Hit. Mindenki eldöntheti miben hisz: Istenben, szellemben, földönkívüli életben stb...Én magamban hiszek. Most mégis történt valami már tegnap reggel, ami miatt elő kellett vennem a Bibliát...
Általában tentékkel alszok. Van minden: villám mcqueenes párna, zebra, maci, babatete, szóval teli van az ágyam. Aztán tegnap reggel úgy éreztem bele kellene tennem a Bibliát az alváshoz. Nem tudom, hogy honnan jött ez a szikra.
Tegnap nem volt túl jó napom. Emelt fővel viseltem a veszteséget. Az én döntésem volt. Nem természetes, hogy fogom a kezét, már nem bírtam fogni. Mint tegnap írtam, nem vagyok hajlandó harcolni erre nem érdemes emberekkel, emlékekkel. El kellett engedni. Én több vagyok az összesnél, tudom, ezt ő sem veheti el tőlem. Ha ő is rájön még lesz dolgunk egymással.
Mostanában írtam a sok változásról is, amit nehezen viselek. Még nem látom a nyitott ajtókat. Így gondoltam miért ne? Hát odatettem a varázskönyvet a párnám mellé. Gondoltam, mutassa, amit kell, utat.
Elég érdekes volt. Álmodtam egy jövőképet Tomival. Ha ez így maradna 20 év múlva is itt tartanánk, és én húznám a rövidebbet. Én ezt nem szeretném. Aztán álmodtam az igaz személyekről az életemben, erről akartam álmodni, és Mikit láttam. Örülök, hogy előkerült, ezek szerint ez sem véletlen volt. A legfájdalmasabb pont a nagyok elengedése. A beszoktatásról álmodtam. Arról a játszódélelőttről 30-án. Jó volt, aranyos gyerekek jöttek. Szóval megkaptam, amire vágytam, láttam utat, jövőképeket, láttam előrét.
Még mindig azt mondom, hogy saját magamban hiszek. Mert szinte minden, amit elértem magamtól, azt csak magamnak köszönhetem. Persze közreműködtek szülők, Móki is, támogattak mindig. De az én erőm, az én kitartásom, az én 110%-om.