Amikor játszol egy játékot és egy pályán nem jutsz tovább, jó sokáig próbálod, ha kitartó vagy. Én a magam részéről imádok játszani, és képes vagyok napokig, hetekig egy-egy pályát próbálgatni. Aztán eljön az a pont, amikor rájövök, hogy nem bírom megcsinálni, megnyerni. Ilyenkor elölről szoktam kezdeni az egészet az első pályától új stratégiával. Teljesen másképpen, rákoncentrálva azokra a dolgokra, amelyek miatt az előző kör nem volt sikeres.
Tegnap Szilvi ezt írta nekem: „a kitartás igenis fontos és megtalálod majd „te is azt amiben a legtehetségesebb vagy, nem baj, hogy az nem a kosárlabda":)))” Hm...Remélem igaza van. Feladtam a kosárlabdát. Nem akarok már mumusok között élni meg harcra nem méltó személyekkel küzdeni, igen, a retrobarbira gondolok. Én több vagyok. Nem kell a több? Legyél boldog a kevesebbel. Móki mondogatta régen, hogy akinek a sima csokifagyi is elég, az minek kapjon sokkal finomabb eperfagyit. Tényleg minek? :) Olyan nagyon dinka voltam, hogy elhittem a világ közepe dolgokat. Olyan hívjon, akinek tényleg az vagyok. Akinek eszébe jutok reggel, amikor felkel és akinek eszébe jutok este, amikor elalszik. Nem egy elérhetetlen, érinthetetlen, lehetetlen valaki. Mérges vagyok-e? Igen, nagyon mérges vagyok. Mert most kivételesen biztosan tudom, hogy jobb vagyok, mint az a halom r*b*nc. Tomi meg vak. De ez már legyen az ő problémája.
A kellemesebb dolgok :) Holnap megyek Mókihoz, már nagyon várom, rég láttam és hiányzik is. Plussz mostanában fiútéren is jönnek lehetőségek szembe. Szóval a jövő szombatot erre fogom szánni és majd meglátjuk. Bár nem vagyok feldobva ettől.
Pénteken volt nagy sírás. Atibogyó és Márk most volt oviba utoljára. Áhh, már napközbe a homokozóba kiborult a bili, amikor Atival beszélgettem. Szerintem Atinak most esett lé ez az iskolába menős történet. Márk már a nap elején is nagyon szomorú volt, ő értette most mi fog történni. Hú de rossz volt látni, hogy elkeseredett, de hát én se mosolyogtam csak összeborultunk kicsit. Na meg Bálint. Ő már reggel megsimizte a hátam, mondta, hogy hajoljak le hozzá. Én meg persze megint nem bírtam mit mondani nekik, amikor kérdezgettek így hármasban a suliról. Mondtam, hogy szeretem őket, meg hogy ide bármikor visszajöhetnek. Ati azt mondta, hogy visszajön olvasni a kicsiknek <3. Márk nagyon izgul, rettentően ideges, fél. Bálint meg azt mondta, hogy sose megy el innen :) Még nem köszöntem el Bálinttól és Zsófitól. Zsófimókim, hát ez is borzasztó törés lesz mindkettőnknek, köztünk különleges kapcsolat van. Nagyon egyformák vagyunk, tudunk nagyon kemények lenni, de nünükék is. Na de nem sírunk, majd írok olyan bejegyzést az első csoportomról, amin majd sírunk :)
Én végigjátszottam sok játékot. Sok pályán átküzdöttem magam. Tudom, most sok minden változni fog, de azt mondják, ha egy ajtó bezárul, egy másik kinyílik. Most még csak a bezáruló ajtókat látom, pár hét és másként lesz.