.
Tudom én, hogy mit szeretnék,
Jövőre több dolgot tehetnék.
Talán éppen Vass Tomi kellett az év végére,
Megmutatta mennyire eshet egy magamfajta kétségbe.
Nem könnyű, ha tudod előre a sorsod,
Le kell ráznod önmagadért a sok mocskot.
Tudom én hogy gyorsan szaladnak az évek,
De akire én várok, még rám nem ért meg.
Egy év telt el a Szőke nélkül,
Sosem hittem, hogy ilyen kést küld.
Dávidot egy gesztusból is elolvasom,
Ő is engem, de jobb, ha hagyom.
Túl sok volt a harc, a vívás,
Helyesen dönteni, sokszor igazi szívás.
Nem ígérem senkinek, hogy jobbá válok,
Csak azt mondom, hogy élni! próbálok.
Tenni a dolgokat az értékrendem szerint,
Akkor is ha néhányotok szép szóval megint.
Nagyon könnyű lejjebb csúszni,
Nehezebb már visszakúszni.
Ezzel a kis vallomással várom az Új Évet,
Kedves Olvasóknak erőt és egészséget :)