Sokszor nem tudom megérteni, hogy miért hazudnak az emberek. Nem a kis füllentésekről van szó. Azt meg tudom érteni, én is szoktam, ha a könnyebb utat akarom választani. Akármilyen csúnya ezt kimondani. Azt a fajta hazugságot nem értem meg, amit az emberek magukkal is elhitetnek. Él valaki egy hitben, amit láttatni akar. vagy érezni akar, aztán van a realitás, ami a hazugság által olyan, mintha nem is lenne. Miért olyan nehéz esetenként belenézni esetenként a tükörbe és azt látni, amit valójában mutat?...
Nincs sok időm most leírni, mi volt és hogy, és kifejteni a nézeteimet, mert rohanok Mókiék premierjére. De nem állhattam meg szó nélkül azt, ami történik. Ki kell adnom a feszkót.
Csak igazából nem értem, hogy minek kell a nyilvánvaló dolgokat letagadni. Biztos én is csináltam már ilyet, Móki biztosan tudna példát mondani. Csak ennek így tényleg nincs semmi értelme. A Szőkével való "szakítás" után visszaszálltam önmagamba. Nem függök mástól érzelmileg, és el tudom dönteni mi a jó nekem. Az, hogy most Te itt jössz, és aztán még engem nézel hülyének...Véletlenek nincsenek. Bizonyára az egész folyamat teljesen véletlen volt, igaz? Hagyjuk már :) Láttam Őt az álmomban pár napja, egymás után két éjszaka is. Nem volt véletlen, mert láttam, hogy el fog jönni.
Én nem szeretném már ezt ebben a minőségben. Meg talán semmilyen minőségben sem. Itt vannak előttem a céljaim, egy karnyújtásnyira igazából. Nem mindegyik, de a legtöbb. Régen mondtuk a csajokkal, hogy felteszünk dolgokat a poros polcra. Én feltettem Őt is, Szőkét is, tényleg. Még egy hónapot sem ment, így utólag visszanézve a beszélgetést. Na mindegy.
Ha valamit megtanultam a saját káromon, az az, hogy aki nem akarja, azon nem lehet segíteni. Így rajta sem tudok. A könnyebb út hazudni. A könnyebb út önmagunknak hazudni. Ilyenkor örülök, hogy nehéz ember lettem :)